Muhari Esztert mindig is motiválta, ha érem került a nyakába a versenyeken. Az MTK Budapest 13 éves párbajtőrözője a szezon után elégedetten nézhet végig a megszerzett ereklyéken, amelyek mellett fontos helyet kapott a kiváló iskolai teljesítményét visszajelző bizonyítvány is.
Pusztai Viola • Sokkal nagyobb Muhari Eszter táskája, mint azt sejtettük. Másképpen hogyan fért volna el benne a hat kupa a hozzá járó érmekkel, amelyeket a balatonfüredi olimpici-párbajtőr Grand Prix-verseny gyűjtött? Amellett, hogy a saját korosztályában, az újoncok között egyéniben és az MTK Budapest csapatában is nyert, ugyanazt megismételte a serdülők mezőnyében. A 13 éves vívó megnyerte az újoncok éves összesített versenyét, az idősebbek között pedig második lett.
Továbbá az év felfedezettjének választották:
– Az újoncverseny még gördülékenyen ment, a csapatviadalon sem éreztem fáradtságot. Ugyanez már nem volt igaz, amikor a serdülők között léptem pástra. De ilyenkor mindig felmegyek a közösségi oldalakra, elolvasom a gratulációkat, a biztatásokat, érzem, hogy bíznak benne, és attól mindig új erőre kapok.
Édesapja, Muhari Tamás azt mondja, a lányát mindig is motiválta, ha valamit nyert. Amikor megkapta élete első érmét, nem lehetett levenni a nyakából. Ellenben nehezen viseli a kudarcot, s bár a nagyobbak nem érték, a kisebbekre is jól emlékszik.
– Az egyik a felnőttválogatón történt, amikor olyan ellenfelemtől kaptam ki, akit simán meg kellett volna vernem. Fél órát sírtam az asszó után, aztán a hátam mögött hagytam, ahogy azt a vereséget is, amelyet a serdülők között szenvedtem el az olimpiciversenyen, azon a hétvégén, amikor nyelvvizsgáztam.
Miután két tannyelvű iskolába jár, a nyelvvizsga tervbe volt véve erre az évre, az azonban nem, hogy újoncként kiharcolja a kadet Európa-bajnokságon való részvételt.
Ő ezt azért másképpen látja…
– Kinéztem magamból, hogy sikerül a válogatottba kerülnöm. Persze, akkor sem lettem volna elkeseredve, ha nem, de bíztam magamban. Az újvidéki Eb-n rengeteg tapasztalatot szereztem, megismertem az ellenfeleket, a különböző vívóhatalmak stílusát. Most még izgultam, mielőtt pástra léptem, de legközelebb már nem lesz bennem hasonló érzés. Egyelőre még kijött a különbség a két-három évvel idősebbekkel szemben, hiszen hozzám képest már rutinosak, erősebbek, több taktikát ismernek, de idővel legyőzőm őket.
Úgy véli, azért érettebb a kortársainál, mert szélesebb a taktikai repertoárja, magas, mentálisan fejlettebb és balkezes, utóbbi a jobbkezes ellenfeleknek nem fekszik. A víváshoz való érzéke már első versenyein is megmutatkozott, az édesapja úgy emlékszik, hogy a szülőknek leesett az álluk, mit tud a páston. Az MTK Budapest szakosztályának az edzői, köztük a klubban vezetőedzőként dolgozó, a felnőttválogatottban szövetségi kapitány Udvarhelyi Gábor is látott benne fantáziát, de igazán a mestere, László István hitt benne.
– Eszterrel nagyon jól kijönnek, pedig a lányom éppen kamaszodik. Az edzőjét azonban elfogadja „főnöknek”, végrehajtja, amit kér tőle – mondja Muhari Tamás, aki tudatosan választotta a vívást a gyermekének. – Úgy gondolom, hogy az élsportolónak mindig két lábon kell állnia. Bármikor jöhet olyan sérülés, amely véget vet a karrierjének, ezért rendkívül fontos a tanulás. A vívótársadalomban alapkérdés, hogy a sportoló mindkettőt komolyan vegye, így amikor Eszter elkezdte az általános iskolát Zuglóban, és nem tudta Kőbányán folytatni az úszást, akkor mentünk el az MTK vívótermébe.
Amellett, hogy a páston remek szezont zárt, az iskolapadban is kiváló teljesítményt nyújtott. Az angol nyelvvizsga mellett kitűnő lett a hetedik osztályos bizonyítványa, négy tárgyból dicséretet kapott, sőt, néhány napja a „Magyarország jó tanulója – jó sportolója”-cím büszke tulajdonosa.
A következő évben még inkább előtérbe kerül a tanulás, miután középiskolába felvételizik, ezért úgy véli, a vívásra kevesebb ideje jut. De ha ismét sikerülne kiharcolni a részvételt a korosztályos világversenyeken, az nem lenne ellenére.