A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.
A jochapress.hu – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal Márton Anna olimpiai negyedik helyezett, világbajnoki bronzérmes kardvívóról olvashatnak.
Márton Anna
Márton Anna kerek-perec kijelentette: amíg vív, Gárdos Gábor lesz az edzője.
“Általános iskolás koromban Körmöczi Gábornál kezdtem vívni, de csupán egy évet töltöttünk együtt, mert ő elment Németországba. Akkor már nagyon “sztárolt”engem, hangoztatta, hogy nagy vívó, világbajnok leszek. Mielőtt külföldre szerződött, úgy hagyott engem a BSE-ben, hogy csak egyetlen edző foglalkozhat velem, mégpedig Gárdos Gábor.
Nekem azonban nagyon nem tetszett ez a döntés,
nem akartam Gárdos Gábornál vívni!
Más volt a kisugárzása, mint korábbi edzőmnek, és azt gondoltam, hogy inkább más sportágat választok, de ezzel az edzővel biztos hogy nem fogok vívni.”
Azután mégis elkezdtük a közös munkát, kölcsönös tisztelet alakult ki bennünk a másik iránt.
“Többet voltunk együtt, mint a családunkkal, elválaszthatatlanok lettünk egymástól, a nevelőapámmá vált” –
eleveníti fel a hihetetlennek tűnő kezdeteket Márton Anna, majd arról mesél, hogy Gárdos Gábor mesteredző szakmailag és emberileg is figyel a versenyzőire, megkérdezi a véleményüket és tiszteletben is tartja azt.
Márton Anna mestere Gárdos Gábor
“Nem csak most, felnőtt koromban alakult ki ez a viszony, a kezdetektől partnerként kezel, ezért is lehet ilyen eredményes a közös munkánk. Néha nevetgélünk is azon, hogy milyen döcögősen indult a kapcsolatunk. Ma már mindketten tudjuk, hogy egy életre szól” – jelenti ki a magyar női kardválogatott vezéregyénisége, aki Tokióban sérülten, hónapok óta tartó térdfájdalmait legyűrve harcolt a páston. Amikor megkérdezem, hogy hány év elteltével árulta el mesterének a kezdeti ellenszenvét, meglepő választ adott:
“Nem kellett elmesélnem, tudta… Tízéves korom körül nagyszájú kisgyerek voltam, de megszólalnom sem kellett, a viselkedésemből egyértelmű volt, hogy nem akarok vele vívni. Ám a mester nagyon jól bánik a kisgyerekekkel, ért a nyelvükön. Játékos formában szeretteti meg a vívást, és nekem sem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjek: ő a nekem való edző! Szigorú, de igazságos. Nekem pedig kellett az ő szigora, hogy legyen valaki, akire hallgathatok, és ne legyek önfejű.
Kiskorom óta szakmailag is kíváncsi a véleményemre, mindent megbeszélünk egymással. Egy edző-tanítvány kapcsolatában szerintem a legfontosabb a feltétel nélküli bizalom, és ez nálunk maximálisan működik. Egy másodpercre sem kérdőjelezi meg, hogy én vagyok a legjobb, és meg tudom csinálni, amit mond.
A magánéletben is jó a kapcsolatunk. Van egy csoportja, amelyik kis családként működik, barátai vagyunk egymásnak. A mester meghív minket, a tanítványait, együtt szilveszterezünk, nyaralunk. Ebben a fantasztikus közegben nőttem föl, nevelkedtem, és biztos vagyok abban, hogy amíg vívni fogok, csakis Gárdos Gábor lesz az edzőm!”
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
Post Views: 46