Rengetegen ismerték, a túlélők közül sokan el is jöttek a magyar kézilabdázás egyik legmarkánsabb egyénisége, az életének 89. évében eltávozott Török Bódog mesteredző végső búcsúztatására, a Farkasréti temetőbe.
A római katolikus szertartásba ágyazva több búcsúbeszéd is elhangzott, amelyek mindegyike Török Bódog kivételesen eredményes pályafutását, emberi és szakmai nagyságát, értékeit idézte. A Magyar Kézilabda Szövetség részéről dr. Kiss István, örökös tiszteletbeli elnök többek között azt hangsúlyozta, Bogyi bácsi oly sok területen tudott első lenni. Így 1955-ben ő lett a női kispályás kézilabda válogatott első edzője, ő szerezte 1957-ben válogatottjával az első világbajnoki érmet, egy ezüstöt, majd az első – és mindmáig megismételhetetlennek bizonyult – világbajnoki aranyérem is az általa vezetett csapathoz fűződik. Sajnos, az 1965-ösvilágbajnok együttes számos tagja már nem jöhetett el, mert mesterüket megelőzve, többen is korábban befejezték földi pályafutásukat.
Dr. Kiss István méltatta Török Bódogot. A másik oldalon az 1965-ös csapattagok
Az egykori MKSZ-elnök méltató-elismerő-baráti szavait követően a ,,dortmundi győzők” egyike, a Belgiumban élő Ignácz Ilona mondott minden részletre szeretettel kitérő emlékbeszédet. Végül Bogyi bácsi utolsó csapatának, a korábbi játékosaira épülő ,,Öreglányok” egyik tagja, Fleckné Babos Ágnes rendkívül rövid, lényegre törő gondolatsorát férje olvasta fel.
