Ahogy 2020-ban Iglói Mihály volt a Magyar Edzők Társasága minden kiemelt programjának a névadója, úgy 2021-ben ez a megtisztelő feladat az asztaliteniszsport nemzetközi szaktekintélyére, dr. Ormai Lászlóra jutott. A vele készült beszélgetés 3. részében a pályafutása során megszerzett kivételes tapasztalathalmazról és a MET elnökeként eltöltött 25 évről lesz szó.
– A Statisztika edzői milyen módszerekkel dolgozva voltak képesek arra, hogy „ontsák” a nemzetközi szinten is helyálló játékosokat?
– Általában négy-öt szakemberünk foglalkozott a szakosztály tagjaival. Mindenki más területnek volt a specialistája. Volt, aki csak a legkisebbeket vette kezelésbe és a technikai elemeket sulykolta nekik. Megint más kizárólag az adogatások javítására kapott megbízást. A harmadik csak az erőnléti alapokat tartotta karban, illetve folyamatosan fejlesztette azokat. A pörgetés például kimondottan komoly erőkifejtést igényelt. Akinek nem volt jó a pörgetése, annak általában nem voltak meg a megfelelő fizikai alapjai. Az ilyen játékosok „beutalót” kaptak az erőnléti edzőhöz. Az adogatógéppel volt gyakorlások a reflexeket javították. Maga a közeg is inspiráló volt minden edző kolléga számára, hiszen a kritikai észrevételeimet olyan hangerővel közöltem, amit a teremben mindenki hallhatott, így ez a gyakorlat is biztosította az azonos játékstílus tanítását.
– Kikből lehettek sikeres versenyzők?
– A jó versenyzőnek három ismérve kell legyen: megfelelő fizikai- és szellemi képességek, plusz jó versenyzői készség. Utóbbi részben tudja tolerálni az első kettőben felmerülő hiányosságokat. Az első kettő viszont nem tudja javítani a versenyzői készséget, ami egy adottság. ami vagy van, vagy nincs.
– Ön tulajdonképpen az első naptól kezdve tagja az edzők társaságának…
Dr. Mónus András (fotó: jochapress)
– Mondhatom, mi néhányan (dr. Mónus András, Tamás István, dr. Harsányi László, Tihanyi József és én) alapítottuk a MET-et. Ez még 1992-ben történt, amelyet egy évvel megelőzött a Mesteredzői Kollégium életre hívása. A Mesteredzői Kollégium megalakításával az OTSH akkori elnöke, Gallov Rezső bízott meg
azzal a konkrét kikötéssel, hogy ez a szervezet politikamentes legyen.
Csak az elért eredmények és a szakértelem döntsön a tagok kiválasztásánál. Igyekeztem az akkori idők legjobbjait felkérni, így többek között dr. Sír Józsefet, dr. Koltai Jenőt, Portisch Lajost és Török Bódogot, hogy csak néhány példát említsek. Már a Mesteredzői Kollégium megalakulása is komoly eredmény volt, mert a cím odaítélése egészen új alapokra helyeződött az előző évek gyakorlatával szemben. Korábban ugyanis volt olyan esztendő, amikor negyven edzőt minősítettek mesteredzővé. Ez a gyakorlat nyilvánvalóan változtatásra szorult, előzetes kritériumokat kellett kialakítani a helyes döntésekhez.
– A Mesteredzői Kollégium ülései milyen tapasztalatokat hoztak?
– Csak ültem és döbbenten hallgattam a mesteredzők beszámolóit sportági kollégáikról, akik megmaradtak a húsz év előtti gyakorlatnál, az akkor megszerzett ismereteknél. Hamar világossá vált, hogy a továbbképzés megszervezése elengedhetetlen, amennyiben haladni akarunk.
– Ezért határozták el a Magyar Edzők Társasága megalakítását. Milyen minimális célokat tűztek ki induláskor?
– Mivel az edzők jelentős része egyénileg nem tudta megszerezni a legújabb kutatások eredményeit, a legmodernebb szakmai anyagokat, ezért arra jutottunk, hogy kell egy rendszer, amely ezt megteszi helyettünk. Ezért határoztuk el, hogy az edzőknek kötelező érvénnyel képzésen, illetve továbbképzésen kell részt venniük. Sajnos ezen elképzelések a legkülönfélébb okok miatt csak részben valósulhattak meg. A két szaklap,
a „Magyar Edző” és a „Sporttudományi Szemle” tartalmai és stílusa hosszas egyeztetések és tárgyalások után jöttek létre.
Ezek a szaklapok kezdettől, egymás mellett, párhuzamosan működtek, szerkesztőségeikben is gyakori volt a párhuzamosság. Az utóbbi években viszont mindkét lap komoly minőségi ugráson ment keresztül.
Tartalmuk, stílusuk egyértelművé teszi, hogy az egyik döntően a sporttudósoknak, a másik pedig az edzőkhöz szól.
– Ön huszonöt évig volt elnöke a Magyar Edzők Társaságának. Mit emelne ki a történések sorából?
– Bár a teljes edzői kart nem sikerült bevonni a továbbképzések rendszerébe, azért értünk el komoly részeredményeket. Szép lassan, de megindult az edzők aktivizálása, egyre több konferencia került megrendezésre, aminek eredményeként össze sem lehet hasonlítani a 40 év előtti alaphelyzetet a jelenlegi állapotokkal. 2016-ig álltam a Társaság élén: nagy örömmel és büszkeséggel mondhatom, hogy a szervezet minden évben fejlődött és fejlődik, miközben egyre látványosabb eredményeket ér el. Szeretném azt megérni, hogy ne csak részsikerekről beszélhessünk, hanem mielőbb el lehessen érni azt, hogy a továbbképzések minden edző számára kötelezőek legyenek.
A MET korábbi elnöke, Ormai László és utódja, Molnár Zoltán (fotó: jochapress)
– Közel a kilencvenhez nagyon optimistának kell lenni egy ilyen kívánsághoz – folytatta Ormai László. – Optimizmusomhoz hozzájárul, hogy az eltelt idő bizonyította: jó, hogy Molnár Zoltánt kértem fel: pályázza meg a MET elnök megüresedő tisztségét. Elnöki tevékenysége nagyon sikeres, hiszen a MET egyre több, igen komoly megbízást kap a legfelső sportvezetéstől és ezek is emelik a szervezet tekintélyét. Most sokkal többet lehet csinálni, mint annak idején és örömmel látom, hogy a MET meg is felel a felé megnyilvánuló szakmai bizalomnak. A különböző fokozatú képzések, illetve továbbképzések általánossá tételét követően előbb-utóbb oda is el kell jutnunk, hogy a hallgatóknak beszámolási kötelezettségeik is legyenek! Nem lehet a végtelenségig azt csinálni, hogy jönnek a sportba a hatalmas pénzek, amelyek ellentételezése nincs kellően kontrolálva. Ez lesz a MET következő feladata és célkitűzése, hogy ebben segítse, ösztönözze a döntéshozókat!
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
