Nem elhanyagolható az iskola szerepe, az iskolai légkör nagyban befolyásolhatja a droghasználatot. „ Azokban az iskolákban, ahol oldott a légkör, nyílt a tanár-diák kapcsolat, szeretetteljesen fordulnak a diák felé, sokkal ritkábban kerül elő a drog” – állítja dr. Grezsa Ferenc. Persze az iskola falain belül nem csak a tanároknak, de a kortársaknak is meg kell felelni, az sem mindegy, milyen értékeket képviselnek az adott közösségben élők.
A kutatások szerint az erősen tekintélyelvű, poroszos közegben gyakrabban nyúlnak droghoz a fiatalok, szorongva, gyomorideggel járnak iskolába, félnek a retorzióktól, ha nem tudnak megfelelni a túl magas elvárásoknak. A neurotizáló élményeket szerhasználattal oldják, élik túl. Azokban az iskolákban, ahol oldott a légkör, nyílt a tanár-diák kapcsolat, szeretetteljesen fordulnak a diák felé, sokkal ritkábban kerül elő a drog – állítja dr. Grezsa Ferenc, a drogfüggőséggel foglalkozó pszichiáter.
Bármilyen banális is, a fiatalok egyik legnyomósabb érve a drogok kipróbálása mellett, hogy a társai ne nézzék ki, nem szólják meg. Érdemes olyan társaságot ajánlani, mutatni a gyereknek, ahol erre – remélhetőleg – nem kerül sor. Egyes kutatások szerint például az egyházi közösségek, a spirituálisan elkötelezett csoportok védő hatással bírnak, közülük kevesebb szerhasználó kerül ki. Grezsa doktor még egy különös befolyásoló tényezőt emel ki: a médiát, amely mintákat közvetít és jelenít meg, de nagyon nem mindegy, hogy hogyan. Az egészen ártalmatlannak tűnő dolgok is lehetnek ártalmasak, például a boldog, gondtalan életet sugalló alkoholhirdetések, miközben egymillió alkoholfüggő van Magyarországon. Vagy a kommunikáció mikéntje: nem mindegy, hogy azt halljuk-e, elfogtak egy 600 millió forint értékű kábítószer-szállítmányt, vagy azt, hogy ez a szállítmány 15 ezer ember halálos adagja lehetett volna.
Kipróbálta. Agyoncsapjam?
Nem kell kétségbe esni ha kiderül, hogy a gyerek kipróbált valamit, hiszen pozitív az is, hogy egyáltalán elmondta. Nem kell orvoshoz rohanni, sem rendőr után kiáltani, nyíltan kell beszélni a dologról, és elismételni, miért helyteleníti a szülő a drogfogyasztást. Ismét a nyílt kommunikáció kapja a főszerepet, jó lenne rájönni, miért csinálta, de semmiképpen sem szabad túldramatizálni. Az erős családi háttérrel rendelkező gyerek a legritkább esetben nyúl droghoz, függővé pedig szinte soha nem válik. Egyes kutatások mérik a szerhasználók úgynevezett megbirkózási képességét (reziliencia), amely a lelki és érzelmi teherbíró adottságokat vizsgálja, ez a függők esetében alacsonyabb. Előfordulhat az is, hogy biokémiai struktúráik érzékenyebbek, agyi anyagcsere folyamataik, endokrin rendszerük másképp működik, mégsem jelenthető ki, hogy egyesek függőnek születnek, vagy hajlamuk van a függővé válásra.
A rendszeres drogfogyasztás kialakulásában sok tényező játszik szerepet, az egyén személyes adottságai, illetve a kapcsolati és szociális tér, amiben él. Dr. Grezsa Ferenc szerint bárki, bárhogyan beszél egy kamasszal a drogról, hiteles kell, hogy legyen. A prevenciós munka lényege nem feltétlenül a drogok aprólékos ismertetése (az ilyen felvilágosítások sokszor kontraproduktívak), hanem az alternatívák kínálása, hiszen a fiatalokat könnyű mozgósítani egy divatos dolog mentén, legyen az sportolás, színjátszás, fotózás, programozás vagy bármi más. Az iskolákban csak olyan szervezetek, szakmai műhelyek tarthatnak felvilágosító órákat, amelyek az Egészségfejlesztési Intézet rendszerében akkreditáltak, így igyekeznek biztosítani a megfelelő színvonalat.
Droghasználatra utaló jelek
- a gyerek szélsőségesen, túlérzékenyen viselkedik
- érdeklődési köre hirtelen megváltozik
- lóg az iskolából
- titkolózik, bizalmatlan lesz
- hirtelen új barátok veszik körül
- sokszor levert, ingerült
- indokolatlanul fáradt, kedvetlen
- étvágytalan, esetleg fogy
- arca beesett, bőre elszíneződött, szürkés
- szeme véreres, pupillája kitágult
- orra gyakran eldugul vagy folyik
- furcsa eszközöket rejteget (kis zacskók, cigarettapapír, szipka, gumicső, szelence stb.)
