Az NB I legnagyobb tizenegyesölője: „Inkább nyerjünk 1-0-ra, mint 5-2-re” – interjú hatalmas bravúrokról, a végzetes Zidane-cselről és a megrázó pozitív tesztről

Ki a legjobb tizenegyesrúgó itthon?

Cseri Tamás nagyon jól lövi a 11-eseket, már kétszer is túljárt az eszemen, egyszer esélyem sem volt, de a másiknál pár centin múlt, hogy elérjem a labdát – kezdte Demjén Patrik, a ZTE 23 éves kapusa a csakfoci.hu-nak.

Az idei szezonban te véded a legjobb százalékban a 11-eseket az NB I-ben, háromból kettőt megfogtál. Mi kell ahhoz, hogy egy kapus ebben a műfajban jó legyen?

– Megérzés, türelem és sok elemzés. A Fradi ellen tudtam, hogy Mmaee az utolsó pillanatig kivár, bemutattam neki az egyik oldalt, aztán elmentem a másikra, és oda gurította. Az MTK-meccsen biztos voltam benne, hogy megfogom Grozav lövését. Egyszerűen a meccs alakulása, dinamikája miatt nem lehetett gól, ráadásul pont oda rúgta, ahová az elemzések alapján vártam. Ez fordulópont volt a csapat életében, hiszen megnyertük a mérkőzést, aztán három pontot szereztünk a Fradi ellen is.

Így védte Mmaee 11-esét:

Így pedig Grozavét:

Mennyit tehet hozzá a csapat sikereihez, ha egy kapus jó formában van?

– Sokat, hiszen fontos, hogy hátul rend legyen. Nekem is voltak kevésbé jó meccseim, azonban az utolsó kettőn sikerült kiemelkedő teljesítményt nyújtanom, ahogy a csapatnak is. Lényeges azonban, hogy a negatívumokat és a pozitívumokat is megfelelően dolgozzuk fel. Nem szabad sokáig bánkódni, de túlünnepelni sem a dolgokat. Meccsnapon estig foglalkozom az adott 90 perccel, maximum még másnap reggel, de utána már a következő feladatra összpontosítok.

Sorozatban a harmadik idényben vagy a ZTE elsőszámú kapusa, de nem igazán jellemzőek rád a formahanyatlások, pedig ilyen fiatalon még sok kapus teljesítménye hullámzó.

– Fejben megpróbálok erős lenni. Már gyerekként az első kapusedzőm felkészített rá, hogy nem szabad a hibákon rágódni. Ezt nagyon hamar megtanultam és ma is rengeteget segít abban, hogy egy-egy kevésbé jó meccs után sem alakul ki hullámvölgy a teljesítményemben. Egy kapusnak pedig hatványozottan fontos a bizalom és ezt itt Zalaegerszegen maximálisan megkapom.

Veled kapcsolatban egy baki ugrik be a szurkolóknak: tavaly a Paks ellen egy Zidane-csellel próbálkoztál, ami nem jött be. Azóta óvatosabb vagy a cselekkel?

– De ha bejön, mindenki arról beszélt volna, hogy milyen szép volt… Annál a szituációnál úgy éreztem, hogy ki kell jönnöm a kapuból, mivel a csatár egyedül hozhatta volna rám a labdát. Nem akartam cselezni, de mivel nem értem el rendesen a labdát, vissza kellett volna húznom, ami viszont nem sikerült, így egy szerencsétlen mozdulat lett belőle. Nagy hiba volt, de ebből is tanultam, próbáltam magam gyorsan túltenni a történteken.

A Zidane-csel:

A kapusok általában a 90 percen belül megvívják a maguk kis külön meccsét és nyilvánvalóan akkor a legboldogabbak, ha nem kapnak gólt. Te az 1-0-s vagy az 5-2-es győzelmet választanád inkább?

– Én sem vagyok elégedett magammal minden győzelem után. Sokszor tartanak flúgosnak, de talán kapusként mondhatom azt, hogy inkább nyerjünk 1-0-ra, mint 5-2-re. Nyilván egy csatár meg valószínűleg az 5-2-t választaná, de így van ez jól.

186 centisként mennyire vagy termetileg ideális kapus?

Sokszor olvasom magamról, hogy nagy darab, meg hórihorgas, ilyenkor csak mosolygom. A magam 186 centijével egyáltalán nem tartozom a magas kapusok közé, de ha lenne rá módom, akkor sem pakolnék magamra plusz tíz centit. Öt is elég lenne.

– A magasság nem minden, ruganyossággal, jó helyezkedéssel lehet kompenzálni egyéb hiányosságokat.

Azt mondják, hogy egy kapus közel a harminchoz érik be igazán. Te hol tartasz az érési folyamatban?

– Ez véleményem szerint egyénfüggő, illetve azért a mai labdarúgásban már hamarabb érnek be a kapusok is, mint korábban. Mivel rendszeresen védek az NB I-ben egy olyan csapatban, amelyben jellemzően sok dolgom adódik a mérkőzéseken, talán előbb válhatok majd kész kapussá. Természetesen sokat kell még fejlődnöm, hogy ezt elérjem de úgy gondolom, jó úton járok.

Tavasszal egy pozitív teszt miatt szinte az utolsó pillanatban maradtál le a részben hazai rendezésű U21-es Eb-ről. Ezt mennyire volt nehéz feldolgozni?

– Csapatkapitányként nem volt könnyű megemészteni az akkor történteket, de igyekeztem profin kezelni a helyzetet és biztatni a társakat.

Ha az NB I-et nézzük, hová rangsorolnád magad? Kiket tartasz most a legjobb kapusoknak?

– Dibusz, Szappanos, Tóth Balázs, Kovácsik egyértelműen a jobbak közé tartozik, de talán már magamat is előkelő helyre helyezhetem. Azért dolgozom, hogy folyamatosan fejlődjek, egyre jobb legyek. Nem bánnám, ha egyszer majd a felnőtt válogatottban összejönne az, ami az U21-es csapattal nem sikerült…

PRIVACSEK ANDRÁS