A legnagyobb magyar tizenegyesölő: „Ha Buffont követem, még van 20 évem” – interjú

Állítólag te vagy az NB II legnagyobb tizenegyesölője…

– Az utóbbi időben kijött a lépés – kezdte Horváth Dániel a csakfoci.hu-nak. – Ősszel a Dorog és a Kazincbarcika ellen sikerült 11-est védenem, télen két felkészülési mérkőzésen, idén pedig a Budaörs ellen. Hétvégén nem sok hiányzott, hogy megfogjam Bódi büntetőjét is, de ő nagyon jól lőtte, ennek ellenére mi nyertük a meccset.

Mi a titkod?

– Egész jól ismerem már az NB II-es mezőnyt, tudom, hogy kik lövik a 11-eseket és azt is, hogy általában hová. Minden meccs előtt felkészülök az adott ellenfél rúgóiból és megpróbálok az ő fejükkel is gondolkodni. Néha szerencsére sikerül.

Az egyik legtehetségesebb fiatal kapusnak tartottak. 2015-ben 19 évesen már bemutatkoztál az ETO NB I-es csapatában, ott voltál az U20-as vb-n. Hogy élted meg ilyen fiatalon a sikereket?

– Az egy nagyon szép időszak volt. Miriuta Lászlónál debütáltam az ETO-ban egy Diósgyőr elleni meccsen és kikaptunk ugyan 4-1-re, de örök emlék marad. Azon a meccsen is hárítottam egy tizit, Gosztonyi lövését védtem. A szezon után pedig ott lehettem az új-zélandi vb-n az U20-as válogatottal, amelyet akkor Bernd Storck irányított.

Milyen volt Storckkal együtt dolgozni?

– Nagyon szerettem a közös munkát, egy precíz német ember. Az edzéseken minden apró részletre figyelt, folyamatosan megállította a játékot, ha valamit nem úgy csináltunk, ahogy ő kérte. A kapusokkal is komolyan foglalkozott, hiszen a támadások felépítése általában tőlünk indul.

Fiatal korod ellenére már sok neves edzővel dolgoztál együtt. Kitől tanultad a legtöbbet?

– Storck mellett szívesen emlékszem vissza Pisont Istvánra, aki az U16-tól az U19-ig volt az edzőm a válogatottnál, hatalmas szakmai tudással rendelkezik. A kapusedzőim közül Tőkés László és Pánczél Roland volt rám nagy hatással, velük Győrben dolgoztam együtt és szinte mindent tőlük tanultam ebből a szakmából. Csákváron egy félévig Szűcs Lajos kezei alatt fejlődhettem, ő nagyon keménykezű, rengeteget követel, de mivel imádok dolgozni, nekem ezzel semmi bajom nem volt. Természetesen Kis Károlyt is meg kell említenem, ő hozott Ajkára és épített be a csapatba. Nagyon jó szakembernek tartom, remek meglátásai vannak.

Horváth legutóbbi “tizenegyesölése” a Budaörs ellen


A másodosztály legjobb kapusai közt tartanak számon. Mi lehet a következő lépés számodra?

– Nagyon jó helyen vagyok most, de természetesen szeretnék majd NB I-ben védeni. Az igazi az lenne, ha egyszer ezt majd az ETO-ban tehetném meg, győriként nem is kívánhatnék magamnak mást. Nem vagyok még semmiről lekésve 25 évesen, ez a kapusoknál nem kor.

Gianluigi Buffon a nagy kedvencem, ő még 43 évesen is a csúcson van, én is szeretném minél tovább kitolni a karrierem. Ha őt követem, akkor még egy 20 év van bennem.

Hasonlítasz valamiben a Juventus világsztárjára?

– Lehet, hogy furcsa, de semmiben. Ennek ellenére már gyerekként megragadott a személyisége, a kisugárzása, ahogy hozzááll a futballhoz. Ő egy nagyon határozott, harsány kapus, ha kell, lekiabálja az ellenfél játékosainak a fejét, de ha szükséges, akkor a csapattársaiét is. Én sokkal nyugodtabb típus vagyok, persze a magam módján én is irányítom a védelmet. De, azért valamiben mégis hasonlítunk, ő sem védi rosszul a 11-eseket….