Magyar szempontból férj és feleség, vőlegény és menyasszony sikerétől volt hangos a riói olimpia: az egyaránt három aranyéremig jutó Hosszú Katinka és a Kozák Danuta is saját útját járva, a párjával készült a világeseményre. A sikerek igazolták a párosok működését. De vajon a családi összefonódások az utánpótlás korosztályokban is sikereket hozhatnak? Dr. Budavári Ágota sportpszichológus segített megvilágítani a témát.
reb • Vajon mi a közös Hosszú Katinkában és Kozák Danutában? A kérdésre több felelet is kézenfekvőnek tetszik: mindketten három aranyérmet szereztek a riói olimpián, teljesítményükkel oroszlánrészt vállaltak a magyar küldöttség sikeres szerepléséből, s a párjuk készíti fel őket.
A legtöbben – beleértve az adott sportág szakembereit – szúrós szemmel figyelték, amikor a világklasszis úszó a barátjával, későbbi férjével, Shane Tusuppal kezdett dolgozni, s nem sokak tetszését nyerte el azt sem, hogy a kajakos kiválóságot, Kozákot vőlegénye, Somogyi Béla edzi. Ám a kritikusoknak az évek alatt mindinkább el kellett hallgatniuk, hiszen az eredmények, a sikerek rendre az élet minden területén párt alkotó duókat igazolták.
A minta: a két Lévai Zoltánnak otthon és a birkózószőnyegen is harmonikus a kapcsolata • Fotó: Martin Gábor
A két sportoló szinte kivételes diadalmenetét látva adódik a kérdés, vajon az utánpótlássportban működhetnek-e hasonló viszonyok? A fiatalabb korból fakadóan nyilvánvalóan nem párkapcsolati szálakra gondolunk, hanem egyéb családi összefonódásokra.
A hazai sportéletben gyakorlatilag példa nélküli, hogy testvér a testvért, netán nagybáty az unokaöccset készítse fel. Külföldi eset sem sok akad, ám az egyik ismert, hogy Toni Nadal a trénere az immár 14-szeres Grand Slam-torna győztes unokaöccsének, a spanyol Rafael Nadalnak.
Idehaza azonban elsősorban olyan hozzátartozói kapcsolatokat találunk a sportpályán, amikor szülő – döntően az apa – edzi a gyermekét. Mellékletünk hasábjain már korábban is vizsgáltuk a kérdéskört, vajon mennyire lehet célravezető, amikor a szülő-tréner, edző-tanítvány szerep keveredik. Az akkor megkérdezett kiváló sportpszichológus, dr. Budavári Ágota kevés esélyt lát a sikeres együttműködésre. Kíváncsiak voltunk azonban arra, hogy Hosszú és Kozák riói diadalmenete milyen tanulságokkal szolgálhat az fiatalok versenysportját nézve.
„Az utánpótláskorú sportolóknál is működőképes lehet a viszony, ha az edzőként dolgozó szülő megosztja a feladatot külső szereplővel, aki mindennapi kapcsolatban van a sportolóval – rögzíti a szakember. – Alapvetően az okoz nehézséget, hogy a serdülőkort követően a fiatalnak felnőttszerepet kellene kapnia. Csakhogy az apuka vagy az anyuka elsősorban gyerekként tekint rá, így nehezen vagy éppen egyáltalán nem történhet meg a személyiségfejlődésből is fakadó önállósodás.”
Budavári szerint a magyar edzők eleve nehezen fogadják el, hogy bizonyos életkor felett egyenrangúnak kell tekinteni a sportolót. Ő is idézi az ismert példákat, amikor neves úszók hagytak el tapasztaltabb, megbecsült mestereket, mert úgy érezték, más jellegű munkára, felkészülésre van szükségük.
„El kell felejteni az alá-fölérendeltséget, és a sportoló visszajelzéseire kell figyelni, végtére is, szó szerint az ő bőrére megy a játék. Az edzőnek és tanítványnak együtt kell kialakítania a közös munkatapasztalatot.”
Különösen nehéz kivitelezni mindezt, ha családi kapcsolat is fennáll a felek között. A szülő nem tudja megadni azt az önállóságot, felhatalmazást a gyermekének, ami a sportoló-tréner viszonyban egyenrangúvá teszi. Ráadásul Budavári szerint más a szerep is: gyermekkorban bizonyos elemeket muszáj megtanítani, ilyenkor pedig kíméletlenül határozottnak kell lenni a sportolóval, és motiválni.
Persze kétségtelen, ha a szülő megfelelően váltogat a szerepek között, nem kudarcra ítélt a kísérlet. A dorogi birkózóműhelyt vezető Lévai Zoltán és hasonnevű, az utánpótlásban számos címmel büszkélkedő fia között például rendkívül harmonikus a viszony.
Kopasz Bálint és édesanyja jól dolgozik együtt • Forrás: MKKSZ
„Egyáltalán nem furcsa, hogy apa az edzőm, nekem inkább könnyebbséget jelent, hogy vele dolgozom – jegyzi meg a fiatalabb Lévai. – Vele mégis egyszerűbb megbeszélni a nehézségeket, mint bármelyik másik edzővel, előtte jobban képes vagyok megnyílni. Tudja, mikor mire van szükségem, ha kell, akkor megszid, de ha kell, akkor ápolja a lelkemet. Annak ellenére, hogy a két öcsém is birkózó, otthon nem téma a sport, csak akkor kerül szóba, ha mi valamiért előhozzuk. Olyan ez, mint a munkahely; a birkózással kapcsolatos dolgokat az edzőteremben hagyjuk, nem visszük haza, hogy otthon is dolgozzunk.”
Hasonló a helyzet az algyői kajakos „párosnál”: az édesanya, Kopaszné Demeter Irén készíti fel a fiát, az immár olimpia tizedik Kopasz Bálintot (19). A sikertelen nexusokra viszont napestig sorolhatnánk a történeteket. Beszédes a 15 éves teniszező, Nagy Adrienn esete. Részben az apja edzi, s a lány korábban gyakran nem értette, miért kell otthon is a játékról beszélni. Azóta viszont már megszokta…
S éppen ez a különbség. Hosszú vagy Kozák esetében azért is vezethet sikerre az élsportban a párkapcsolati háttér, mert a legnagyobb bizalom és elfogadás testesül meg benne, s a parton dolgozó férj óriási megerősítést jelent. A biztonságot adó, szeretetteljes kötelék a szülő-gyermek viszonyban is érvényesülhet, csakhogy kisebb korban még nem olyan motivált vagy eltökélt a gyerek, mint a két példaként említett, vérprofi sportoló, aki pontosan tudja, mit miért tesz. „Katinka vagy Danuta szinte a pszichológust látja a párjában, akinek nagy feladata a lelki felkészítés.”
Ha a szülő is képes hasonlót megvalósítani, az utánpótlásban is sikeresek lehet a hozzátartozó-sportoló kapcsolat.
