Néha még nehezebben viseli a kudarcokat, mint kellene, de az olyan ünnepszámba menő esemény, mint a győri kézilabdacsapatban való debütálás, lendületet ad a 16 éves Moharos Viviennek. A leány nemrég góllal tette emlékezetessé az első felnőtt kézilabdameccsét.
reb • A sérülések, és nem utolsósorban az ígéretes fiatalok nagy száma miatt, a Győri Audi ETO-ban rendre pályára léphet egy-egy utánpótláskorú játékos. Hársfalvi Júlia (19) folyamatosan, Lakatos Rita (16) pedig egyre többször kap lehetőséget az első csapatban, mellettük pedig mindig felbukkannak tehetséges tinédzserek.
A szerdai, Mosonmagyaróvár ellen idegenben aratott 41-21-es siker alkalmával Moharos Vivien ölthette magára először a felnőttcsapat mezét. S ha már így tett, sikeres lövéssel hálálta meg Yvette Broch jó passzát, és persze Ambros Martín edző bizalmát.
„A legjobban pont a gólomkor izgultam, de már előtte is ideges voltam. Ugyan az edzéseken megfordultam a felnőttek között, de meccsen még sem léptem pályára. Egyelőre barátkozom a helyzettel…”
Van is mivel, hiszen – mint mondja – teljesen más a hangulat és a munka a korosztályos csapattal (16 évesen inkább az idősebbek, a juniorok között játszik a bajnokságban). „Mi még mindent tanulunk, inkább az elemek javításáról, tökéletesítéséről szólnak az edzések. A felnőttek persze jóval gyorsabbak, mindent tudnak. Sokszor utasítanak minket, fiatalokat, hiszen még azon gondolkoznánk, mi a helyes döntés. Összességében türelmesek, elmagyarázzák, mit hogyan kell csinálni.”
Azzal egyébként, hogy a győriek között szerepel, Moharos félig meg is valósította az álmát. Negyedik osztályos korában, Tatabányán kezdett kézilabdázni, de már akkortájt azt tervezgette, hogy a Rába-parton folytatja. Az ETO táborában annak rendje és módja szerint fel is hívta magára a figyelmet, így a megannyi játékos nevelőedzőjeként is számon tartott Róth Kálmán hívására, miszerint a nyolcadikat kezdhetné Győrben, természetesen igent mondott.
Edzője, Kun Attila is akkortájt váltott az ETO-ba, így együtt folytatták a munkát. A balszélső fontosnak tartja kiemelni, mennyit köszönhet a családjának, trénereinek és társainak, hogy egyáltalán a felnőttcsapat kapujáig juthatott. Tudja, ahhoz, hogy előrelépjen, rengeteget kell fejlődnie.
„A mentalitásom az előnyöm, mert mindig valami újat akarok tanulni, jobbá válni. Ezért is örülök annak, hogy Győrben játszom, mert itt minden csapattárs ügyes, tehetséges, a maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy tartsam a lépést. Néha viszont ásom magam alatt a gödröt, azaz elkeserítenek a kudarcok.”
A szerdai meccs persze segít abban, hogy inkább átsuhanjon az árkok felett.