A hétvégén rendezték meg a legifjabb tornász leányoknak kiírt Zsebibaba-csapatbajnokság második, záró fordulóját. Négy korosztályban mintegy félezren indultak, azaz három év alatt több mint a duplájára nőtt a résztvevők száma.
STJ • A Zsebibaba-csapatbajnokság jelentette a hölgymezőny számára az idei év zárását a tornasportban. A legifjabbaknak kiírt versenyen négy korosztály képviselői mutathatták meg a tudásukat, a legkisebbektől a 12 évesekig.
Fontos, hogy minél több gyerek kezdjen el tornászni Illusztráció: youtube
„Ez a legnagyobb versenyzői létszámot megmozgató, s ennek köszönhetően az egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért rendezvényünk – mondta honlapunknak a hajdani Európa-bajnok, vb-ezüstérmes, olimpiai bronzérmes kiváló tornász, Guczoghy György, aki jelenleg a tornaszövetség szakági utánpótlás-vezetője. – Igyekszünk is méltó keretet adni a versenynek, s emlékezetessé tenni valamennyi tornászpalántának. Tavaly a Mikuláshoz igazítottuk a rendezést, idén egy kicsit előbbre került a program a naptárban, de így is ügyeltünk arra, hogy egyetlen gyermek se menjen haza üres kézzel: mindenki kapott emlékbe egy-egy plüssállatkák.”
A Zsebibaba-bajnokság fő célja ugyanis az, hogy kedvet csináljon a kicsiknek a tornasporthoz, és maguk is megtapasztalhassák, milyen élmény versenyszerű körülmények között bemutatni a gyakorlataikat. Ez a szülőknek is szép emlék, márpedig az apukáknak és anyukáknak később kulcsszerepük lesz abban, hogy a fiatalok befutják-e a képességüknek megfelelő pályát. A Tornacsarnokban mintegy félezer kis tornász gyűlt össze, ez tehát a szakembereknek is remek alkalom volt, hogy felmérjék: melyik klub hol tart a hátországa felépítésében. S persze az idősebbeknél már az is körvonalazódik, hogy az adottságai alapján kiből lehet a későbbiekben élversenyző.
Guczoghy György szerint kulcsszerep hárul a szülőkre • Fotó: sportmonitor.info
„Sok vidéki kis klub is bemutatkozott a Zsebibaba-bajnokságon, olyan műhelyek, amelyek korábban több fiatalt adtak sportágnak, de egy ideig nem sokat lehetett hallani róluk. A szövetségnek határozott szándéka, hogy ezeket a klubokat újra bevonja a vérkeringésbe. Mindez nem egy-két éves program, e projektnek legalább tíz év a kifutása. Fontos, hogy a sportág alapjait szélesítsük, hiszen négy-ötszáz fiatalból jó, ha felnőtt korra tíz-tizenöten megmaradnak a tornában. Nagyon magas tehát a lemorzsolódók aránya, de ezzel a sportág jellegéből adódóan nemigen lehet mit kezdeni. Ahhoz, hogy a felnőtt mezőnyben folyamatosan versenyben lehessünk a világ élmezőnyével, széles és stabil alapokra van szükség. Megítélésem szerint jó úton járunk, hiszen amikor három éve a szövetséghez kerültem, a Zsebibabán körülbelül kétszázhúsz kislány indult, idén pedig már nagyjából félezer. Nem is lehetett egyetlen napba besűríteni a programot. S ha ilyen tempóban nő az érdeklődés, előfordulhat, hogy három napossá alakul át a verseny, ami kuriózum lenne.”
Guczoghy György szerint kulcskérdés, hogy a gyerekek mellett a szülőket is sikerüljön meggyőzni arról: érdemes áldozatot hozniuk azért, hogy a kislányukból tornász legyen. A Zsebibabán induló legfiatalabbak általában heti három alkalommal gyakorolnak, de a minőségi előrelépéshez már napi egy edzésre van szükség. Sőt, a legígéretesebb leányok naponta kétszer tréningeznek; ők szakmailag igen gyorsan el is húznak a többiektől. Itt már ég és föld a tudáskülönbség, ugyanakkor ez plusz vállalást igényel a szülőktől is.
„Van elegendő jól működő klub, ahová a tehetségeket irányíthatjuk. Ezeket a bázisokat elláttuk a megfelelő sportszerekkel, vagyis a minőségi munkának nincs akadálya. Inkább jelent problémát a szakemberhiány. Ha nő a gyereklétszám, több trénerre lesz szükség, mert könnyű elképzelni, mennyire lehet hatékony ott a munka, ahol egy húsz tagú csoportra egyetlen edző jut. A probléma az, hogy a sportágunkban – elenyésző kivételektől eltekintve – csakis azokból lesz sikeres edző, akik maguk is tornásztak. Enélkül szinte reménytelen a helyzet, a szakmai mesterfogásokat nem lehet az iskolapadban megtanulni. Az állami támogatásnak köszönhetően ugyanakkor érdemben javultak az edzői fizetések az utóbbi öt esztendőben, s reméljük ennek jótékony hatása megmutatkozik már a közeljövőben is.”
