Noha a verseny nem fejeződött még be, és a három érmet sem tekinthetjük végleges eredménynek, egyet már biztosan kijelenthetünk a Szombathelyen zajló magyar nemzetközi utánpótlás asztalitenisz-bajnokságról: hangulatban, szervezésben jelesre vizsgázott.
reb • Az Arena Savaria küzdőterére pillantva hirtelen azt hihetné az ember, nem a számos sportág rendszeres helyszínként szolgáló létesítménybe, hanem pingpongszentélybe lépett be: a teljes pályát piros borítás és szépen, katonásan elrendezett asztalok töltik be. Amikor pénteken, az ifjúsági és serdülő-csapatversenyek első napján tévedt a szemlélődő a lelátóra, azt sem tudta, hova kapja a fejét: 48 ország képviselői rajzanak az asztalokhoz.
Alig volt üresjárat az Arena Savariában • Forrás: MOATSZ
Persze csak akinek éppen valóban dolga van ott. A kérlelhetetlen biztonsági őr udvariasan, de határozottan állítja meg azokat a versenyzőket, akiknek a bemelegítő teremből érkezve még nincs jelenésük az asztaloknál. Rend a lelke mindennek, ugyebár.
Nem csoda, ha Alan Ivancin, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség, az ITTF horvát delegáltja a világ legtermészetesebb hangján jegyzi meg: kitűnőek a körülmények.
„Rendben van az étkezés, a szállás, a szervezés, márpedig mindez szükséges ahhoz, hogy jó versenyt rendezzenek. A magyar szövetség és a szervező Pannonsport is rutinos, sok viadalt bonyolított már le, így minden a legnagyobb rendben van. Kínán kívül az összes jelentős sportági szereplő nevezett, így a mennyiség minőséggel párosul.” Véleményét mindenféle hazabeszélés nélkül osztja a hazai szervezet nemrég kinevezett sportigazgatója, Paár Dávid is, aki szerint az elmúlt éveknek megfelelően flottul zajlik a versenyrendezés.
A negyvennyolc ország 368 játékosa nemcsak a laikus szemlélőnek, hanem a bennfenteseknek is nagy szám: Ivancin a junior World Series legnagyobb s egyben legjobb viadalának nevezi a szombathelyit.
András Csaba egy hete még a sportág fellegvárában, Kínában szerepelt a sanghaji serdülő Világjátékokon, most pedig vasi megyeszékhelyen üti a labdát (kicsit nyögvenyelősen, a pénteki csapatversenyek alatt még küzdött az asztalokkal és önmagával), így különösen aktuális összehasonlítási alapja van a hangulatról.
„Nagyon jól éreztem magamat kint, mert gyerekek, szülők, nagymamák jöttek el, tele volt a terem, valóban szurkoltak a nézők, érezte az ember, hogy figyelnek rá, míg idehaza például egy Extraligás meccsen sincs szurkolás. Itt, Szombathelyen viszont megint csak nagyon jó a hangulat, hasonló mint Kínában, csak itt több az asztal” – mondja a Távol-Keletről két bronzéremmel hazatért tinédzser.
A hazai pálya fontosságát Muskó Péter, az ifjúsági lányok szövetségi kapitánya is kiemeli. A Fehér Orsolya, Hartrich Leonie kettős az elődöntőig jutott, s kevésen múlt a finálé – az a pici azonban biztosan nem a társak figyelmének hiánya volt.
„Nagy öröm nekünk, hogy az ifjúsági és serdülő fiúk eljöttek a reggel kilenc órás elődöntőre, pedig nem volt meccsük, pihenhettek volna még. Egy emberként szurkoltak a lányoknak, a buzdítás, a tapsvihar pedig nagyban segítette őket.”
