Nem biztos, hogy találunk olyan kecskeméti szurkolót, aki a szezon előtt megmondta volna, hogy 9 fordulót követően újoncként 16 pontot szerezve a Ferencváros mögött a második helyen fognak állni. Ön hány ponttal kalkulált?
– Mi az egész szezonra 38-39 pontot terveztünk, ezzel szinte biztosan benn lehet maradni – kezdte Szabó István, a Kecskemét vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. – Az első 10 fordulóban az volt a cél, hogy 10, de inkább 13 pontot gyűjtsünk össze. A bajnokság előtt azt gondoltuk, hogy az eleje különösen nehéz lehet, de aztán növekedni fog a csapat teljesítménye.
Ehhez képest már a rajtnál berúgták az NB I ajtaját. Még mindig a bennmaradás a cél?
– Természetesen. Dőreség lenne más célokról beszélni. Még van hátra 24 forduló, amelyeken 72 pont szerezhető, ami rengeteg. 2-3 vereséggel sokat lehet lefelé csúszni a tabellán. Látjuk, hogy komoly tradíciójú klubok kezdtek gyengébben, de ez semmit nem jelent. Valószínűleg nekünk is lesz majd hullámvölgyünk, abban bízunk, hogy ez a lehető legrövidebb ideig tart majd nálunk.
Az előző szezonban újoncként az NB II-es mezőnyt is alaposan meglepték. Mivel tudták például megelőzni a sokkal stabilabb gazdasági háttérrel rendelkező Diósgyőrt?
– Nekünk a másodosztályban a biztos bennmaradás volt a célunk. Majd miután folyamatosan jó teljesítményt nyújtottunk, elkezdtük feljebb rakni az elvárásokat, de soha nem volt cél a feljutás. Próbáltam inspirációt nyerni az élet különböző területeiről. Például pár éve a Leicester megnyerte a Premier League-t, vagy most a kosárlabda válogatottunk kijutott az Európa-bajnokságra. Tudjuk, hogy ritkán történnek ilyen dolgok, de olykor megtörténnek és ha sokat dolgozunk miért ne valósulhatnának meg a mi álmaink is.
Az, hogy a Kecskemétet a szezon előtt mindenki lenézte és biztos kiesőnek tartotta, mennyire fontos faktor a mostani szereplésükben?
– Elfogadtuk és tudomásul vettük, hogy ez így van.
Akár természetesnek is mondhatnám ezeket a reakciókat, hiszen mi rendelkezünk az NB I-ben a legkisebb költségvetéssel, nálunk a legalacsonyabb az élvonalbeli meccsek száma és a keretünk a második legfiatalabb.
– Azért is nagyon szép a sport, mert nem mindig a gazdag, a papíron jobb játékosokkal rendelkező csapatok nyernek. Azt nem tudom, hogy az ellenfeleink öltözőjében mi hangzik el, az viszont biztos, hogy a mérkőzéseken senki nem kezelt le minket, mindenki maximálisan odarakta magát. Amikor pedig nyertünk, sportszerűen gratuláltak nekünk.
A szezon előtt sokáig nem lehetett tudni, hogy hazai pályán fogadhatják-e majd az ellenfeleiket. Mennyit tesz hozzá a csapat teljesítményéhez, hogy végül nem kellett elköltözniük?
– Nehéz lenne százalékban kifejezni, de sokat. A vezetőség rengeteget tett azért, hogy a saját otthonunkban futballozhassunk. Azt hiszem, teljesen jogos igény volt ez a szurkolók részéről és hatalmas összefogással, óriási munkával ezt sikerült is elérni.
Sok ellenfelük panaszkodik a kecskeméti pálya rossz állapotára. Ez valós probléma, vagy csak kifogás?
– Nem hinném, hogy az átlagnál rosszabb talajú pályánk lenne.
Az tény, hogy a vízelvezetés egyelőre nem megoldott nálunk és mivel a Ferencváros elleni mérkőzés előtt egy hétig esett az eső, ezért mély volt a talaj. Nekünk ebből azonban semmiféle előnyünk nem származott, hiszen hét napig nem tudtunk rámenni a pályára.
– Természetesen igyekszünk megoldani a problémát, hiszen nekünk is az a jó, ha a lehető legjobb minőségű gyepen tudunk játszani. A futball egyébként a folyamatos alkalmazkodásról is szól, és ezekhez a körülményekhez most jól alkalmazkodtunk. Megjegyzem, eddig egyetlen ellenfelünknek sem volt problémája a pályánk minőségével, a Ferencváros sem fogta erre a vereséget.
Az újonc csapatoknál sok esetben lecserélik szinte a teljes keretet, hoznak rengeteg légióst, mondván csak így van esély az NB I-ben megragadni. Ehhez képest Önök az ellenkezőjét csinálták: alig igazoltak és túl sok légiósuk sincs. Miért?
– Összesen két légióst találnak a keretünkben, ebbe a családias légkörű csapatba kockázatos lenne drága, ismeretlen külföldieket hozni.
Ha van egy jól funkcionáló keretünk, azt miért kellene lecserélni? Én a saját szememnek hiszek, nem annak, hogy ki mit sugall.
– Ezekben a játékosokban nem kellett új gondolatokat ébreszteni, mindannyian tudatos kiválasztás után kerültek hozzánk, tisztában vannak azzal, hogy mit várunk tőlük, mi pedig tisztában vagyunk a képességeikkel. Említhetem Szabó Alexet, Szalait, Zekét, Banót, Szuhodovszkti, Katonát, Szabó Levit, mindannyian a csapat erősségei. Minden tiszteletem az idősebb, tapasztaltabb játékosoké, de a fiatalok még könnyebben formálhatóak, ráadásul mindannyian szeretnének egy szép karriert, mi pedig próbáljuk beléjük táplálni, hogy erre minden esélyük megvan.
A fia, Banó-Szabó Bence leigazolását most már senki nem kérdőjelezi meg, hiszen nagyon szépen felépítette őt, meccsről meccsre több játékpercet kapott, mostanra pedig a csapat egyik meghatározó játékosa lett. Az ő leigazolásában mennyi kockázat volt? A képességeivel ugyan mindenki tisztában van, de nagyon hosszú ideje nem játszott az NB I-ben.
– Nem volt benne kockázat. Bence 14 éves korában került a Honvédhoz, 20 évesen már 65 NB I-es meccse volt. Addigra szinte mindent elért: 18 évesen az U21-es válogatottban játszott, a Honvédnál megválasztották a legjobb fiatal játékosnak és a jövő nagy Honvéd-futballistáját látták benne.
A sérülése után nem kapott már kellő bizalmat, végül a Honvéd szabadlistára tette, mi pedig itt a klubnál a tulajdonos úrral és a sportigazgatónkkal közösen úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megszerezni.
– Manapság 22 és 28 év közötti magyar játékost csak óriási anyagi áldozatok árán lehet leigazolni, de Bence kapcsán egyáltalán nem kellett bankot robbantanunk. Tudtuk, hogy fel kell őt építeni, ez megtörtént és most már a csapat nagy erőssége ő is.
Sok klub és edző fél a kölcsönjátékosoktól, azt mondják nem nevelnek másnak. Ehhez képest Kecskeméten bőven vannak ilyen futballisták, és úgy tűnik, ez az út be is vált.
– Azt hiszem, jól használjuk ki, hogy 10 évig utánpótlásedző voltam, és minden fiatalt jól ismerek. Közöttük vannak olyanok, akiket végleg meg tudunk szerezni és olyanok is, akiket egyelőre kölcsön. Zeke Máriót és Szabó Levit például a Fehérvártól vettük kölcsön, kicsi koruk óta figyelem őket, tisztában vagyok a képességeikkel, meggyőződésem, hogy remek játékosok és bátran megadom nekik a lehetőséget. Ezzel erősítjük a saját csapatunkat, de a magyar labdarúgásnak is jó, ha a fiatal tehetségek rendszeresen játszanak az NB I-ben.
Többször tett már említést a tulajdonosról és a sportigazgatóról. A klub egyik erejének mondják, hogy nagyon szűk a döntéshozói kör és remekül tudnak együtt dolgozni. Mi a munkamegosztás, az igazolásokért például ki felel?
– Amit én kigondolok, azt előterjesztem Tóth Ákos sportigazgatónak és végül a tulajdonos dönt. Mivel már jól ismerjük egymást, kiválóan működik ez modell, kiszámíthatóvá válik a munka. Nincs ebben különösebb titok, az a fontos, hogy minden pozícióban megfelelő ember üljön és meglegyen az összhang köztünk. Nálunk ez maximálisan megvalósult.
Azt mondják önről, hogy munkamániás edző és rengeteget dolgoznak. Önök edzenek a legtöbbet az NB I-ben?
– Azt nem tudom, hogy máshol mennyit edzenek, de mi tényleg sokat dolgozunk és itt nemcsak a fizikális edzésekre kell gondolni. Ez egy munkahely, ahová reggel bejönnek a játékosok és itt vannak fél négy-négyig. Az edzéseken kívül sokat elemzünk, videózunk, de a regenerációra is nagy hangsúlyt fektetünk. Én magam is rengeteget foglalkozom a futballal, naponta 2-3 órás periódusokban többször és nagyon intenzíven. Hétvégén általában megnézek és elemzek 4-5 mérkőzést is. Ebben a munkamódszerben hiszek és számomra ez vált be.
Állítólag nagyon szigorú is. Sokat büntet?
– Ez részben igaz. A pályán valóban szigorú vagyok, hiszen eredményekről, egzisztenciákról van szó. A pályán kívül azonban ugyanolyan normális ember vagyok, mint bárki más. Van egy csapat által összeállított házirend, pontosan meghatározott büntetési tételekkel. Szerintem Magyarországon az elmúlt két évben mi szedtük be a legkevesebb pénzt büntetésekből. Az előző szezon végén egy közös vacsorára sem tudtunk elmenni ebből az összegből, idén pedig jó, ha 20 ezer forint van a kasszában.
A hiedelemmel ellentétben egyáltalán nem büntetek sokat. Az már eleve baj lenne, ha csak büntetéssel tudnék megoldani egy-egy problémát. Sőt, szerintem megengedőbb is vagyok az átlagnál. Hol engedik meg a közös étkezéseknél például a mobiltelefonok használatát?
– Látom, hogy működik a világ, nem dughatjuk homokba a fejünket. Mivel a házirendet a játékosok állították össze, ezért nem is szegik meg, vagy csak elvétve. Ebből is látszik, hogy egy nagyon családias klub vagyunk. Azt is tudják a srácok, hogy nyugodtan fordulhatnak hozzám ügyes, bajos dolgaikkal, amiben csak tudok, próbálok segíteni nekik. Sokszor beavatnak a magánéletükbe és mivel hasonló korú fiaim vannak, maximálisan értem a problémáikat.
Szembetűnő, hogy soha nem foglalkozik a játékvezetőkkel, akkor sem, ha egyértelműen tévednek a csapat kárára. Ez elhatározás kérdése vagy esetleg egy korábbi rossz tapasztalat miatt alakult így?
– Hogy nézne az ki, hogy miközben a játékosaimmal szigorú vagyok, maximálisan megkövetelem a fegyelmet én pedig fegyelmezetlenül elkezdenék bírózni? 25 éve vagyok edző, de soha nem voltam kiállítva és nem volt problémám a játékvezetőkkel. Azzal csak nyerhetek, ha korrekt vagyok velük is.
Most már egy ideje tart a kecskeméti csoda és ugyan ezer szállal kötődik a városhoz és a csapathoz, de nyilván nehéz elképzelni, hogy előbb-utóbb ne keltené fel a rivális klubok érdeklődését. Voltak már ajánlatai?
– Bence fiam felé sokkal nagyobb az érdeklődés. Velem kapcsolatban voltak pletykák, amelyekkel nem foglalkozom és olykor puhatolózások. Tudom, hogy milyen a profi világ, ha érkezne konkrét megkeresés, biztos gondolkodnék rajta, de ez most nem aktuális, hiszen remek helyen vagyok, hatalmas lehetőséget kaptam és ebből szeretnénk közösen kihozni a lehető legtöbbet.
PRIVACSEK ANDRÁS
