Ayrton Senna halálos balesete a San Marino Nagydíj során több tényező együttes következménye volt, és a pontos okról máig vannak viták. A legelfogadottabb magyarázat szerint a Williams FW16 kormányoszlopa mechanikai hibát szenvedett, ami miatt Senna elveszítette az irányítást a Tamburello-kanyarban. A csapat a kormányoszlopot korábban módosította, és feltételezik, hogy ez a módosítás gyengítette a szerkezetet. Más elméletek szerint a hideg gumik vagy a csökkent leszorítóerő (az akkori szabályváltozások miatt) is hozzájárulhattak a megcsúszáshoz. Az autó nagy sebességgel egy betonfalnak csapódott, ami végzetes sérüléseket okozott. A baleset után hosszú jogi eljárás indult, de egyértelmű, minden kétséget kizáró okot nem sikerült megállapítani. Az eset azonban rámutatott a technikai módosítások és a biztonság közti kényes egyensúlyra. A tragédia végül jelentős biztonsági reformokat indított el a Forma–1-ben.
A tragédia után azonnali intézkedések születtek: csökkentették az autók sebességét, módosították az aerodinamikát és szigorították a pályák kialakítását, például a hírhedt Tamburello-kanyart is átépítették. Az FIA új biztonsági szervezeteket hozott létre, és elindult egy hosszú fejlesztési folyamat, amely később olyan megoldásokhoz vezetett, mint a fejvédő peremek, a HANS-rendszer vagy a halo. Senna halála azért is volt sokkoló, mert egy korszak egyik legnagyobb, technikailag és mentálisan is kiemelkedő versenyzője vesztette életét, ráadásul élő televíziós közvetítés során. A hétvége különösen tragikus volt, hiszen Roland Ratzenberger is életét vesztette, ami rámutatott a sport akkori veszélyeire. Senna személyisége és karizmája miatt rajongók milliói érezték személyes veszteségnek a halálát, különösen hazájában, Brazíliában. A baleset után a Forma–1 vezetése felismerte, hogy a technikai fejlődés nem mehet a biztonság rovására. Emiatt a következő évtizedekben drasztikusan csökkent a halálos balesetek száma a sportban. A tragédia így egyszerre jelentett hatalmas veszteséget és fordulópontot, amely hosszú távon életeket mentett. Ezért tartják ma is az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb eseménynek a Forma–1 történetében.
Ayrton Senna azért volt ennyire szeretett, mert nemcsak rendkívüli tehetség volt, hanem erős személyiséggel és hitvallással is rendelkezett. A pályán szenvedélyesen és néha kockázatosan versenyzett, ami látványossá és érzelmileg átélhetővé tette a futamait. Emellett nyíltan beszélt a hitéről és erkölcsi elveiről, ami különleges kapcsolatot teremtett a rajongókkal. Brazíliában nemzeti hőssé vált, mert sikerei reményt és büszkeséget adtak egy nehéz időszakban. Az emberek nemcsak a pilótát, hanem az embert is tisztelték benne.
Ha Ayrton Senna a mai Forma–1-ben versenyezne, valószínűleg továbbra is az élmezőnyben lenne, mert rendkívüli tehetsége, mentális ereje és esős körülmények közti zsenialitása időtálló kvalitások. Ugyanakkor a modern F1 sokkal technikaibb sport lett: az adatvezérelt döntések, a gumikezelés és a hibrid rendszerek kezelése új készségeket igényelnek, amelyekhez alkalmazkodnia kellene. Senna híres volt arról, hogy gyorsan tanult és megszállottan dolgozott, így jó eséllyel ezekben is kiemelkedő lenne. A mai mezőnyben olyan versenyzőkkel kellene megküzdenie, mint Max Verstappen vagy Lewis Hamilton, akik szintén kivételes szinten teljesítenek. Nem lehet biztosan kijelenteni, hogy „a legjobb” lenne, mert az autó és a csapat szerepe ma még nagyobb, mint az ő idejében. Az viszont nagyon valószínű, hogy világbajnoki esélyes lenne minden olyan szezonban, ahol versenyképes autót kap. Röviden: a mai F1-ben is szupersztár lenne, de a dominancia már nem csak a nyers tehetségen múlik.
