Nem ritka, hogy valaki a civil életben megszerzett szakmával szemben a hobbiját választja, s igyekszik karrierjét annak közelében felépíteni. A Kőbányán élő Hanuska Gergely fiatal közgazdász, mellette a röplabda szerelmese. Néhány napja játékvezetőként mutatkozott be a Magyar Kupa döntőjében.
Hogyan ismernek itt, a kerületben a barátaid: röplabda játékosnak, röplabda játékvezetőnek vagy a Magyar Röplabda Szövetségben dolgozó alkalmazottnak?
Talán játékvezetőként tartanak számon, ebben a szerepkörben látnak, láthatnak a legtöbbet.
Kicsit számítottam is erre a válaszra, s úgy illik, a 2012. évi Magyar Kupa női bronzmeccséhez gratuláljak először. Frissen szerzett első osztályú röplabda játékvezetőként bedobtak a mélyvízbe, s vonalbíróként debütáltál a legmagasabb osztályban. Ezzel kapcsolatban több kérdés vetődik fel. Kezdjük ott, hogy mikor kezdtél bele a játékvezetésbe, s milyen utat jártál be a mai napig?
Négy és fél éve vezetek röplabda mérkőzéseket, s mint mindenki más, én is az alapoknál kezdtem. Hogy ez az idő gyors vagy nem, arra nehéz válaszolni, úgy érzem, ettől gyorsabban nem is tudtam volna előrébb lépni. Azzal együtt, hogy sok segítséget kaptam a Budapesti Röplabda Szövetségben, főleg László evától, aki nemcsak engem, de többünket is buzdított a magasabb minősítések megszerzésére.
Végzett közgazdász vagy – manapság jól fizetett szakma – ugyanakkor a szövetségben dolgozol más munkakörben és a játékvezetés terén bőséggel van előtted példa arra, hogy fiatal játékvezetők nemzetközi minősítést szereznek, szereztek. Csábít-e a lehetőség?
Nyilván azért választottam a szövetségi munkát, a sportot, mert ez nagyobb motiváció. A röplabda a hobbim, így ez a fajta közelség nem azonosítható a klasszikus értelemben vett munkavégzéssel. Hozzáteszem, a jegyzőkönyv vezetés is külön ismereteket igényel és ezt nagyon szeretem csinálni, azaz, a sportág több területén is dolgozom. Azért, mert valaki játékvezető, nem biztos, hogy a jegyzőkönyvvezetéshez is ért és viszont. Az pedig, hogy most két mérkőzésen is (férfi elődöntő és női bronzmeccs – a szerk.) vonalbíró vagyok, hozzátartozik a játékvezetéshez. Nekem ez a feladat is nagyon tetszik, sok esetben egy pont attól függ, hogy jól láttam-e, bent volt a labda vagy kint. Mindezek azt is jelentik, hogy a röplabda közelében érzem jól magam, s amíg lehetőségem van rá, igyekszem ezt az oldalt előnyben részesíteni a szakmámmal szemben. (képünkön Ujházi Mónika és Mocsnik Lajos nemzetközi minősítésű játékvezetőkkel)
A nemzetközi minősítés megszerzésére még nem válaszoltál. Tervezed?
Az egész játékvezetésről azt gondolom, nekem elsősorban az a dolgom, hogy a legjobb tudásom szerint végezzem. Idővel, ha erre felfigyelnek, érdemesnek tarthatnak arra is, hogy magasabb osztályba lépjek. Akkor nyilván az lesz a dolgom, hogy annak a megbízatásnak teljes mértékben megfeleljek.
A magyar bajnokságban még nem vezettél mérkőzést. Várod-e, hogy küldést kapj valamelyik bajnokira másod vagy első játékvezetőként?
Igen, várom, de valójában azt hiszem, ebben az évben ennek nincs realitása. Talán a következő szezonban erre is sor kerül majd. es, ha ez bekövetkezik, nagy örömmel teszek eleget neki.
Beszéltünk már a feladataidról, de még nem esett szó arról, hogy a Budapesti Röplabda Szövetség munkájában is részt veszel. Mindezek az elfoglaltságok és a magánéleted hogyan férnek el huszonnégy órában? Melyik csúszik meg a másik rovására?
Most éppen a budapesti szövetség feladataival vagyok kicsit elmaradva…
Azt vártam, a magánéletedet, a szórakozást említed majd…
Hát igen, ha innen nézzük, igaz. A röplabda reggel nyolckor kezdődik, rendszerint éjjel tizenegy órakor érek haza. Körülnézek a neten, csevegek a barátokkal … A magánéletem egy része a világhálón zajlik. De arra is jut idő, hogy beszúrjak egy hétvégi koncertet vagy színházat. Ezeket előre tudom tervezni, és így teljes a kép.
