Környezeti körülmények
Még meccs előtt kihathat a sportolóra a fogyasztás, de ennek témája egy külön cikket is érdemelhet. Maga a mérlegelés jelenségével is kell foglalkozni, főként úgy, hogy egyre nagyobb számban vannak eredményes és tehetséges női ökölvívóink. Fontos tudni, hogy ki, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Élvezi a rá irányuló figyelmet, vagy „húsvásárként” éli meg, ahol úgy érzi magát, int egy tárgy, aminek a (testi) hibáit keresik.
A kiemelt ring, kiemelt figyelemmel jár, így fontos tudni, hogy a sportoló tart-e ezzel kapcsolatban valamitől. Ilyenkor fel szokott merülni a szurkolók és ellenszurkolók mellett a média kezelése is.
Ide tartoznak a bírák kérdése is – a tényleges és vélt sérelmek miatt lehetnek a sportoló számára olyan bírók, akik ítéletét szubjektívnek és igazságtalannak tarthat, éppen ezért tehetetlennek érzi magát, ha őt kapja ítészéül. Fontos, hogy mindezeket megtanulja figyelmen kívül hagyni és csak a saját teljesítményére koncentráljon, tehát arra, amire van ráhatása, és képes teljesen a kontrollja alatt tartani.
Félelem bizonyos ellenféltől
Sokan azt hinnék, hogy a sportolók csak az erősebb ellenfeleiktől tartanak, de ez nem teljesen igaz. Minden edző számára fontos tudnia, hogy versenyzője milyen típusú ellenféltől tart és miért. Sokakat feltuningol egy erősebb ellenfél és akkor hozzák ki a csúcsformájukat. Vannak olyanok, akik gyengébbektől tartanak (és gyakran kapnak ki a tőlük kevésbé rutinosoktól/gyakorlottabbaktól). Ennek oka legtöbbször abban rejlik, hogy egy kezdőbb játékos technikái kevésbé letisztultak, kevésbé összetettek, így az erősebb ellenfélnek kell bizonyos szinten alkalmazkodnia hozzá, azaz nem tudja azt a magasabb szintű játékot hozni, amit megszokott, így magát és teljesítményét rosszabbnak fogja értékelni. És van olyan is, aki a saját kategóriájától fél, tehát azoktól, akiket meg kellene vernie, de az ellenfél is pont olyan gyakorlott és tapasztalt, mint ő. Itt az elvárások játszhatnak közre.
Első menet/első találat problémaköre
Meg kell különböztetni a rutinokat a babonáktól. Mindkettő arra szolgál, hogy kontrollt biztosítson a sportoló számára olyan helyzetekben, amikor nem tud mindent ő irányítani, de míg a rutinok szükségesek és a teljesítményre pozitívan hatnak ki, hiszen azok önbizalmat adnak, addig a babonák sokszor károsak lehetnek, mert ha azok nem történnek meg, a sportoló önbizalma csökkenni fog. Ilyen babona lehet az első találat és az első menet problémaköre. Van olyan versenyző, aki az első ütéséből akarja megállapítani, hogy milyen lesz a meccse, de van, aki vár ezzel a menet végéig, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nem feltétlenül az első ütése a legjobb, vagy az első menete a legeredményesebb…
Fontos, hogy a sportoló tisztában legyen azzal, hogy a meccseken mikor „melegszik be”, mikor hozza a csúcsformáját. És fontos tudnia az edzőnek, hogy a sportolót hogyan és mivel hozza vissza, ha a sportoló már leírta magát az első ütés/menet után.
Szünetek felhasználása
Itt egy kis technika következik, hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni a két menet közti etapot. Egy szünetet három részre lehet osztani:
- Első harmad: légzéstechnika
- Második harmad: célirányos instrukció
- Harmadik harmad: ráhangolódás a következő menetre
És amikről még beszélni kell:
Ezek mind nagyobb témák, sportágtól függetlenül, szinte mindenhol fellelhetők, éppen ezért csak említés szintjén szerepelnek:
- Félelem a sérüléstől
- Sérült sportoló és a ,,kétvégű mankó” jelensége
- Elvárások és következmények
- Étkezési zavarok
- Serdülés
- Edző stressz kezelése és annak hatása a sportolóra
