– Bravúrosan kezdtétek a bajnokságot, nyolc forduló után a dobogón álltok. Hogy érzed, megleptétek az NB I-et? Mennyire tapasztaltad, hogy esetleg könnyedebben vették volna a játékot az ellenfelek az elején, amikor veletek játszottak?
Ez is volt a tervünk, hogy meglepetést okozzunk, és eddig ez sikerült is, nem is szeretnénk ennél lejjebb adni.
– A Vasas elleni meccs után a második fordulóban találkoztunk az első olyan csapattal, amely tavaly is NB I-es volt, a Debrecennel játszottunk, de egyáltalán nem éreztem akkor sem, hogy ne vettek volna komolyan minket, sőt, szerintem nagyon nyerni akartak.
– Mennyire tartotok attól, hogy – ahogyan az az elmúlt években több jól kezdő újonc esetében is történt – elfogy a lendület azzal, hogy jobban kiismernek titeket?
– Ez a helyzet kölcsönös, hiszen mi is kezdjük egyre jobban megismerni az ellenfeleket. A stábunk ráadásul nagyon jól dolgozik, úgyhogy ettől nincs okunk tartani.
– Te vagy az egyik legtöbbet dicsért fiatal eddig ebben a szezonban. Sikerült berobbannod az NB I-be?
– Ezt nem érzem még, továbbra is csak szeretném segíteni a csapatot. Az tény, hogy nagyon jól érzem magam Kecskeméten, talán ez is az oka a jó játéknak. De csapatszinten teljesítünk jól.
– Sok hozzád hasonlóan kreatív játékos azt vallja, hogy az élvonalban annyival még könnyebb is játszani, hogy ott technikásabb a játék, mint a brusztosabb NB II-ben vagy NB III-ban. Te hogy vagy ezzel, mennyire sikerült gyorsan felvenned a tempót?
– Azt azért nem mondanám, hogy könnyebb, de az biztos, hogy eltérő a két bajnokság.
– Más erényeket lehet alkalmazni, más a tempó, a körülmények, a pályák minősége, és ez rám nagy hatással van. Abban például nem vagyok biztos, hogy nyolc forduló után így tudnék most teljesíteni a másodosztályban is, mint itt az NB I-ben.
– Viszonylag gyorsan hozzászoktam a tempóhoz, igaz, még mindig nem érzem azt, hogy teljesen megszoktam. Mások a hazai és az idegenbeli meccseink is, utóbbiakon általában valamennyivel gyorsabb a pálya, amihez még alkalmazkodnia kell az egész csapatnak.
– Korábban futsaloztál is, ráadásul úgy, hogy miközben a Fradi utánpótlását erősítetted, Újpesten kispályáztál. Mennyire volt fura az a helyzet számodra, és sikerült-e bármit hasznosítanod a futsalból a nagypályán? A Puskás Akadémia elleni cseled például elég teremfocis volt.
Igen, amúgy az a helyzet tényleg fura volt (nevet).
– De a futsal csak szórakozás volt, szeretek focizni, elhívtak, így elmentem, tehát nem volt túl komoly, nem is játszottam sokat. Ami azt a felcsútiak elleni meccset illeti, azóta is, akárhányszor rágondolok, idegesít, hogy nem ment be a lövésem. Nem bántam meg, hogy azt a cselt meghúztam, a többiek és az edzőm is mondta, hogy jól csináltam, csak nagyot védett a kapus.
Az említett csel
– Tavalyelőtt NB III, tavaly NB II, most NB I. Mi a következő lépés számodra, a Fradi felnőttcsapata?
– Egyelőre csak szeretném úgy folytatni, ahogy most megy a játék, és szeretnék eredményes lenni a Kecskeméttel. Ha a csapat sikeres, az úgyis hozza a többit magával, de ezen egyelőre nem gondolkodom.
– Mindenesetre két különleges meccs vár rád a bajnokságban: előbb a Fradit fogadjátok, majd azzal az Újpesttel találkoztok, ahol a testvéred, Mátyás játszik. Melyiket várod jobban?
– A Fradi-meccset. Biztos, hogy különleges lesz, szeretnénk meglepni őket itt, Kecskeméten, meglátjuk, mennyire sikerül.
– És az Újpest elleni meccsre hogyan készültök a bátyáddal? Sok ilyen esetben a pályán nem kímélik egymást a testvérek. Ez nálatok is előfordulhat?
Az is különlegesnek ígérkezik, igaz, azt a találkozást annyira nem várom.
– Fura érzés lesz, az biztos. Egyikünk sem az az erőszakos típusú játékos, úgyhogy ez lenne a legutolsó, ami történne velünk.
– Amikor a fociról beszélgettek, zrikáljátok is egymást vagy kizárólag az építő jellegű kritikát fogalmazzátok meg? A 6-0 után például kellett őt vigasztalnod?
– Mi mindig támogatjuk egymást.
– A 6-0 után csak óvatosan mertem másnap megkérdezni, hogy mi újság. Azután a meccs után annyira nem is akartam zaklatni.
– De a legutóbbi, Vasas elleni találkozójukat követően írt, hogy milyen jó volt ismét győzniük, és mennyire kellett nekik az a siker.
– Mi most a nehezebb egy fiatal magyar játékosnak: a Fradi felnőttcsapatába bekerülnie vagy külföldre igazolnia?
– A Fradi most nagyon erős, igaz, azt nem tudom, mennyire terveznek majd a fiatalokra építeni, úgyhogy ezt egyelőre nem tudom megítélni.
– Korábban említetted, hogy mindig visszanézed a meccseiteket és az InStat-eredményeket is folyamatosan figyeled, ez most, az NB I-ben is így van? Előfordul, hogy nagyon máshogy érzed belülről a találkozókat, mint amit a számok mutatnak?
– Igen, mindig megnézem az InStat-eredményeket, a saját jeleneteimet, a helyzeteket, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne figyeljem ezeket. Az a gyakoribb inkább, hogy a meccs után közvetlenül túlságosan negatívnak érzek egy-egy szituációt, aztán visszanézem, és látom, hogy annyira nem is volt rossz a helyzet, ezzel meg is nyugszom. Abban egyébként nagy fejlődést látok magamon, hogy korábban nagyon frusztrált egy-egy meccs, ha nem úgy sikerült. Nagy részben a vezetőedző érdeme, hogy ebben előreléptem, persze én is próbálok mindig reálisan gondolkodni.
– Mennyire lehet az NB I-ben is tartani, hogy szabadabb kezet kapj a csapaton belül, és kötetlenül játssz, amit te is kiemeltél, hogy a játékod szempontjából kulcsfontosságú?
– Ha kell, persze én is fegyelmezett vagyok, de igen, a játékstílusomnak jobban fekszik, ha szabadabban mozoghatok, ilyenkor jobban tudom segíteni a csapatot a kreativitásommal. A védekezésünk nagyon szervezett, ezért is kell egy kis kreativitás előrefelé, mert különben nem nagyon lehet gólokat lőni.
