A Falco válogatott hátvédje, Perl Zoltán pénteki győztes kosara előtt NFL-irányítókat megszégyenítő passzt kapott Keller Ákostól.
Perl Zoltán (fotó:MTI/Vajda György)
– Sokat gyakorolják a figurát Keller Ákossal, amely végül győzelmet ért az Alba otthonában – és egyúttal döntőbe jutást?
– Gyakorolni nem gyakoroltuk korábban – felelte Perl Zoltán, aki az NB I elődöntőjének negyedik mérkőzésén a bravúros kosarat szerezte, amellyel a Falco hosszabbításban 100–98-ra megverte a Fehérvárt, így 3:1-re megnyerte a párharcot. – Amikor kaptuk a kosarat, nagyon jó volt, hogy Áki gyorsan kilépett a labdával az alapvonal mögé, én meg láttam, hogy nincs hátul biztosító ember az Albában. Megtörtént egy fél pillanatig a szemkontaktus, láttam, hogy lőni akarja felém a labdát, elkezdtem futni, Áki meg NFL-irányítókat megszégyenítő mozdulattal, hajszálpontosan passzolt. Le sem kellett ütnöm a labdát, kettőt léptem és bedobtam a ziccert.
– A rendes játékidőben, négypontos hátrányban is fontos kosarat szerzett. Palánkos triplát dobott, így akarta kivitelezni, vagy segített a szerencse?
– Nem palánkra szerettem volna dobni, mondhatjuk, hogy volt benne szerencse, de előtte az albás Lenzelle Smith triplájához is kellett a mázli, tehát ilyen szempontból kiegyenlítette egymást a két kosár
– A ráadást érő triplájuk is érdekes körülmények között született…
– Keller Ákinak passzoltam, vele ütközött az én védőm, aztán összeszedtem a guruló labdát. Betörtem, de rám segítettek, viszont láttam, hogy ott van egypassznyi távolságra Marvin Clark, aki óriási dobást süllyesztett el. Megdolgoztunk a hosszabbításért, de el kell ismernem, hogy szerencse is kellett hozzá.
– Hullámzott a mérkőzés, de általában az Alba állt előrébb, ezt hogyan élte meg?
– Mind a négy meccs nagyon hasonló volt, szoros, kemény fizikai küzdelem jellemezte, egyszer sem ment el az egyik csapat húsz ponttal, de talán tizenöttel sem. Kiegyenlített párharc volt, pénteken az Alba jobb ritmusban játszott, a hazai pálya előnyének köszönhetően tizenkét pontos előnyt harcolt ki, de utána beestek a kinti dobásaink, amelyekkel vissza tudtunk jönni.
– Felfoghatjuk úgy, hogy ez a párharc volt az előre hozott döntő?
– Az biztos, hogy az Alba nagyon jó csapat, utánunk a legtöbb magyar válogatott játékosa van, és a légiósai is jól játszottak. Az első körben három nullával verte ki a Sopront, úgyhogy nagy fegyvertény a kiejtése. Viszont a másik ágon is két veszélyes csapat csatázik, más stílusban játszanak, mint az Alba, de a Körmend és a Kecskemét ugyancsak erős együttes.
– Kettejük közül melyiket várja ellenfélül a fináléban?
– Ha tippelnem kellene – igaz, nem sokat láttam a másik párharcból –, a hazai pálya miatt a Körmendet mondanám.
– Mennyire érzik most, az idény végéhez közelítve a nemzetközi szereplés miatti, különlegesen nagy terhelés okozta fáradtságot?
– Lehet érezni, hogy hosszú és megterhelő évadon vagyunk túl, a fáradtság apróbb jelei már látszódtak a támadásainkon, nem mindig kerestük meg a legjobb helyzeteket és dobtunk rá belőlük. A küzdéssel viszont semmi gond, a védekezésünk általában rendben volt. Az utolsó néhány meccsre félre kell tennünk a fáradtságot, ki kell hoznunk magunkból a maximumot, és utána jöhet egy rövid pihenő.
– Egymást követő ötödik alkalommal jutott döntőbe a Falco.
– Nekem ez lesz a negyedik finálém, az első idején nem voltam tagja a csapatnak. Az biztos, hogy önmagában is nagyon szép ez az eredmény, szisztematikus építkezés vezetett el idáig. Évről évre fejlődött a klub, bízom benne, hogy tudjuk folytatni, nem állunk meg ott, hogy újra bejutottunk a döntőbe, természetesen szeretnénk megnyerni!
(nso.hu)
