Az őt ismerők számára különösebb meglepetést nem jelentett, hogy Nguyen Anasztázia ismét országos csúcsot ért el. A Honvéd nemzetközi viadalán, a Tüzér utcai pályán vágtázott végig oly gyorsan a 100 méteren a 18 éves lány, mint előtte még soha junior magyar lány. A hangulatjavító siker a lehető legjobbkor jött, ugyanis július harmadik hetében Eb-t rendeznek a junioroknak Tallinnban. Az atlétával az egyik edzés után beszélgettünk.
Róth Ferenc – Nem irigylem: ebben a melegben a legtöbb hasonló korú fiatal inkább valamilyen légkondis helyet választ.
– Az lehet, de abból nem lenne sem csúcs, sem Eb. Egyébként sem zavar a hőség, melegtűrő vagyok, jobban viselem, mint mondjuk a tíz-tizenöt fokot.
– Szerencsés, mert az elkövetkező napok önnek kedveznek majd. Meg talán az azt követő hét is a siker jegyében telhet el. Ezzel a csúccsal a tallinni verseny esélyeseinek egyike.
– Maradjunk annyiban, hogy esélyes vagyok a döntőbe jutásra, de lesznek ám ott mások is!
– Ehhez hasonló mondatát már mintha már hallottam volna. Az új rekordja után azt mondta, hogy a 11,59-cel bent lehet a döntőben. Azt hittem ezzel az eredménnyel már a dobogó fokai között lehet válogatni…
– Jó lenne, de sajnos, nem. Például egy brit lány, Jodie Williams három tizeddel tud jobbat, ő vezeti az európai ranglistát.
– Az európait… S hol van még a világ?
– Nagyon erős a 100 méter. A junior korosztályban is már nagyon kell menni, sok a jó, a felkészült ellenfél.
– Önbizalomhiányban azért önnek sem kell szenvednie, a tavalyi ifjúsági olimpián például ötödik lett 100 méteren, az első a fehérbőrű atléták között.
– Az akkor volt, azóta eltelt egy év, mások a célok, a feladatok.
– A cél egyértelmű lehet az idén. Irány Tallinn! De az oda vezető úton jó részsiker lehetett az új csúcs. Az eredmény kiváló, s bár azt nyilatkozta, maradt a futásában, mert a végén már hallotta a közönséget, a szurkolást. Nem örült neki?
– Annak, hogy biztattak, annak igen, de az igazi az lett volna, ha se kép, se hang, s csak a befutás után hallok meg bármit is.
– Mi volt az oka, hogy begyűrűzött a külvilág?
– Valószínűleg az, hogy egyedül futottam. Nem volt senki szorosan előttem vagy mögöttem, így biztos lehettem abban, hogy nyerek. Nekem kell, hogy sarkalljanak, hogy a közelemben legyenek. Ez még nagyobb akaratra, sebességre késztet.
– Mi lesz Tallinnban?
– A kérdés a lehető legaktuálisabb, s nem azért, mert oly izgalmas, hanem azért, mert még mi sem tudjuk, hogy a 100-on, vagy a 200 állok-e rajthoz.
– Többes számot használt.
– Igen, mert az edzőmmel, Szabó Dezsővel közösen hozzuk meg a döntést, mint minden egyes, az atlétikával kapcsolatosat.
– Mikor?
– Sokat nem vacakolhatunk, a jövő héten ki kell mondani a végső szót.
– Ön melyik távra szavazna?
– A rövidebbre, a 100 méterre. A 200 kicsit hosszú, arról nem beszélve, ha kijut a váltónk is Tallinnba, akkor abban a számban is helyt akarunk állni.
– Konkrétan?
– Óvatos vagyok, nem tippelek, nem is szeretek. Mindenki fussa meg a legjobbját, az egyéni számomban pedig adjak ki mindent magamból. Ha így lesz, s miért ne lenne, akkor elégedett és boldog leszek.
– Egyébként is mindig jókedvűnek tűnik, mosolygós.
– Nincs okom másmilyennek lenni, elégedett vagyok a napjaimmal, az életemmel.
– Becsülje is meg ezt… Sűrű napokat, heteket él, az Európa-bajnokság után sem lesz pihenő, egy hét után már mehet Szekszárdra, a felnőtt bajnokságra.
– Nincs ezzel semmi baj. Amikor a télen, meg a tavasszal csak edzünk, azt várjuk, hogy de jó lenne már versenyezni, vágtázni. Most itt van az idő, ki kell használni.
– De valamikor azért pihennie is kell…
– Igen, s az jó hosszú lesz. Szeretnék egy teljes hónapot kihagyni, hogy az ősszel a lehető legpihentebben, s a legjobb kedvvel kezdhessem el az alapozást.
– Azt mondta, mindent megbeszélnek az edzőjével. A mester tud már erről a hosszú szünetről?
– Még nem, de remélem, meg tudom győzni őt. Még az is lehet, hogy nem is kell.
Forrás: www.utanpotlassport.hu
