Nemrég még az NHL-drafton első helyen elkelt Auston Matthews is a „zürichi oroszlánokat” erősítette, így Révész Marcell a fejlődése szempontjából a legjobb helyre került a Zürich Lionshoz. A 16 éves, korosztályos válogatott jégkorongozónak keményen kell dolgozni, de jól érzi magát az új klubjában.
Pusztai Viola • „Szeretem ezt a gyereket, mert mindent megcsinál, amit mondok” – ezek az University of Maine jégkorongcsapata vezetőedzőjének, Red Gendronnak a szavai, aki az ezredforduló környékén segédedzőként tevékeny részese volt a New Jersey Devils két Stanley-kupa győzelmének. A gyerek Révész Marcell volt, akire az egyik svédországi edzőtáborban figyelt fel.
A 16 éves Marci valóban alázatosan dolgozik a jégen, pedig édesapja, Attila szerint az életben inkább lustának mondható – de fogalmazzunk úgy: éli a tinik mindennapjait. Amikor azonban felhúzza a lábára a korcsolyát, akkor leveszi magáról ezt a göncöt, és végzi a feladatát. Vagy ahogy ő nevezi: a munkáját.
Révész Marcell jól érzi magát Zürichben a rendkívül erős edzések ellenére is
„Most már csak arra kellene rávenni, hogy a tanulás is beletartozzon a munkakörébe – mondja nevetve az édesapja. – Az edzője szerint az akaratereje, ahogy dolgozik, példaként szolgál a csapattársainak, szóval a jégkoronggal valóban nincs gond. Pedig amikor megérkezett a Zürich Lionshoz, és felmérték az erőnlétét, azt mondták neki, először is szüksége van tüdőre és mélyizmokra. Az első edzés után én tettem be az autóba, de az is előfordult, hogy hazafelé megállt pihenni, és a biciklijére borulva elaludt, annyira elfáradt az edzésen. Másfél hónap után azonban az újabb felmérés azt mutatta, hogy fizikálisan fejlődött.”
Az U18-as válogatott hokis ettől az évadtól kezdve játszik az svájci U17-es élvonalban szereplő Zürich együttesében – az előző bajnokságban az NHL-drafton első helyen elkelt amerikai Auston Matthews is az „oroszlánok” felnőttcsapatát erősítette –, de már két éve Svájcban él a családjával. A jégkoronggal egészen kiskorában, három és fél évesen ismerkedett meg, bátyja, Bence ugyanis a Veresegyházi Gepárdok színeiben játszott. Ő is Péter Róbert keze alatt tanulta az alapokat, majd Dragomir György lett az edzője a Drago Skorpiók csapatában. Mindig is kitűnt a kortársai közül, amikor a KMH-ból eljött, Keszthelyi Miklós, az UTE edzője azt mondta: inkább nekik szerezzen gólokat, mint ellenük, így került Újpestre.
„Nagyon jó közösségbe csöppentük, ráadásul akkor az előkészítő korosztályban kiemelkedett az UTE – magyarázza Révész Attila. – Két „kölyökévet” ott töltöttünk, majd úgy döntöttünk, hogy Marcinak jobb lenne külföldön folytatnia. A nagyobbik gyerek akkor már évek óta Svájcban jégkorongozott, ezért esett a választás erre az országra. Magunk kerestük a lehetőségeket, bemutatkozó anyagokat küldtünk szét a kluboknak, de csak a Basel Young Sharks jelzett vissza, hogy megnéznék a fiúnkat. Első lépésnek jó, gondoltuk, és fel is vették az úgynevezett Swiss Olympic Talent programba, illetve a speciális iskolába is, amelyben aszerint alakítják ki a diákok programját, hogy ki milyen területen mozog.”
Az akkor 14 éves fiú nem beszélte a németet, így az is kihívást jelentett neki, bár a tanórákon mindig mellette volt a „testőre”, aki fordította az anyagot németről angolra. Nyolc hónap után azonban már erre sem volt szüksége. A fejlődése érdekében döntött úgy, hogy két évad után új csapat után néz, Glen Williamson, a magyar utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya segített neki abban, hogy Zürichben kössön ki.
„Azt tapasztalom, hogy itt minden nagyon profi, a legkisebb részletekig figyelnek arra, hogy mindenünk meglegyen, a legmagasabb színvonalon – mondja Marci, aki áprilisban részese volt az U18-as válogatott divízió I/B csoportban aratott világbajnoki sikerének. – Ennek fejében azonban elvárják, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsuk. Nincsenek kifogások, a tettek beszélnek. Ha valaki jól játszik, betartja a taktikát, az továbbra is játszik, aki nem, az igen gyorsan szembesül a következményekkel. A meccsek nagyon hajtósak, mindenkin az látszik, hogy ez nekik nem csak játék. A hoki leginkább a sebességre, a pontosságra, a technikára és a szisztémára épül. A csapatban egyébként mindenki kedves, befogadó, segítőkész, és rendkívül pontos. Egy héten háromszor délelőtt is van edzésem, ezeken főleg a korcsolya-, illetve az ütőtechnika kerül előtérbe. Úgy érzem, rengeteget fejlődöm, szóval, mindig lelkesen vetem magam a munkába.”
