Nagyon kedvelem a tavasszal, nyár elején virágzó fák illatát. Különösen alkonyatkor árasztják el környezetüket édeskés, bódító illatukkal. Már írtunk az akácról, bodzáról, most elérkezett kedvenc fám a HÁRS virágzásának ideje.
Alig akad olyan település, mely ne büszkélkedhetne egy-egy mérete, kora vagy legendája alapján híressé vált hársfával. Az időszámítás kezdetekor a fák az istenek lakóhelyei voltak. A falusi nép a környék legmagasabb fáját szentelte nekik, ami nem ritkán a hárs volt. A hársfa végigkísérte Európa népeinek történelmét is. A hozzá kötődő regék, mondák, szokások ugyanúgy részei a görög és a római, mint a germán és szláv kultúrának, vagy a magyar művelődéstörténetnek. Számos híres fát – s főképp hársfát – kapcsolt a néphit a magyar történelem nagy alakjaihoz. A mádi hárs mondáját Bél Mátyás feljegyzéseiből ismerjük: a csallóközi (ma Szlovákia) község határában álló öreg hársfa árnyékában gyakran pihent meg utazásai során Mátyás király. A király és kíséretének megvendégelése sokba került a falu népének, ezért kipusztították a fát, remélve, hogy ezután az uralkodó is elmarad. Amikor Mátyás ismét a vidéken járt, és kedves hársfájának csak a hűlt helyét találta, haragjában törvénybe foglaltatta, hogy a királylátás tiszteletére méltatlanná lett mádiak és ivadékaik soha semmilyen kitüntetésben nem részesülhetnek. A Mátyás-emlékfák közül ma is él még a szlovákiai bajmóci hárs. S ugyancsak virul a Homokkomárom melletti Zsigárdon álló matuzsálem, a Zrínyi-hárs. Ezt 800 évesre becsülik! I. Rákóczi György a birtokáról írt leveleit így keltezte: „Datum sub centum tiliis”, azaz „Kelt a száz hárs alatt”. A 15. században a hársak voltak az első fák, amelyeket nem hasznukért, hanem díszükért ültettek.
A hársfa reánk maradt feljegyzések szerint a vágyakozás, gyöngédség, dal és szerelem jelképe volt. A lombos hársfák alatt tartották, de tartják ma is egyes vidékeken az ünnepi táncokat, ünnepélyeket, lakodalmakat.
A germánoknál a hárs szent fa volt: a szerelmesek fája, amely termékenységet és jómódot ad. Emellett támogatja a test mozgékonyságát, meghosszabbítja az életet, és állítólag megfiatalít.
A jótékony hatás elérése érdekében nem kell mást tennünk, mint felhasználnunk a hársfa gyógyító kisugárzását. Ennek érdekében öt percig öleljünk át egy hársfát úgy, hogy közben homlokunk, mellkasunk és hasunk is érintse a fatörzset. Bal kezünk felfelé, a jobb pedig lefelé mutasson! Azután forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és lábunk is érintkezzen a törzzsel! Ha álmatlanság kínozna bennünket, akkor jó időben heveredjünk le a fa mellé, és meztelen talapunkat tegyük a fa törzsére! Tíz percig maradjunk így!
FONTOS! A legjobb, ha a fa energiájából nappal töltekezünk, mert esténként ez az energia lesüllyed a gyökerekbe.
Érdekesség: A legidősebb hársfát, az angliai Bristol melletti Westonbirt arborétumban kétezer évesre becsülik. Valószínű, hogy ez az adat kissé túlzó, mindenesetre több száz éves kislevelű hársak Európa-szerte akadnak.
Sárgásfehér, illatos virágai álernyőkben, június második felében nyílnak. A virágokat a méhek előszeretettel látogatják, – a méhészek által nagyra becsült mézelő növény. Levelei szív alakúak és fűrészes szélűek. Kitűnő parkfa.
Idézet a Gyógynövények gyógyhatásai c. könyvből:
Kis és nagylevelű hársfa
Neve is mutatja, hogy egyiknek kisebb, másiknak nagyobb a levele. Mindkét fajtának virágai mint tiliae flos képezi a drogot.
Hatóanyaga: illóolaj, izzasztó glycosidák, hesperidin, nyálka, cukor viasz és sók.
Virágát és a hársfaszén porát használják fel.
Alkalmazzák hűlési esetekben (spanyolnátha), fájdalmas reumánál és köszvénynél. Sokáig nem szabad használni, mert szívpanaszokra adhat okot. Vizelethajtó, gyomorerősítő, görcscsillapító a virágból készült főzet. (10 gr 1/4 l vízhez). Ezt a főzetet felhasználhatjuk nátha, idült köhögés, tüdő elnyálkásodás, hörghurut és altesti bántalmaknál, amelyek a vesére vezethetők vissza. Az említett esetekben a teát mindenkor ágyban, forrón kell inni. Ha a fenti teafőzethez mézet, vagy nyers cukrot teszünk, spanyolnátha ellen kipróbált háziszert kapunk.
A hársfavirág teát élvezeti célra mindig csak forrázzuk.
A puha, fehéres hársfa szívóssága folytán faszobrászatra, esztergályozásra, konyhalapok és asztaldeszkák készítésére alkalmas.
A gyógyszeripar a kis- és a nagylevelű hárs virágzó hajtását köptető, nyálkaoldó készítmények előállítására használja. Izzasztó hatása miatt a lázcsillapításban is szerephez jut, amellett, hogy enyhe nyugtató hatása is van.
Ha hársfavirágot szeretnénk szedni, védett helyen álló fát keressünk! Olyat, ahol a növényt nem érheti por és kipufogógáz sem szennyezheti a virágzatot.
Kíméljük a fát, csak a virágját szedjük le, ágait ne törjük, ne vágjuk le! A virágokat röviddel a kinyílásuk után gyűjtsük, mert az első három napon adják a leghatékonyabb teafüvet. Szedés után rögtön és gyorsan szárítsuk meg a virágokat, akár a levegőn, akár 40 fokosra felhevített, nyitott ajtajú sütőben. A „megaszalt” hársfavirágot vágjuk apróra, majd jól záródó edényben, fénytől és nedvességtől védve tároljuk!
