Nyáron már 26 éve lesz annak, hogy Szöllősi György fiatal egyetemistaként először találkozhatott Bölöni Lászlóval, aki akkor (és azóta is) a franciaországi Metz városában élt. A közbenső időszakban igen sok alkalommal találkozhatott a most 70. születésnapját ünnepelt, 106-szoros román válogatott labdarúgóval, Bölöni Lászlóval. A Nemzeti Sport jelenlegi főszerkesztőjének levele minden sportrajongó számára tartalmaz érdekes információkat, amely írást a jochapress.hu változtatás nélkül közöl az alábbiakban.
Bölöni László (fotó: Szabó Miklós)
1997. augusztus 20-án lekéredzkedtem a zarándokbuszról, amely az elzászi előtalálkozóról II. János Pál pápa hívására a fővárosba, a párizsi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra tartott. Ott álltam az autópályán, valahol Franciaországban, hiányos ismereteim, de szilárd reményeim szerint Nancy közelében. A hátizsákomban egy Szent Istvánról elnevezett, Szent Koronával díszített vörösborral és a zsebemben egy francia telefonszámmal, amelyet akkor éppen 20 évesen, nagyon kezdő nemzetisportosként Tamás Dénes hasznos tanácsára György Vajdától kaptam meg és hitem szerint Bölöni László, a BEK-győztes erdélyi futball-legenda lakásában kellett kicsöngenie. Stoposként felvett egy autó, amiben – akkor még – csodával határos módon mobiltelefon üzemelt. Megkértem a sofőrt, hívja már föl a nálam lévő telefonszámot. Megtette. Egy óra múlva pedig Bölöni László, a francia másodosztályú Nancy – Michel Platini, Arsene Wenger, Nagy Antal volt klubja – edzője várt a vasútállomáson, hogy újabb negyedóra elteltével a gyönyörű főtéren kávézzon a magyar nemzeti ünnep alkalmából, a most megismert, lelkes egyetemistával, aki én voltam.
Számomra máig mesébe illő a történet.
Ahogyan a negyedszázaddal későbbi folytatás is. Szombaton este, miután a múlt évezredben szerzett élményeim hatására újra megittam egy kávét a történelmi főtéren Nancyban, a szűk körű, családi születésnapi köszöntésen mint nagykövet – de Laci számára meglepetésvendég – adhattam át Orbán Viktor miniszterelnök úr köszöntő levelét az igen meghatott, 70 éves mesteredzőnek. Aki a hajdani, 97-es találkozásunkat követő idényben bajnok lett a Nancyval a másodosztályban és feljutott a Ligue 1-be, majd bajnokságot nyert Portugáliában a Sportinggal, Belgiumban a Standard Liege-zsel is, volt Románia szövetségi kapitánya, több francia első osztályú és közel-keleti klub sikeres edzője, de talán arról a legismertebb, hogy ő emelte ki az ifik közül és tette be először a Sporting felnőttcsapatába a fiatal Cristiano Ronaldót…
Szóval szombaton este újra találkoztunk Laci bátyámmal Nancyban, miközben persze sok más lehetőséget is megragadtam a találkozásra az elmúlt évtizedekben. Ott voltam Bukarestben, amikor halk szavakkal, de székely önérzettel lecsendesítette az őt románozó magyar ultrákat, miután csapatával éppen legyőzte a magyar válogatottat, nagyinterjút írtam vele a Sporting edzőjeként Egy kuruc az óceán partján címmel a Nemzeti Sportba, többek között arról, hogy miként tanította magyar nótákra a román válogatott játékosait, később a FourFourTwo magazin nyitószámába, még később a Mandiner címlapjára, meghívtuk a Puskás Akadémia avatására, Felcsútra, együtt voltunk Nagyváradon a NAC centenáriumán, többször együtt szurkoltunk a Puskás Arénaban, a Fradi-pályán vagy a Pancho Arénában, rázúdítottam a magyar sportújságírók küldöttségét Brüsszelben, meglátogattam Antwerpenben az akkori csapata meccsén, díszvendégnek hívtuk a futball Eb budapesti szurkolói zónájába, együtt ünnepelhettem vele a Steaua évfordulós gálameccsén, koordináltam a felajánlását a közmédia Jónak lenni jó karácsonyi jótékonysági akciójában, segítettem bekapcsolódni az őshonos nemzeti kisebbségek európai megbecsüléséért vívott, számára oly fontos küzdelembe, tavaly sikerült a programjába gyömöszölnünk a tusványosi közönségtalálkozót is, háromnapos repüléssel, s a legutóbb Luxemburgban szurkoltunk közösen a magyar válogatottnak, hogy csak néhány közös programunkat említsem. Legújabban a pályafutásáról készülő dokumentumfilm, Tamás Kollarik, Szabo Attila és Novák Tamás munkája kapcsán beszélünk sokat. Azzal is megtisztelt, hogy néhány részletet elolvashattam évek óta készülő önéletírásából, amely nem csak egy futballistához képest páratlan intellektuális, irodalmi, nyelvi teljesítmény és megrázó családregény a kommunizmus bűneiről, s amelyre Orbán Viktor is utalt alább olvasható köszöntő levelében.
A könyvben nagy szerep jut persze a BEK-győzelemnek is, amelyet a Steaua első kelet-európai csapatként nyert meg, s ez innen azóta is csak a Crvena zvezdának sikerült. Bölöni kulcsembere volt annak a csapatnak (az edző, Jenei Imre is magyar volt), s Puskás Ferenc mellett ő az egyetlen magyar BEK- (BL-) győztes. (Közös a sikerükben, hogy a hivatalos Magyarország akkoriban egyikre sem tekintett magyar sikerként…)
Azt már nem is mondom, hogy Bölöni fogorvosi diplomát is szerzett a marosvásárhelyi orvosi egyetemen és évekig gyakorolta is a szakmáját. A feleségét is Vásárhelynek köszönheti: Zakariás Klára a helyi magyar színház ünnepelt sztárja volt megismerkedésükkor, hogy aztán a világvándor futballista és edző társa legyen azóta is. Leányuk és unokáik Nancyban élnek és megtiszteltek azzal, hogy közösen köszönthettük „a Tatát” (aki amúgy a feljutásért küzdő Metz vezetőedzője és hétfőn rangadót vív a listavezető Le Havre ellen a csapatával). Az arany koronás címeres bársonymappába, a miniszterelnök levele mellé gyerekrajzok kerültek, ajándékok a két unokától. És ahogyan 1997-ben, úgy most is vigyáznom kellett az úton, hogy épségben ideérjen a magyar bor, amely ezúttal a Karmelita kolostorból érkezett, a 70 esztendős Bölöni László tiszteletére. És egy kicsit március 15. alkalmából, hiszen most is a közelgő nemzeti ünnep teszi még emelkedettebbé a hangulatunkat, ahogyan 1997. augusztus 20-án, Nancyban.
Szóval, Vajda „Motor”, köszönöm a telefonszámot, működött!
Isten éltesse Bölöni Lászlót, az erdélyi magyarok első számú sporthősét!
(nemzetisport.hu / Szöllősi György)
Post Views: 3
