Az U19-es bajnokságban az első, míg az U17-esek között a harmadik helyen végzett a Fehérvár Enthroners amerikaifutball-csapata, pedig a szezon előtt az a veszély fenyegette az egyesületet: kereteket sem tud állítani. Eddig otthona sem volt, viszont hamarosan a maga nemében egyedülálló sporttelepre költözhet.
Nagy-Pál Tamás • Nyolc és fél éve az interneten talált egymásra néhány székesfehérvári fiatal. Közös érdeklődési körük az amerikaifutball volt. Azt vették a fejükbe, hogy a jövőben nemcsak a televízióban néznék a sportágat, hanem együtt hódolnának neki. Hamarosan találkoztak is a helyi Bregyó Sportközpontban. Az eleinte persze nem kifejezetten színvonalas próbálkozás közben nem sejtették, hogy egy évtized sem telik el, s a Fehérvár Enthronersre (Koronázók) keresztelt klubjuk az U17-es bajnokságban az első, míg az U19-esek mezőnyében a harmadik helyen végez.
Remekeltek a fiatalok • Forrás: Márkus Mandula
Pál Tibor Kornél vezetőedzőtől megtudjuk azt, amit amúgy is gyanítottunk: ez volt az egyesület történetének eddigi legsikeresebb szezonja. Pedig az évad elején komoly gondokkal küzdöttek: hiányosak voltak a kereteik az egyes bajnokságokra. „A Budapest Eaglesszel azonban sikerült megállapodnunk a közös indulásról. Az elején nem lehetett tudni, mi sül ki ebből. A csapatok kétharmadát mi adtuk. Nyáron közösen edzőtáboroztunk, szezon közben pedig vagy mi utaztunk a fővárosba, vagy ők hozzánk. Kiderült, hogy a játékosok és az edzők is együtt tudnak működni, ennek is köszönhetjük a sikereket.”
Amivel fel is hívták magukra a székesfehérvári önkormányzat figyelmét, az érmes helyezések nyomán a polgármester személyesen fogadta őket. Ez azért is nagy szó, mert a városban komoly vetélytársak akadnak, legyen elég csak a jégkorongozókat, a labdarúgókat vagy a kosarasokat említeni. „Ezek a sportágak már öt-hatéves korban begyűjtik a tehetségeket, akiket aztán igyekeznek minél tovább a keretükben tartani. Mi sajnos tizenhárom éves kor előtt nem tudunk foglalkozni velük, mert kevés az edzőnk. Igaz, a késői kezdésből előnyünk is származhat, hiszen általában olyan fiatalok kerülnek hozzánk, akiknek van már sportolói múltjuk.”
Az U17-es és U19-es korosztályban hat tréner foglalkozik a gyerekekkel. Ugyanazok, akik a nagycsapattal is. A helyzet nem mondható ideálisnak, mivel a sportág sajátosságai miatt egy-egy gárdának – ezt, ugye, hétről hétre látjuk a tévében is – nyolc-tíz szakemberre lenne szüksége. E tekintetben egyelőre nem várható előrelépés, az infrastruktúrában azonban igen. „Eddig nem volt otthonunk, három-négy helyen edzettünk szerte a városban, a meccseinket pedig közeli településeken játszottunk. Ám most önkormányzati támogatásból Magyarországon, de talán Közép-Európában is a maga nemében egyedülálló sporttelepünk lesz. Szabvány méretű, amerikaifutballra alkalmas pályával, kapuval, kijelzővel és megfelelő lelátóval.”
A vezetőedző abban bízik, hogy az új környezet nagyobb vonzerőt jelenthet a gyerekeknek, amikor sportágat választanak. De vannak más terveik is, hogyan lehetne a sportágba csábítani a fiatalokat. „A televíziós közvetítések már rendkívül népszerűek, a hazai klubokat azonban nem ismerik, így fel kell magunkra hívni a figyelmet. Ráadásul a felszerelések borsos ára is visszatartó erő lehet, ezért a közeljövőben saját erőből szeretnénk beszerezni annyit, hogy legalább a nehezebb anyagi helyzetben lévő sportolóinkat megkíméljük a kiadásoktól.”
A több már nem rajtuk múlik: a gyerekeknek kell eldönteniük az első edzések után, hogy bírják-e a kőkemény ütközéseket. Vagy inkább továbbra is a fotelből néznék a tévében…
