Még csak 18 éves, de már kihagyhatatlan alapembere a Puskás Akadémia NB I-es csapatának, ráadásul Bernd Storck meghívta a „távlati” válogatott edzőtáborába. Sallai Roland sikeres őszt tudhat maga mögött, de nem dől hátra, hiszen pontosan tudja: idáig is a kemény munkának köszönhetően jutott el.
Nagy-Pál Tamás • Ahogy Bernd Storck szövetségi kapitány hívja, „távlati” válogatott edzőtáborozott december közepén Telkiben, ahonnan jó teljesítménnyel akár a nyári Európa-bajnokság keretébe is be lehet kerülni.
A keret legfiatalabb tagja a még mindig csak 18 éves felcsúti ígéret volt: Sallai Roland, a Puskás Akadémia középpályása.
Sallai Roland
„Csodálatos érzés volt, amikor megkaptam a kapitánytól a behívót, hiszen azért dolgoztam egész életemben. Mindig is az volt az egyik legnagyobb célom, hogy állandó tagja lehessek a felnőttválogatottnak.”
Fiatal kora ellenére sem volt megilletődve, amire oka sem volt, hiszen Storckot már a korosztályos válogatottból is ismerte, illetve a keret tagjai ellen hétről hétre pályára lépett az NB I-ben. „Eleinte azért kicsit furcsa volt, de sikerült mindent kiadni magamból, tényleg a maximumot nyújtottam. Remélem, hogy felfigyelt rám, és akár az Eb-keret tagja lehetek. De ehhez még rengeteget kell dolgoznom. Nemcsak az edzéseken, hanem azon kívül is. Nem dőlhetek hátra amiatt, hogy jól sikerült ez az összetartás.”
Merthogy Sallai igen szorgalmas fiatal, a tréningeken előtt és után is rendre a futballal foglalkozik: hol technikai feladatokat végez egyénileg, hol felső testre erősít. Talán ennek is köszönhető az, hogy 1560 percet játszhatott ezen az őszön az NB I-ben, a fiatalok közül csak Bobál Dávid volt többet a pályán, de ő két évvel idősebb nála.
„Természetesen büszkeséggel tölt el. Ebből is jól látszik, hogy a rengeteg munka meghozza a gyümölcsét. Pedig az első fordulókban nem ment jól a játék, de aztán egyre jobb formába lendültem. Volt, hogy kiemelkedőt nyújtottam, volt, hogy csak jó teljesítményt. Nagyjából tíz olyan passzt adtam, amiből gól születhetett volna, közülük hármat rúgtak be a társak. De tudom, hogy emellett tőlem gólokat is várnak, így tavasszal többet kell rúgnom a mostani egynél. A lehetőségeim megvannak, csak jobban kell koncentrálnom a befejezéskor.”
A rendszeres játéklehetőségnek köszönhetően Sallai nem csak fizikailag és taktikailag fejlődött sokat. „Az önbizalmam is megnőtt. Eleinte még nem mertem felvállalni az egyéni akciókat, a cseleket, de most már az sem okoz problémát.”
A Budapest Honvéd legendás játékosának, Sallai Sándornak az unokaöccse ráadásul nemcsak egy fronton állt helyt, hiszen segített kortársainak az ifjúsági Bajnokok Ligájában is. „Az APOEL ellen nem volt kérdéses a továbbjutásunk. A Celtic más szint, olyan játékosokkal, akik már a felnőttgárda közelében vannak. Mégis felvettük velük a versenyt. Sőt, Felcsúton jobbak voltunk. Több és nagyobb lehetőségeket dolgoztunk ki. Szerencsés góllal nyertünk, de néha nem árt, ha épp nem minket tép a balsors…”
A felnőttcsapat azonban nem remekel eddig a bajnokságban, hiszen a kieső, tizenegyedik helyről várja a tavaszi folytatást. „Az egyéni képességeket nézve kiváló játékosaink vannak, de csapatként is együtt kell működnünk. Amíg ez nem történik meg, nem lehetünk eredményesek. A másik probléma a koncentráció: az utolsó tíz percre rendre kihagyunk. Összeszámoltuk, tíz pontot vesztettünk el a meccsek ezen időszakában, melyekkel az ötödik hely környékén lehetnénk, közel a dobogóhoz. A Debrecen vagy a Fradi ellen megmutattuk, hogy tudunk jól játszani. Ha sikerül ezt a formát hoznunk hétről hétre, tavasszal jobb eredményeket érhetünk el.”
