Afrikai döntőt rendeztek a chilei U17-es világbajnokságon: Nigéria 2-0-ra győzött Mali ellen. Mindkét országban úgy gondolják: további sikerek várnak rájuk. De vajon teljesítik-e egyszer Pelé jóslatát?
Nagy-Pál Tamás • A brazilok legendás játékosának, Pelének számtalan be nem teljesült jóslata közé tartozik az, hogy 2000-ig valamelyik afrikai ország aranyérmet szerez a felnőtt-világbajnokságon. Bár sokan kinevették, volt realitása a kijelentésnek, hiszen például 1993-ban Nigéria úgy lett első az U17-es vb-n, hogy a döntőben Ghánát múlta felül. A várt hatalomátvétel azonban elmaradt, sőt, azóta sem jutott még négy közé sem gárda a kontinensről, pedig 2010-ben Dél-Afrikában hazai pályán szerepelhetett.
Traoré magába roskadt
A már említett korosztályos finálé volt az első teljesen afrikai döntő.
Tegnap lejátszották a másodikat is.
Chilében az egyik résztvevő ismét Nigéria volt, az ellenfél pedig a története első vb-döntőjében szereplő Mali válogatottja. Megint a nigériaiak nyertek (2-0-ra), akik ráadásul két évvel ezelőtt is diadalmaskodtak, így Pelé talán most még bátrabban jósolhatná azt, hogy tíz éven belül akár afrikai gárda is felérhet a csúcsra.
Merthogy az őszintének tűnő kijelentésekből egyértelműen úgy tűnik: sem Nigéria, sem Mali válogatottja nem éri be ennyivel.
Megjött az étvágyuk.
„Nem esélyesként jöttünk, de amikor Hondurast 3-0-ra vertük a csoportkörben, valami megváltozott – emlékezett vissza a mali Boubacar Traoré, aki az elveszített finálé után vigasztalhatatlanul zokogott a zöld gyepen. – Onnan kezdve azt mondtuk magunknak: akár a döntőig is elmehetünk. Rengeteget dolgoztunk érte. Jobbak voltunk nálunk, ezért bocsánatot kell kérnem egész Malitól. Már akkor hősök voltunk, amikor megnyertük a korosztályos Afrika-kupát és most is azok leszünk, de sokkal jobb lett volna aranyéremmel zárni az ország első döntőjét.”
Bayer Be szövetségi edző ráadásul rávilágított: esetükben nem arról van szó, hogy véletlenül összejött volna pár tehetség ugyanabban a korosztályban, hanem a szövetség évekkel ezelőtt tudatosan reformálta meg az utánpótlásképzést, aminek az első eredményét láthattuk.
De korántsem az utolsót.
„Egyértelműen az a célunk, hogy valamelyik világbajnokságról elhozzuk az aranyat. Mérget veszek rá, hogy az elkövetkező években fogunk még döntőt játszani, ez az utánpótlásprogramunk gyümölcse.”
Még ha nem lesz is igaza: irigylésre méltó, hogy Maliban legalább felépítettek és végigvittek olyan programot, amely ekkora magabiztosságot kölcsönöz.
Az persze az elmúlt évek korosztályos eredményeinek tükrében nem volt kérdés, hogy Nigéria esetében nem egyetlen fecske csinálja azt a bizonyos nyarat.
Hanem sasok.
Tucatszámra.
Emmanuel Amunele szövetségi edző is arra figyelmeztetett: most a játékosai hazamennek, de olyan hosszú éveket felölelő utazáson vesznek részt, melynek még messze nincs vége.
Optimizmusának van alapja.
Nvalaki és Oszimhen
Elég, ha csak a csapatkapitányra, Kelecsi Nvalakira gondolunk, akit nem véletlenül választottak meg a torna legjobb játékosának. Három góllal, gólpasszokkal járult hozzá a sikerhez, érett gondolkodással vezette honfitársait a pályán.
Viktor Oszimhen végzett mögötte a második helyen, cserében elnyerte a gólkirályi címet. Tíz gólt szerzett, ami rekord az U17-es vb-k történetében, a második helyezettet hat(!) találattal előzte meg. Mutatói elképesztők: a FIFA adatai szerint 71 hivatalos korosztályos válogatott meccsen 39 gólt szerzett.
Nehéz lenne meghatározni, melyik a megdöbbentőbb: az, hogy 17 éves sincs, de már túlvan 70 válogatott mérkőzésen vagy az, hogy átlagban több mint két gólt szerez meccsenként.
A választ az olvasóra bízzuk, mindenesetre érdekes, hogy Európában ekkora mérkőzésszám elképzelhetetlen lenne, mert a klubok ennyiszer nem hajlandóak elengedni játékosaikat az összetartásokra.
A két említett fiatal azonban még Nigériában játszik.
A kérdés már csak az, hogy meddig.
