Roskovics Miklós futott már sivatagban és őserdőben, most jöhet a 250 kilométeres jeges kihívás. Mégpedig a négy év után újra megrendezésre kerülő, a november 22-én rajtoló Antarktisz-ultra a RacingThePlanet-sorozat keretében. A szériában szereplő másik négy versenyt (a Góbi, a Namib- és az Atacama-sivatag állandó, egy pedig változó helyszín, amely idén Jordánia volt), minden évben megtartják, az antarktiszit viszont csak kétévente, és 2020-ban a Covid miatt elmaradt.
Mint korábban beszámoltunk róla, két magyar is indulhat a versenyen, a mezőny maximális létszáma ötven fő. Lubics Szilviát már kérdeztük az antarktiszi futásról, ezúttal Roskovics Miklóssal, az 1970-es születésű, 1994-ig a kárpátaljai Ungváron élő brókerrel beszélgettünk.
Készen áll a rajtra? Mikor indulnak Magyarországról?
Hétfőn, november tizennegyedikén indulunk, Buenos Airesbe repülünk – válaszolta Roskovics Miklós a Csupasportnak. – Néhány napot eltöltünk az argentin fővárosban, majd újabb három és fél órás repüléssel megyünk Ushuaiába, a világ legdélibb városába.
Ott még lesz egy kis akklimatizáció, majd kihajózunk délnek. A hajóút még két és fél nap, és már jöhet is a hatnapos verseny.
Futott már sivatagban vagy őserdőben is. Miben lesz ez más a többi extrém helyszínhez képest?
Majd ott kiderül… Az Antarktiszon még én sem futottam. A sivatagi versenyekhez képest fontos különbség, hogy nem A-ból B-be kell eljutni, hanem köröket kell futni az Antarktiszhoz közeli húsz sziget valamelyikén, azt majd a szervezők eldöntik, melyikeken. Eddig nyolcszor rendezték meg a versenyt, az eddigi tapasztalatok alapján plusz tíz és mínusz huszonöt fok között lesz a hőmérséklet.
Sima ügy volt a kvalifikáció?
A RacingThePlanet-sorozatban legalább két sivatagi futást kellett sikerrel teljesíteni az antarktiszi rajthoz álláshoz. Megcsináltam már hármat is azok közül, a Namib-, a mongóliai Góbi és az Atacama-sivatagot, ez lenne majd a negyedik.
Elképesztően soknak hangzik a kétszázötven kilométeres táv ilyen körülmények között…
Nincs az mindig annyi, és ha valaki eléri, ott vége is a versenynek. De van, hogy nem éri el senki. Meg van adva minden napra egy idő, amennyit futni kell, és az azalatt megtett távot számítják.
Nagyjából meg van határozva előre, melyik nap mennyi ez a táv, de az időjárástól függően döntenek a következő napi penzumról, sőt el is törölhetik bármelyik szakaszt, ha hirtelen áll be nagy változás az időjárásban.
Igaz, hogy úgy készül a versenyre, hogy évek óta télen is kinn alszik a teraszon hálózsákban?
Ez nem teljesen igaz, erős túlzás. De például az Atacama-sivatagban voltam másfél hónapja, ott is mínusz öt fok volt éjszakánként. Ott sátrakban aludtunk, itt pedig a hajón fogunk aludni. Egy éjszakát töltünk csak kinn a szárazföldön, ha minden igaz.
Milyen módszerekkel tud még készülni ilyen körülményekre?
Futottam Ausztriában sípályákon, egyébként különösebben nem tudok készülni, gondolom, hűtőházakba nem megyek be futni… A réteges öltözködés nagyon fontos, és hogy minden napra legyen száraz cucc. Egyébként nagyon szigorú előírások vonatkoznak a felszerelésre, hogy mit kötelező magunkkal vinnünk.
Dohányzik még?
Igen.
Nem hátráltatja az ilyen emberpróbáló versenyeken?
Nem tudom megmondani, úgy nem próbáltam még ki, hogy nem dohányzom. De nem érzem úgy, hogy hátráltatna.
Ötvenen állnak rajthoz. Érdemes helyezésekben gondolkodni, vagy csak a teljesítés a fontos?
Megpróbálom élvezni az egészet, az lenne a lényeg. Az egész utazást élvezni akarom. Hosszú verseny, ha minden klappol, nem fáj semmi, akkor az ember azért csak igyekszik minél jobb helyezést elérni.
(csupasport.hu)
Post Views: 1
