Az NB I-ből is hívták, de az NB III-at választotta a 22-szeres válogatott védő: “A fiatalok picit tartottak tőlem”

Korhut Mihály maradt Debrecenben, igaz, az első osztályú DVSC helyett már a harmadik vonalban szereplő DEAC labdarúgója. A 22-szeres válogatott védő a klub honlapjának adott interjújában elsőként döntése okairól beszélt.

Akadtak kérőim az NB I-ből és az NB II-ből, de a feleségemmel nem akartunk ismét elköltözni Debrecenből, hiszen szeretünk itt élni, valamint néhány hete megszületett a kisbabánk.

A DEAC ajánlatát minden szempontból előnyösnek gondoltam, többek között itt belekóstolhatok az edzősködésbe, a tervek szerint olykor gyerekeknek tarthatok tréninget. Jelenleg C-licencem van, de további tanfolyamokat akarok elvégezni, emellett szeretnék a Debreceni Egyetemen a turizmus-vendéglátás szakra járni, ez szintén befolyásolta a döntésemet. Harminchárom éves vagyok, már nem számítok fiatalnak, így gondolnom kell a jövőre, ezért kívánok a tanulásra is összpontosítani.

Korhut arról is beszélt, hogy fogadták új csapatánál.

– Eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtam, a csapattársaim segítőkészek, szeretek edzésekre járni, ugyanis jó hangulatban zajlanak.

Az elején a fiatalok talán picit tartottak tőlem, de már megszűnt ez.

A beilleszkedésemet megkönnyítette, hogy több embert ismertem már régebbről. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem levezetni jöttem ide, komoly céljaim vannak! A DVSC-vel háromszor lettem bajnok és kupagyőztes, továbbá egyszer-egyszer a Szuperkupát és a Ligakupát is megnyertem, sőt, az NB II-ben szintén az élen végeztünk. A kollekciómból már csak az NB III-as bajnoki elsőség hiányzik, remélem jövőre ez is összejön.

Végezetül egyik különleges élményéről is beszélt, amely az izraeli Hapoel Beer-Shevánál töltött időszakához kötődik.

– Miután legyőztük az Intert az EL-ben, a párommal elmentünk egy étterembe, ahol vastapsot kaptam. Először azt hittem, egy nagy híresség lehet mögöttem, aztán derült ki, hogy engem éltetnek.

Rossi a két román játékos honosításáról: “Mindketten abszolút érdekesek, de…”