Ranga László – egy név, mely a mai napig nagyon sokat jelent az autósport világában, de nem csak a benzingőz szerelmeseinek cseng ismerősen. A pécsi származású, hatszoros abszolút magyar bajnok rally pilóta 11 évvel ezelőtt, 2001. június 16-án hunyt el.
Egy igazi legenda távozott közülünk, aki hosszú betegség után tért nyugalomra. Örökségét két fia, László és Péter viszi tovább napjaink rally bajnokságaiban. Ifj. Ranga László mesélt édesapja pályafutásáról, életéről.
Ranga László 1957. július 7-én született. Már kisgyerekként is az autók érdekelték a legjobban, így nem meglepő, hogy a kezdetek óta autóversenyző vagy kamionsofőr szeretett volna lenni. De hogy is kezdődött az egész rallykarrier? Ez egy igazi mesebeli történet. ,,edesapánk gyerekkorában a Volán szomszédságában lakott. Minden nap ott ment el az iskolába menet, és leskelődött be a kapun, a versenyautókhoz. Mikor egyszer észrevették, behívták, hogy körbenézhessen, majd később már lemoshatta a versenyautókat is…” – mesélte Ifj. Ranga. Tanulmányait a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban végezte, ahol érettségi bizonyítvány mellett gépjármű-technikusi oklevelet és szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1975-ben autószerelőként állt munkába a Pécsi Volánnál, s egy évvel később megadatott számára a lehetőség, hogy versenyautóba üljön – navigátorként. Szuhanyik László jobbján ülve 1978-ban megnyerte a rally túra abszolút- és kategóriabajnokságát. Innentől pedig nem volt megállás. Laci visszaemlékezése szerint édesapja életében valóban minden csak a versenyzés körül forgott. ,,Nyaralni sem voltunk nagyon gyerekkorunkban, amit mi picit sem bántunk, hiszen a rally mindenek előtt! Borzasztóan jó volt, élveztük!„
A legendás karrier 1982-ben indult be igazán, mikor a Pécsi Volán egy vállalati zsigulit biztosított Rangának a versenyzéshez. A győzelmek sorra gyűltek, a bajnoki címek is egyre szaporodtak, több külföldi, szocialista országbeli versenyen is indult Ranga. 1988-ban új korszak vette kezdetét: Ferjáncz Attila mellett folytathatta pályafutását a pécsi klasszis, ám már egy négykerék meghajtásos Audi Quattro volánja mögül. A sikerek most sem maradtak el, vérre menő küzdelmek folytak az első helyezésekért Ranga és Ferjáncz között, ám gyakrabban esett meg, hogy az utóbbi versenyző örülhetett a dobogó legmagasabb fokának. 1991-től fogva Büki Ernő diktálta az itinert Ranga Lászlónak. Fordult a kocka: ez úttal már ők vitték haza az összes kupát, s az azt követő három évben is a Ranga-Büki páros hódította el a magyar bajnoki címet. Teljesítményét Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Pro Communitate Emlékéremmel ismerte el 1994-ben.
Négy évvel később azonban bekövetkezett az, amitől minden versenyző retteg: hogy többet nem ülhet volán mögé, nem hódolhat a rally iránt érzett szenvedélyének. Ranga László súlyos betegsége miatt, 1998-tól ,,csak” csapatfőnöki feladatokat látott el – de persze itt se maradhatott el az elismerés: újabb két magyar bajnoki címmel gazdagodott. Folyamatos harcban volt az idővel; bízott abban, hogy, mint a versenypályákon, most is leelőzi ellenfelét, a rákot. Amíg csak lehetett, titkolta betegségét; nem akarta, hogy sajnálják az emberek, inkább arra vágyott, hogy még így is elismerjék sikereit. Több műtéten is keresztülesett, de sosem adta fel, mindig visszavágyott a mecseki utakra, a kormány mögé, s mosolyogva állt fel a rajtvonalhoz. ,,edesapám több régi versenyzőtársával jóban vagyunk, a mai napig. Rengeteg emléket meséltek nekünk róla, de amit mindenki emlegetett, az az Akarata, Kitartása és Sportszerűsége volt!” – mesélte Laci. Ifj. Tóth János így nyilatkozott róla, 2000-ben: ,,Ranga Laci hosszú idők bajnoka és egy óriási nagy ellenfél volt, ő volt a magyar rally királya. Visszaadnám az utolsó bajnoki címemet, csak hogy újra vele versenyezhessek. Akkor bebizonyosodna, hogy meggyógyult és nem beteg. Egy nagyon erős és olyan ellenfél volt, akivel szívesen versenyzett az ember.„
A Bajnok az utolsó, vele készített interjúban elmondta, hogy a világ egyik legboldogabb emberének tartja magát, mert amiről kisgyermekként álmodott, az meg is
adatott neki: közel 20 évig autóversenyző lehetett. Igazi maximalista volt, a végletekig precíz; mindig, minden áron győzni akart. A szurkolók igazi nagy kedvencévé lett, csodálattal néztek fel rá, példaképpé vált. S az alma sem esett messze a fájától: ,,Két évet gokartoztam a magyar bajnokságban, majd kitaláltuk Büki Ernővel, hogy el kellene indulnom a rally 2-es bajnokságban. Gyorsan be is adtuk Apának a terveinket, de elsőre azt mondta, hogy felejtsük el. Aztán mikor látta rajtunk, hogy mennyire szeretnénk mi ezt az egészet, napról napra elkezdett támogatni! es rengeteget segített, sajnos már csak a beteg ágyából!” Laci manapság az Országos Rally Bajnokság mezőnyét erősíti, míg Péter a sprint bajnokságban szerepel – természetesen sikert sikerre halmozva.
,,Az első 2-3 évemben rengetegszer próbáltak összehasonlítani Apával, ami butaság is volt, hisz nem lehetett! De mára már le tudtam vetkőzni ezt a pozitív terhet, azt hiszem. Magamban nagyon sok pillanatban elgondolom, hogy Apa mit cselekedett volna… Sokszor segít ez nekem!” Tizenegy éve ment el a Bajnok, de neve még ma is köztiszteletben áll. ,,Azt hiszem, mindenki pozitívan reagál, ha meghallják a nevét. Ami meglepő és nagyon jó érzés, hogy az „új, fiatal” generáció is példaképként emlegeti Őt! Tényleg tett le arra a bizonyos asztalra valamit, ami példaértékű! Még a mai nagy rallysok számára is az kéne, hogy legyen… – talán jobban működne minden a Magyar Rally Sportban.„
Közel 10 év küzdelem után a betegség győzött, s Ranga László 2001. június 16-án, 43 éves korában elhunyt. Tisztelegve előtte, 2011. június 11-én emlékversenyt szerveztek, Bakonya és Kővágótöttös között, s a pécsi önkormányzat döntése értelmében, már az ő nevét viseli az Abaligeti út is. De egy biztos: Mecsek Rally nem kerül megrendezésre Ranga László nélkül – ha odafentről is, de velünk van a versenyautóban, a szervizparkban, a pálya szélén! Nyugodjék békében!
Horváth Judit
