Játékosként és emberként is Erdély Csanád fejlődését szolgálta az észak-amerikai juniorligában, az USHL-ben töltött szezon. A 20 éves felnőttválogatott jégkorongozó azonban már a Fehérvár AV19 EBEL-csapatával készül az újabb kihívásokra.
Pusztai Viola • Aki látta a Fargo című amerikai sorozatot, valószínűleg nem álmodozott arról, hogy az észak-dakotai városba költözzön. Az elmúlt szezonját a dél-dakotai Sioux Falls Stampede csapatában töltő jégkorongozó, Erdély Csanád azt mondja, a valóságban olyan, mint az Alföld, csak sokkal több hóval.
– Sioux Falls négy-ötórányi autóútra fekszik Fargótól, de még ott is előfordult a mínusz harminc fok. A környék azonban egyáltalán nem olyan szívtelen, mint amilyennek a sorozatban ábrázolták. Sőt, nagyon megszerettem a várost.
Erdély Csanád szerint a magyar hoki szépen lassan felzárkózik a világelithez • Fotó: Mudra László/MJSZ
Bár a húszéves felnőttválogattot játékos a következő szezont is az egyik legerősebb észak-amerikai juniorligában, az USHL-ben tölthette volna, illetve más ajánlatokkal is megkeresték, úgy érezte, a fejlődését jobban szolgálja, ha a pályafutását a Fehérvár AV19 EBEL-csapatában folytatja.
– Boldog vagyok, hogy kétéves szerződést kötöttem a Volánnal. Az új vezetőedzőt, Tyler Dietrichet jól ismerem, korábban dolgoztam vele együtt az U20-as csapatban, profi szakember. Úgy gondolom, fiatalos, belevaló, már-már vakmerő csapattal lesz dolguk az ellenfeleknek, amelyet képesnek tartok a playoff elérésére. Játszottam már az EBEL-ben, tudom, mit kapok a ligától. Az a célom, hogy minél több játékidővel teljesítsem azt, amit az edzők, a menedzsment vár tőlem. Nyilván jó lenne, ha gyűlnének a pontok is, de az jön magától. Az biztos: erős karakterű csapat húzóembere akarok lenni.
Az USHL-ben töltött idényben 58 mérkőzésen 14 pontot szerzett, de mint mondja, nem az volt a feladata, hogy a csapat pontgyárosa legyen, az edző azt várta tőle, hogy centerként akadályozza meg az ellenfél első sorának gólszerzését. Ennek megfelelően a védekező játéka rengeteget fejlődött, továbbá az európaihoz képest keskenyebb pályán való játéknak köszönhetően a kisebb helyeken is jobban megy a korongszerzés, illetve a megjátszása.
Észak-Amerikában előnyére vált, hogy itthoni utánpótlásprogram az U14-es korosztálytól fokozatosan építi fel mentálisan a játékosokat, azaz folyamatosan versenyezteti őket. A tengerentúlon kőkeménynek kellett lennie, olyan nyerő típusnak, aki mindent megtesz a sikerért. Ahogy mondja: lehetsz bármennyire jó, vesztes csapat tagjaként az nem sokat ér.
Amellett, hogy jégkorongozóként hasznos dolgokat tanult a tengerentúlon, emberként is átformálta az ott töltött csaknem egy év.
Erdély Csanád a Sioux Falls Stampede mezében
– Felnőttem. Bár Székesfehérváron is egyedül laktam, egészen más, amikor a család, a szülők negyven kilométerre vannak, Dunaújvárosban, mint hat-hétezerre. A technikának köszönhetően hetente többször is beszéltem velük, de most tényleg a saját lábamra kellett állnom. Mentálisan ez az, ami a leginkább megvisel, de ha megtanulod kezelni a helyzetet, az megerősít, és előrevisz a sportban is. Ezt akadálymentesen vettem.
Persze, itthon nagyon sokan mentek oda hozzá a Fehérvár fiataljai közül is, hogy a tapasztalatokról, az élményeiről kérdezzék. Mindenkinek azt mondta, ha hasonló lehetőség adódik, próbálják ki magukat a tengerentúlon vagy bárhol Európában, mert új kultúrát, más hokis közeget megismerni sosem hátrány.
– A legnagyobb élmény az volt, hogy a fehérvári közönséghez képest kétszer háromszor több néző előtt játszottunk hétről hétre. Átlagban hétezren voltak kíváncsiak a mérkőzéseinkre, megdöntöttünk mindenféle ligarekordot. Másfelől új barátokra tettem szert, akikkel azóta is rendszeresen tartjom a kapcsolatot. Továbbá, ami kellemes meglepetés volt és jó érzéssel töltött el, hogy a magyar jégkorong egyáltalán nincs annyira elmaradva az észak-amerikaitól, mint ahogy sokan gondolják. Többektől hallottam, hogy nem vagyunk hokinagyhatalom, nincsenek olyan körülmények. De igenis vannak, és szép lassan lefaragjuk a hátrányunkat. Erre tökéletes bizonyíték az A csoportos szereplés, nem véletlen, hogy a legjobbak között voltunk.
Érdekesség, hogy az USHL-ben szereplő csapatok egyik mérkőzésén a szezonban a nézőket a hokin kívül különböző attrakciókkal is szórakoztatják. Sioux Fallsban ez a harmadok közötti szünetben a tacskófuttatás volt, amelyre Erdély elmondása szerint hetekkel a meccs előtt elfogyott a jegy.
