A francia férficsapatok minden korosztályban taroltak az idei világversenyeken. Az európai szövetség honlapján közzétett összeállítás segítségével igyekeztünk utánajárni, mi alapozza meg a hegemóniájukat. A válasz: a jól felépített rendszer és a fiatalok okos menedzselése.
UP-info • Sosem látott bravúrt vitt véghez az idén Franciaország, hiszen a felnőttek között regnáló világbajnok utánpótlása is legyőzhetetlennek bizonyult a nyári versenyeken. A legfiatalabb korosztály száz százalékos mutatóval nyerte meg a Tbilisziben rendezett Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, s az U21-esek ugyancsak hibátlan teljesítménnyel értek a révbe brazíliai vb-n. Az ifjúságiak Jekatyerinburgban mutatták meg, mire képesek. Ugyan a csoportban döntetlenre végeztek Szlovéniával, a fináléban már nem kegyelmeztek, s teljessé tették a gall hódítást (lábjegyzetbe kívánkozik, hogy a Gyurka János vezette magyar korosztályos együttes tavaly még Eb-döntőt játszott az aranyérmes ellen az U18-asok között, amelyet elveszített, az idén viszont a tizedik helyen zárt Oroszországban.)
Csak a francia fiataloknak osztanak lapot • Fotó: IHF
A világklasszis Nikola Karabatic fiatal követői aranyúton járnak a még nagyobb sikerek felé.
„Több összetevője van annak, hogy mostanság mi nyerünk – értékel Joël Delplanque, a francia szövetség elnöke. – A klubok szoros együttműködésben dolgoznak velünk. Amint a játékosok tizenöt évesek lesznek, a szövetség központjába kerülnek, ahol iskolába járnak és kézilabdáznak. Ahogy beteszed a lábad valamelyik intézménybe, megvan az esélyed, hogy világklasszis kézilabdázó váljon belőled.”
Igyekeznek mindenkinek megfelelő teret adni, hogy felnőttjátékossá válhasson. Óriási előnyt jelent azonban, hogy a kézilabdázókkal már zsenge koruktól a legjobb edzők foglalkoznak. Korábbi világklasszisok, mint például Daouda Karaboue, Didier Dinart vagy Eric Quintin dolgozik az U19-es és U21-es válogatottal.
„Amikor olyan kiválóságoktól kapja a fiatal a tanácsot, mint a számos jelentős címet begyűjtő Dinart vagy Karaboue, nagyon figyel, és igyekszik minél többet megfogadni” – rögzíti Eric Quintin, aki az U19-esekért felel, és aki 1995-ben maga is vb-elsőséget ünnepelhetett. Úgy látja, hogy a korábbi kitűnőségek alkalmazása a rendszerben összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt. A húsz évvel ezelőtti vébéelsők tanítják a fiatalokat, akik talán újabb húsz esztendő múlva szintén továbbadják a tudásukat.
A felnőttek sikereit látva természetesen megnőtt az utánpótlás-játékosok étvágya is. Az egyik friss vb-győztes, Ludovic Fabregas például arról beszélt, hogy mennyire inspirálta őt és társait, amikor a klubban valamelyik példaképpel edzhettek együtt.
Az ambiciózus fiatalokat felkarolják a rutinosak, legalábbis erről tanúskodnak Jerome Fernandez szavai, aki szerint nekik természetes, hogy igyekeznek átadni az utódoknak, amit elsajátítottak. „Nem leszünk itt örökké, ráadásul tehetséges srácok kopogtatnak az ajtón.”
A francia szövetség első embere, Joël Delplanque máshol is tapasztal hasonló felfogást, mégis úgy véli, hogy náluk talán jobban működik mindez a mindennapokban. „Rengeteg munkát és szerencsét kíván, hogy minden rendben menjen. Mi viszont igyekszünk minél jobban csökkenteni a szerencse szerepét.”
