Szabó Krisztiánnak már kilenc évesen nagy döntést kellett meghoznia: a jégkorongra tette fel az életét, és egyre közelebb kerül ahhoz, hogy profijátékos váljon belőle. Első lépésként bekerült a Fehérvár AV19 MOL Liga-csapatába, másodikként bemutatkozott az EBEL-ben.
Pusztai Viola • „Ne öltözz be edzésre, jössz az EBEL-meccsre”– Szabó Krisztián először azt hitte, hogy a MOL Ligás edzője, Tyler Dietrich csak ugratja, aztán ideje sem maradt arra, hogy felfogja: a Vienna Capitals ellen bemutatkozhat a Fehérvár AV19 EBEL-csapatában.
A tizenkilenc éves jégkorongozó a tavalyi szezont az osztrák és a magyar bajnokságot egyaránt megnyerő U20-as együttesben játszotta végig, és ő is érezte, a nagy különbségű győzelmeket hozó, egyoldalú mérkőzéseken nem tud fejlődni. Ezért már annak is örült, hogy bekerült a Fehérvár MOL Liga-csapatába.
− Nincs annyi pontom, mint korábban a juniorbajnokságban, és nehezebb is a felnőttek között játszani, hiszen mindegyik csapatot erős, rutinos játékosok alkotják. De sokkal több lehetőségem van csiszolni a játékomon. A lövéseim még nem mindig olyan pontosak, mint szeretném, inkább a korcsolyázást, a cselezést és az ütközést tartom az erősségemnek.
Szabó Krisztián • Fotó: Soós Attila
Az erdélyi születésű juniorválogatott csatárra kilenc éves korában Kercsó Árpád figyelt fel, amikor a Gyergyószentmiklós csapatával utánpótlás-tornán vett részt Zalaegerszegen. A mesteredző akkor éppen ott dolgozott, és szerette volna, ha Szabó is a zalai megyeszékhelyen folytatja.
− Anyukám azt mondta: fiam, te döntsd el, akarsz-e menni. Én meg kilenc évesen úgy határoztam, hogy Magyarországra jövök játszani. Az elején nem volt könnyű, hiányoztak a szüleim, honvágyam volt, de az edzések és a mérkőzések elvonták a figyelmemet. Egyébként nem voltam egyedül, a csapat másodedzőjének, Láday Andrásnak a családjával laktam együtt.
Amikor Kercsó elhagyta Zalaegerszeget, többen is követték, köztük Krisztián is vele tartott először Karcfalvára, majd Székesfehérvárra. Öt éve a Fehérvár játékosa, és eddig éppen ennyiszer lépet jégre az EBEL-ben is.
− Persze, izgultam az első meccsem előtt, de az idősebb játékosok, mint Kovács Csaba, Kóger Dániel és Nagy Gergő, illetve a légiósok is végig biztattak, mondták, hogy csak játsszak egyszerűen, és minden rendben lesz. Azért a juniorhoz képest igen nagy a különbség, gyorsaságban és gondolkodásban is: ha megkapod a korongot, azonnal döntened kell, mit csinálj vele. Ha hezitálsz, akkor szó szerint véged. Leütköznek, jön feléd a két méter magas, száz kilós Danny Bois, és úgy érzed, mindjárt meghalsz…
Azért nem ijedős fajta, meg ugye bárki jöhet vele szembe a jégen, amit az edző kér, azt meg kell csinálni. Főleg, mert a jégkorongra tette fel az életét, abból szeretne élni, profiként.
De a heti három meccs és az edzések mellett a kikapcsolódásra is szüksége van.
− Nagyon sok szabadidőm nincs, de ha mégis, akkor azt a barátnőmmel töltöm, elmegyünk moziba, állatkertbe. Vagy a barátokkal társasozunk, beülünk valahová vacsorázni, szóval, mindig van mit csinálni.
