A hétvégén elkezdődnek a labdarúgó utánpótlás-bajnokságok küzdelmei. Több lényeges változás történt a tavalyihoz képest. Mi most egy, egészen abszurd új szabállyal foglalkozunk, amely a kívülállók előtt többnyire észrevétlen, mégis alapjaiban befolyásolhatja a fiatal labdarúgók jövőjét.
Majer Dániel • A labdarúgó NB I már a 7. fordulón is túl van, a fiataloknak azonban csak most, augusztus utolsó hétvégéjén indul útjára a labda. Éppen ezért vált aktuálissá, hogy szót ejtsünk a klubokat már július 1-je óta foglalkoztató új átigazolási szabályokról, amelyek ellen George F. Hemingway, a Honvéd tulajdonosa is felemelte hangját a Sport TV „Mai helyzet” című műsorában.
A Magyar Labdarúgó Szövetség által július 1-jén hatályba léptetett változtatás kisebb megrökönyödést váltott ki a klubok körében. A bajt sokkal inkább a szabályban tátongó fekete foltok szülték, mintsem annak szellemisége. Az eddigi szabályozás szerint amennyiben egy klub profiszerződést köt bármely fiatal játékosával, bizonyos összeget fizetnie kell a labdarúgó nevelőegyesületének. Mostantól viszont már nem csak ebben az esetben kell a zsebbe nyúlni, hanem szimpla átigazolás esetén is, akkor is, ha a szerződtetett játékos soha nem jut el a felnőttcsapatig.
Az utánpótláscsapatokat három kategóriába sorolta a szövetség (I., II., egyéb). Minél alacsonyabb kategóriából jön valaki, annál kisebb az érte fizetendő összeg, ha pedig lefelé vált kategóriát – mondjuk első osztályú klubból megye I-es együttesbe szerződik – nem kell érte fizetnie új csapatának. A legnagyobb összeg – akár több tíz millió forint is – első osztályú klubból első osztályúba történő transzfer esetén cserél gazdát.
Az alapvető törekvés az, hogy a nevelőegyesületek kapjanak valamit az eligazoló játékosaik után. A Honvéd tulajdonosa már ezzel sem értett egyet, mondván a profiszerződést kapó játékosok után nagyon szívesen fizet, de tízből mindössze egy-két gyerek jut el odáig, a többiek neki is ugyanúgy pénzbe kerülnek.
Az MTK-ban alapvetően egyetértenek a szabályozás szellemiségével, sokkal inkább az elkapkodott, meggondolatlan bevezetésben látják a hibát. „Értjük a törekvést, és nem is tartjuk rossznak, de jobban ki kellett volna dolgozni, mielőtt bevezetik. Sok a menet közbeni módosítás, nincsenek konkrét állásfoglalások. Amennyiben megfelelő lenne a szabályozás, a nagy klubok előre tudnának készülni, és úgy gazdálkodni, hogy ne legyen gond. Így viszont gátolhatja a tehetségek felfelé áramlását, amellett pedig nonszensz helyzetek alakultak ki, az összegek felugrottak akár negyven-ötven millió forintig” – nyilatkozta Tamási Zsolt, a Sándor Károly Akadémia szakmai igazgatója.
Hogy milyen nonszensz helyzetekre gondolt? Erre már az akadémia menedzsere, Polyák Balázs adta meg a választ. „Tegyük fel, hogy a játékos egy évet eltöltött a Ferencvárosban, előtte pedig öt évet Pécsen. Az MTK leigazolja, de nem csak a ferencvárosi egy évet, hanem a pécsi ötöt is ki kell fizetnie, amit korábban a Ferencváros nem tett meg, mert még nem volt érvényben ez a szabály.” De létezik ennél is cifrább helyzet. „Tudok olyan játékosról, aki öt év után egy évre elment az Újpestbe, mondván ott többet játszhat. Az egy év leteltével most a korábbi klubja vissza szeretné venni, de nem csak az egy évet, hanem az azt megelőző ötöt is ki kellene fizetni az Újpestnek. A saját nevelési költségét fizethetné ki tehát a másik félnek.”
A szabály azt lehetővé teszi, hogy a klubok megegyezzenek egymással kisebb összegben. „A 2000-es korosztályban játszó kapusunk egy évet töltött nálunk, majd elment a Vasasba, mi pedig lemondtunk az azt megelőző három év kifizettetéséről, melyet egyébként Szegeden töltött.” Mondani sem kell, nem ez a jellemző, mert ha valamiből pénzt lehet csinálni, abból a nagy többség fog is. Természetesen a trükközés is elkezdődött, a klubok igyekeznek kijátszani a szabályt, például úgy, hogy megegyeznek alacsonyabb kategóriába sorolt klubbal, a kiszemelt első osztályban játszó játékost az igazolja, és már mindjárt nem 12 millióba, hanem mondjuk csak 1,8 millióba kerül a szerződtetése.
De van azért jó oldala is a szabálynak, jobban meggondolják például a csapatok, kiket igazolnak. A későn érő, jelenleg csak csereként vagy kiegészítő emberként lehetőséghez jutókat viszont akár örökre ellehetetleníthetik. „A kulcsjátékosok helyzete nem változik, értük ugyanúgy kifizetik majd az összeget a klubok. A hiánypótló játékosok kerülnek bajba, akiket adott esetben azért szerződtetnek, hogy meglegyen a keret. Ha viszont közülük valakit elküldtek, akkor eddig el tudott menni másik első osztályú klubba, hasonló pozícióba. Ilyen játékos ingyen még lehet, hogy kellene, de így már nem” – mondta a menedzser.