A kiemelt sportágfejlesztési támogatást több módon csatornázhatja az adott szövetség az adott sportágba. Mi annak jártunk utána, hol hogyan dotálják a versenyzőket adó műhelyeket, azaz szakosztályokat. A kép vegyes, ugyanakkor Tóth József, a Magyar Olimpiai Bizottság utánpótlásosztályának vezetője szerint nincs is egységes válasz.
reb • Kivételezett helyzetben vannak a látványcsapatsportágak, hiszen a taótámogatásnak köszönhetően milliárdok áramlottak a jégkorongba, a kézi-, a kosár- és a vízilabdába, s mindenekelőtt a labdarúgásba. A többieket „helyzetbe hozandó”, 2013 második felétől kiemelt állami sportágfejlesztési programot indított el a sportot stratégiai ágazatként kezelő kormány, minek köszönhetően 16 sportágba került sohasem vagy csak nagyon régen látott összeg.
Szemléletváltás történt a korcsolyaszövetségben
Az egyes szövetségek részben maguk dönthetik el, miként csatornázzák a sportágba a helyenként kisebb, másutt hatalmas pénzeket. Persze, vannak olyan keretek, amelyek felett nem rendelkeznek: a kiemelt edzői programban résztvevők bérét például beszámítják az éves támogatásba, és azt a Magyar Olimpiai Bizottság koordinálja.
Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy a juttatások különféle formái közül a szakszövetségek mekkora összeget juttatnak közvetlenül a szakosztályoknak. (A „közvetlenül” kifejezést azért fontos hangsúlyozni, mert a műhelyek az utánpótlás-nevelési, a versenysportra fordított vagy a sportlétesítmény-fejlesztésre szánt keretekből szintén részesülnek a támogatásból).
Mellékelt táblázatunkból kiderül, hogy jelentős a szórás az egyes sportágak között. Az ökölvívók például a pénzek több mint felét a szakosztályokhoz juttatják el.
„Olyan nagy volt a lemaradás a sportágban, hogy életmentő műtéttel ért fel a kiemelt sportágfejlesztési támogatás – mondja Csötönyi Sándor elnök. – Többféleképpen is elkölthettük volna az összeget, de úgy éreztük, fontos, hogy megerősítsük a helyi bázisokat. Hiszen minél több helyen, minél jobb körülmények között bokszolhatnak a gyerekek, annál többen maradnak a ringben. Ráadásul mi, talán egyetlen sportágként, az igazán hátrányos helyzetű fiataloknak is lehetőséget adunk, akiknek a cipő megvétele vagy a csekély havi tagdíj kifizetése is gondot jelent.”
A felfogáson a bokszolók nem terveznek változtatni, ahogyan a birkózók sem, akik kevés híján a nekik juttatott összeg felét adják tovább a műhelyeknek; az első évben a hatvan százalékát, plusz új szőnyeget is vásároltak mindegyiknek.
„A koncepciónk lényege, hogy a birkózás jelene és jövője műhelyekben dől el – mondja Farkas Tibor főtitkár. – Kezdetben a mennyiségi növekedésre helyeztük a hangsúlyt, minek köszönhetően majdnem megkétszereződött az igazolt sportolók száma. Napjainkban már a minőségre is figyelünk. A legfontosabb, hogy aki birkózással akar foglalkozni, és hajlandó tenni érte, azt támogatjuk.”
Új szőnyeget is kapott minden birkózószakosztály
Minden szövetségben hasonló a filozófia, de több helyen nem az „egyesületek támogatása” rubrikába kerülnek az igazán nagy összegek. A tornában 2015-re vonatkozóan például nulla szerepel a rovatban, bár Magyar Zoltán elnök hozzáteszi, negyven millió forintot – az idén pedig negyvenhatot – műhelytámogatásként nyújtottak a kluboknak.
„Drágák a szerek, azok hiánya jelenti a legnagyobb problémát – magyarázza a kétszeres olimpiai bajnok tornász. – Arra törekszünk, hogy a szövetség beszerezze azokat, és használhassák őket az egyesületek. Közben zajlanak teremfelújítások is. Kétségtelen, a központiságra törekszünk, noha fokozatosan szoktatjuk hozzá az egyesületeket az önállósághoz. Csakhogy kezdetben nehézkesen ment a felhasználás, például rossz számlákat adtak le nekünk. Nagyon ügyelnünk kell a precizitásra, hiszen állami támogatás lévén szigorúan el kell számolnunk a sportállamtitkárságnak, s nem engedhetjük meg, hogy az esetleges nehézségek vagy hiányosságok rossz fényt vessenek a sportágra.”
A birkózók önálló pénzügyi csoportot hoztak létre az egyesületi elszámolások segítésére és kezelésére, és online-ügyfélszolgálatot működtetnek.
Különleges a korcsolyázók szövetségének álláspontja, hiszen a kiemelt sportágfejlesztési program kezdete óta nem juttattak közvetlenül pénzt a szakosztályoknak.
„Paradigmaváltás történt a korábbi érthetetlen és tarthatatlan szemlélethez képest – mondja Orendi Mihály ügyvezető igazgató. – Egy éve dolgozom itt, így nem tudom, korábban miért volt ez a nézet. Alapelvem azonban, hogy szövetség annyira erős, amennyire az egyesületei azok. Az idén hatvan millió forintot juttatunk nekik, ami éppen hatvan millióval több, mint volt korábban.”
Orendi egyébként azzal árnyalja a képet, hogy a gyorsasági szakágban (például a short trackben) hangsúlyos a központi felkészülés, ezért több egyesület versenyzőinek a költségeit fedezték ily módon.
„Nincs recept – szögezi le immár Tóth József, a MOB utánpótlásosztályának vezetője. – A sportág jellege, fejlettségi szintje határozza meg, hogy milyen stratégiát kíván a pénz felhasználása. A kidolgozott programokat támogatjuk, azokból látszik, hogy több út is célravezető lehet.”
