Nagyon fontos érmet nyert Lévai Zoltán a junior-világbajnokságon. Segített helyreállítani a magyar kötöttfogás önbizalmát. És az önbecsülését is a riói, bíráskodás okozta trauma után. A dorogi kiválóság megszerezte a tizedik érmét az utánpótlás-világversenyekről, és nem sokon múlt, hogy a tavaszi Eb-arany maradt a legszebben csillogó nemesfém a gyűjteményében.
Szekeres István • Nem vagyok a juniorvébé helyszínén, a franciaországi Mâcon rendezvénycsarnokában, a Le Spotban, nem tudom, miről beszélgetnek a csapat tagjai egymás között. Azt azonban a kötöttfogás első három magyar szereplőjének, három dorogi sikerembernek a birkózásából érzékeltem, hogy megilletődött a társaság. Egyikük sem újonc, nem ismeretlen közegbe csöppent Mâconban. A gond nem is abból származik. Hanem nyilván a riói olimpia utóhatása, azé a bírói nyomásé, amely ellehetetlenítette az olyan magyar világklasszisok, Bácsi Péter, Lőrincz Viktor és Lőrincz Tamás régóta megérdemelt sikerét.
„Ugorgyunk” – ahogy bizonyos Pósalaky úr mondta a neki felolvasó Nyilas Misinek Móricz Zsigmond klasszikus regényében, amely a Légy jó mindhalálig címen vált a gyermekirodalom klasszikusává.
És már tényleg ne rágódjunk tovább a tegnapelőtt mégoly fájó emlékein sem.
Megvan a tizedik érem
A juniorvébé első, kötöttfogású versenynapjának négy súlycsoportjában 99 versenyző lépett szőnyegre. A három magyar szereplőnek – nem mellesleg: mindhárom dorogi – a 16-os táblára jutásért is birkóznia kellett.
A jelenség azonban, amelyre utaltam, vadonat új volt. A három dorogi kiválóság ugyanis szinte félt akciót indítani. Tessék figyelni a következő leírás részleteire!
A legnépesebb kategóriában, a 74 kg-ban (33 induló) bemutatkozott az idei junior-Eb aranyérmese, Lévai Zoltán. Két intéssel, 2-0-ra nyert a német Schwarz ellen, már-már bohózatba illő mérkőzésen, hiszen az ellenfél egyfolytában menekült, és majdnem összeesett a kimerültségtől. Hogy nem léptették le, az bizonyos értelemben jól jött, a magyar így alapos átmozgató edzést tarthatott. De a következő körben, a horvát Kamenjasevic ellen is két intéssel nyert 2-0-ra. Megint leírhatatlan volt az állóképesség és a birkózótudás közötti különbség. Én a számítógép képernyője előtt már valósággal könyörögtem: ”Vidd le végre, pörgesd, emeld, a kezedben van!…” De valahogy Zolinak nem akarózott.
Az elődöntőt a szerkesztőségünkben – nekünk ismeretlen okból – nem lehetett látni, a nemzetközi szövetség honlapjáról eltűnt a kép. Azt természetesen más forrásból megtudtuk, hogy az elődöntőt a kazah Tamerlan Sadukajev 3-3-as végeredménnyel, utolsó akció révén nyerte meg Zoli ellen. A dorogi 3-1-re vezetett, de mintegy tíz másodperccel a vége előtt a kazah két pontot érő válldobással a maga javára fordította a meccset.
A távolból, és főleg látatlanban nem szeretnék (s nem is tudok) állást foglalni, de nagyon kíváncsian várom Lakner Gábor kollégám majdani, értékelő interjúját az edző-papa Lévai Zoltánnal.
Azt is szeretném megtudni, hogy a 96 kg-ban Érsek Róbert miért végzett 0-2-re az első menetben, hogy aztán 6-2-re verje a bolgár Joan Dimitrovot, és miért bénult meg az egyenlítés (és a győzelem) küszöbén az észt Baumann ellen?
Miért engedte el a meccset a 60 kg-os Torba Erik az orosz Jahjajev ellen, hogy aztán 0-6-ról csak 3-6-ra sikerüljön feljönnie a meccs végére? Tudom persze, hogy Erik sok sérüléssel küszködött az év folyamán… Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy akár egy évtizedre is a magyar kötöttfogás meghatározó alakja lehet a legkisebb súlycsoportban – ha tudná hozni és tartani az 59 kilót – az olimpiai bronzérmes Módos Péter után.
A juniorvébé magyar bronzmérkőzéséről viszont nincs értelme sokat fecsegni… Lévai Zoli ellenfele az üzbég Abubakr Alimov volt. Nagyon fiatalon jutott el világbajnoki helyosztóig, hiszen csak nemrég múlt tizennyolc. Jegyzett junioreredménye nincs is, a 2014. évi ifjúsági olimpián hetedik volt, tavaly pedig Ázsia kadetbajnoka lett a 69 kg-ban. Mâconban hátulról indult el a vigaszágon, de a japán Szakurabát 8-0-ra, a litván Galkunast pedig 7-3-ra verve nézhetett szembe Lévai Zoltánnal.
Sok öröme nem volt benne. A hórihorgas üzbég ugyan válldobásindításból kiléptette a szőnyegről a magyar ellenfelét, de azzal be is fejezte a pontgyártás. A 3-1-es első menet után Zoli – látványos, derékfogásos billentéssel 7-1-re húzott el, és ami még hátra volt, azt már úgy intézte, ahogy sakkpartit szokás befejezni tisztelőnyben.
Jó hírem van a birkózás híveinek. A kötöttfogás első napja felhőtlen, élvezetes küzdelmet hozott. Szívem szerint a sportág ellen huhogó figurákat leültetném a képernyő elé, hogy felvételről nézzék végig a nap mérkőzéseit. Nem bilincselném a fotelhez őket.
Lebilincselné őket a látvány.
Ami pedig a fogásnem demokratizmusát, a sok ország éremérdekeltségét illeti: a nap tizenhat érme tizenhárom (!) országba jutott. Kettőt csak a grúzok, az oroszok és – hoppá!… – az amerikaiak szereztek. A négy aranyból egy-egy jutott Oroszországba, Kirgizisztánba, Kazahsztánba és Grúziába. A nem szovjet utódállamok közül kettőt vittek az amerikaiak, egyet-egyet pedig a németek, románok… És a magyarok!
JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁG, MÂCON (FRANCIAORSZÁG)
Kötöttfogás, 1. nap: 50, 60, 74, 86 kg
A nap magyar szereplői
50 kg (15 induló): nincs magyar. 60 kg (27): Torba Erik. 74 kg (33): Lévai Zoltán. 96 kg (24): Érsek Róbert
A nap magyar mérkőzései
A 16-os táblára jutásért. Mjahdi Jahjajev (orosz)–Torba 6-3. Lévai–Roland Schwarz (német) 2-0. Érsek–Joan Dimitrov (bolgár) 6-2. Nyolcaddöntő. Lévai–Antonio Kamenjasevic (horvát) 2-0. Kevin Baumann (észt)–Érsek 4-1. Negyeddöntő. Lévai–Kamal Ameer Bey (amerikai) technikai tus, 10-2 az 5:33. percben.
Elődöntő. Tamerlan Sadukajev (kazah)–Lévai 3-3; utolsó akcióval a kazah versenyző nyert.
Bronzmérkőzés. Lévai–Abubakr Alimov (üzbég) 7-1
A nap világbajnokai és a magyarok helyezése
50 kg: Vlagyiszlav Melnyikov (Oroszország), magyar induló nem volt
60 kg: Kali Szulajmanov (Kirgizisztán),… 18. Torba Erik
74 kg: Tamerlan Sadukajev (Kazahsztán),… 3. Lévai Zoltán (Magyarország)
96 kg: Giorgij Melia (Grúzia),… 10. Érsek Róbert
