A 28. olimpiai játékokat 2004. augusztus 13-29-ig rendezték Görögország fővárosában. Ennek a magyar szempontból sikeres, és kissé beárnyékolt játékoknak különleges helye van Kammerer Zoltán háromszoros olimpiai bajnok kajakozó szívében. Az ő szemüvegén keresztül elevenítettük fel az eseményeket.
Az eredményei mögött kemény munka van, önbizalom terén sem állt rosszul soha, mégis úgy emlékszem, Sydney és Athén előtt, nem igazán bízott a sikerükben.
Álmodni sem mertünk arról, hogy kétszer egymásután nyerni fogunk. 1999-ben is azt gondoltuk, hogy világbajnokok lettünk, ez rendben, de Sydneyben nem garantált az aranyérem. Nem vagyunk kishitűek, csak abban az időben rossz statisztikája volt minden kajak-kenusnak, azaz, aki vb-t nyert, annak nem jött össze az olimpia. 2000-ben nem volt remek a tavaszi szezon, hatodikak lettünk egy világkupán, és ehhez jött egy Eb 2. hely. Nem voltak jók az eredmények, ezért nem bizakodhattunk. Ha akkor valaki azt mondja, hogy nem csak egyet, hanem zsinórban két olimpiát nyerünk, bizony kétkedve mosolyogtam volna.
Akkor Athénban ön is meglepődött, hogy hajóhossznyi győzelem lett belőle.
Azóta is hihetetlen, hogy ilyen könnyen nyertünk, igaz, az athéni előtt kimagasló eredményeket hoztunk, így benne volt a levegőben. Mi mégis óvatosan mentünk neki, mert a címvédés alapból ritka, főleg ugyanabban az összeállításban. Azóta is mi vagyunk az egyetlen egység, akik így tudtak duplázni.
Gondolom, akkora volt az öröm, hogy ott nem is vettek tudomást a magyar szempontból negatív hírekről, ami sajnos beárnyékolta ezt az olimpiát.
Az akkori doppingügyek azért tudtak minket elkerülni, mert 2004-ben még nem volt olyan fejlett a technika, digitális világ. A szállodánkban nem is volt internet, nem volt okostelefon, egy beszélgetés több száz forintba került percenként. Talán jobb is volt, hogy nem hallottunk, nem láttunk semmit. Ha bent laktunk volna az olimpiai faluban biztos nehezebb lett volna, viszont mi 150 km-re voltunk a központtól, így csak a versenyeinkre koncentráltunk. Nyilván amikor hazaértünk, éreztük, hogy a doppingesetek megpecsételték a hangulatot, hiszen Sydney után hősként ünnepeltek minket, Athén után már jóval kevesebb volt a felhajtás. Én csak azt sajnáltam, hogy így a mi aranyunk értéke, sőt minden jó eredmény is csorbult kicsit, pedig becsülettel megdolgoztunk érte.
Említette, hogy messze voltak az eseményektől. Akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy a kajakosok semmit sem látnak amúgy az olimpiákból?
Atlantából nem sok emlékem maradt, pedig ott jutottam el a legtöbb helyre. Voltam vízilabdán, atlétikán, záróünnepségen. Sydneyben mindössze a nyitóünnepségen lehettem ott, sehova nem tudtunk elmenni. Athén azért volt különleges számomra, mert ez volt az első olyan olimpiám, amit Európában rendeztek, viszont itt tényleg az történt, hogy „Jöttünk, láttunk, győztünk.” Kimentünk vasárnap, hétfőn reggel már kezdtünk, és döntőbe jutottunk. Másnap páros, ahol szintén finalisták lettünk. Pénteken-szombaton pedig már sikerült is aranyérmet szerezni, párosban pedig 5. helyet, hétfőn reggel meg indultunk haza. Érdekes kiruccanás volt, de ettől marad emlékezetes. Ha a karrierem szempontjából nézzük, itt tettem fel az i-re a pontot, s ilyenkor nem az marad meg az emberben, hogy nagy rohanás volt, hanem hogy Athén lett a pályafutásom csúcspontja.
Kozma Viktória, fotó: Czagány Balázs
