Laczkovich Géza, a MAC 90 éves, egykori sportolója szavalta el a Szózatot a legeredményesebb magyar olimpiai részvevő, Gerevich Aladár sírjánál. Ezzel vette kezdetét az a kegyeletes megemlékezés és koszorúzás a Farkasréti temetőben, amelyet a MOB és a MOA szervezett Gerevich Aladár születésének 100. évfordulója alkalmából.
Az olimpiai bajnok Varga János felesége, a kegyeleti albizottság tagja, Gariella ismertette a száz éve született, kivételesen eredményes kardforgató életútjának legfontosabb állomásait, majd két, egykori versenyzőtárs mondott elismerő, visszaemlékező szavakat.
– Egyszerű, szerény, igazán jó lélek volt Aladár – jelentette ki Hámori Jenő, aki 1956-ban az olimpiai bajnokcsapat tagjaként együtt állhatott a dobogó tetején a kivételes nagysággal. – Nem tudok mást, mondani: tisztán és gyönyörűen vívott. Azt a fajta klasszikus kardvívást képviselte, amely mára – sajnos – elmúlt. Az elektronikus bíráskodás egyszerűen eltorzította azt. Az Amerikában élő csapattárs, Magay Dániel és jómagam megértük ezt a napot. Jó érzés, hogy egy ilyen szép visszaemlékezésen részt vehettem.
Sákovicsné Dömölky Lídia (képünkön) azt méltatta, hogy a párbajtőr és a tőr még csak megférnek egymás mellett, de az a legritkább esetben fordult elő, hogy kiváló kardforgató hasonlóan eredményes legyen tőrvívásban is.
– Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy gyakran láthattam őt iskolázni. Egszerűen ámultam és bámultam minden egyes mozdulata láttán. Ami pedig a legnagyobb élményem vele kapcsolatosan, az az 1977-ben, Buenos Airesben volt világbajnoksághoz kötődik. Kisebbik fia, Pali egyéni világbajnokként érkezett haza. Én még úgy nem láttam örülni embereket, mint ahogy Aladár és felesége, Bogen Erna fogadták a csúcsra felért fiukat!
A beszédeket követően az emlékezés és a tisztelet koszorúi elborították a síremléket. A megemlékezés a Himnuszt eléneklésével ért véget.
