– Hol figyelt fel rád a Sturm Graz?
– A menedzsereimet megkereste a Sturm Graz egy másik játékos miatt, akit szerettek volna szerződtetni. Ekkor a menedzsment helyette inkább engem ajánlott nekik. Mindez a szezon vége előtt 2-3 hónappal történt. Mint később kiderült, ezután a Graznál elkezdtek engem elemezni, majd ki is látogatottak a mérkőzéseinkre és tetszett nekik, amit láttak. Én minderről azonban csak a szezon után értesültem.
– Ha tudsz a megkeresésről, elkezdtél volna görcsölni?
– Őszinte leszek, én nem nagyon vagyok az az izgulós típus. De persze az is benne volt, hogy ha mégse kellettem volna nekik, az csalódásként érhetett volna.
– Volt más külföldi, vagy akár NB I-es megkeresésed?
Igen. Az NB I-ből több csapat is hívott, illetve lett volna lehetőségem a DAC-hoz igazolni, amely kölcsönadott volna az ETO-nak, szóval ugyanott tartottam volna.
– Miért döntöttél a Sturm Graz mellett a magyar élvonal helyett?
– Azt tartottam helyesnek a karrierem szempontjából, hogy mindenképp külföldre igazoljak, még akkor is, ha először csak a második csapatban, az osztrák Bundesliga 2-ben is játszom. Egyelőre egész jól alakul, de később derül ki, hogy tényleg jól döntöttem-e.
– Így pár hónap tapasztalat után hogy látod, mi a legnagyobb különbség az osztrák és a magyar másodosztály között?
Az osztrák másodosztály nem sokban tér el a magyartól, de a játék menete sokkal intenzívebb, mint otthon. Hozzá kellett szoknom, hogy minden edzés száz százalékon történik, nekem jó másfél hónapba telt, mire ezt megtanultam és felvettem a ritmust, nem ment egyszerűen.
– Ennek a munkának köszönhető ez a jelenlegi forma is (9 meccs: 6 gól, 4 gólpassz – a szerk.). Teljesen befogadott a csapat, nagyon rendesek velem kint és sokan beszélnek angolul, így könnyebb megértetnem magam.
– Néhány napja látott napvilágot az a videó, amiben a Haladás szurkolói durván kiosztották a csapat játékosait az Ajka elleni 0-0-s bajnokit követően. Amikor Szombathelyen debütáltál, akkor is nehéz helyzetben volt a klub, a kieső helyen is voltatok. Akkoriban is éreztetek nyomást a szurkolók felől?
– Akkora nyomást talán nem éreztünk, mint amekkora most van, de akkor is tudtuk, hogy teljesítenünk kell és tilos kiesnünk az NB II-ből. Ekkor én még csak az első csapattal edzettem, nem számítottam még igazolt Haladás-játékosnak, hiszen még az Illés Akadémián voltam. Szurkolói nyomás akkor is volt, de nem az irányomba, hiszen nem nekem kellett megmentenem a csapatot akadémistaként.
– Mit szólsz a mostani történésekhez?
– Meg lehet érteni a szurkolók reakcióját, mert talán a klub rosszul kommunikálta le a csapat célját a szezon rajtja előtt. Nem kellett volna azt mondani a drukkereknek, hogy a feljutás a cél és akkor nem történt volna meg ez az elbeszélgetés, ami volt az Ajka-mérkőzés után, pár nappal ezelőtt.
– Ha az elmúlt szezonokat nézem, talán 3 éve volt olyan időszak, amikor még a kiesés elől menekültünk, utána volt egy 11. majd egy 6. helyezés, szóval szerintem az lett volna a reális, ha idén mondjuk az első öt hely valamelyikét célozza meg a Hali és akkor szépen fokozatosan lépdelt volna előre a klub.
– Németh Szabolcsnál lettél alapember Szombathelyen és nála voltál a legeredményesebb. Mi a véleményed arról, hogy őt nemrég menesztették?
– Amikor bemutatkoztam, nagyjából olyan helyzet volt, mint amilyen most van. Supka Attila akkori menesztése után a pályaedző, Desits Szilárd volt megbízva, hogy irányítsa az első csapatot, én nála debütáltam. De valóban, Németh Szabolcs volt az, aki már kezdőjátékosként számolt velem és akitől a legtöbb lehetőséget kaptam.
Most nem nagyon jöttek neki az eredmények, de ilyen volt már az előző szezonban is, ez sajnos benne van a fociban. Én sajnálom, mert előszeretettel adott lehetőséget a fiatal játékosoknak.
– A legutóbbi fordulóban az Admira elleni bajnoki mérkőzésen (ahol Tóth Milán góljával és gólpasszával 2-1-re győzött idegenben a Sturm Graz II – a szerk.) kijött engem megnézni, de a menesztéséről ekkor nem beszéltünk.
– Korábban mondtad, hogy a Sturm Graz második csapatát is jobb megoldásnak láttad, mint adott esetben az NB I-et. Akkor amiatt nem vagy csalódott, hogy csak ott számítanak rád?
Egyáltalán nem. Van sok olyan csapattársam, aki benne van az első csapat keretében, de a mérkőzésen nem játszanak, vagy csak 10-15 percet. Én ennek nem látom értelmét, még akkor sem, ha az osztrák élvonalról beszélünk. Inkább játszom egy egész meccset a másodosztályban, minthogy padozzak az első osztályban. Amikor ideigazoltam, a sportigazgató azt mondta, ha lesz pár jó meccsem, akkor olyan gyorsan felkerülök, hogy észre se veszem.
– Remélhetőleg közeleg ez a dátum. Amikor megvettek, azt mondták, hogy fel akarnak építeni és az első csapatban számítanak majd rám. Ez úgyis rajtam áll majd.
– Most 20 éves vagy, sok játékos még korán kikerül külföldi akadémiákhoz, gondolhatunk például Szoboszlai Dominikra. Te hogy látod, időben álltál légiósnak?
– Szerintem nem vagyok elkésve. Nyilván könnyebb úgy, ha 13-14 évesen kikerülsz és végigjársz egy egész utánpótlást úgy, hogy kint fejlődsz, de én mindig a saját tempómban haladtam, próbáltam türelmes lenni. Szépen sorjában veszem az akadályokat, és szerintem még időben igazoltam külföldre.
