Hiába szerzett a rövid pályás gyorskorcsolyaváltóval olimpiai aranyérmet Burján Csaba (Pécsi SN), a hétvégi válogatóversenyen meg kell küzdenie azért, hogy esélye legyen ott lenni a pekingi téli olimpián.
Burján Csaba (fotó: nso, Árvai Károly)
– Közeledik a pekingi téli olimpia, de mielőtt előretekintenénk, nézzünk visszafelé: a pjongcsangi döntőt megnézte mostanában?
– Kénytelen voltam – válaszolta Burján Csaba.
– Hogyhogy?
– A nyár mindig kemény edzésekkel telik, ilyenkor a finom koordináció szépen szétesik, és az ember nem érzi túl jól magát a jégen. Olyan sokat és olyan intenzíven dolgoztunk ezekben a hónapokban, hogy egyszerűen csak összevissza mentem a jégen, de nemcsak én, a csapat fele ugyanezt érezte. Meg azt: éljük túl ezeket a napokat, aztán lesz valami.
– Akkor hogy került elő az olimpiai finálé?
– Muszáj volt megnézni, hogy emlékeztessem magam a négy évvel ezelőtt történtekre. Amikor néztem a pjongcsangi köröket, mondtam is, hogy basszus, ott még tudtam korizni…
– Csak nem felejtett el!
– Most már kezd összeállni a mozgásom, és végre a jégen is jól érzem magam. Ez hiányzott nyáron, mert az edzések miatt nemigen akadtak lazább hetek, amikor az ember összerakhatta volna magát mentálisan is, és korizott egy jót.
– Vagyis most már minden rendben?
– Majdnem. A cipőmmel bajlódom egy ideje. Négy-öt éve csinálták meg az első, lábra öntött cipőmet, az annyira jó, tökéletes lett, hogy onnantól minden rosszabb. A régit próbáljuk foltozgatni, de már annyira öreg, hogy nem tartja rendesen a lábam – az új meg igen, ám annyira merev, hogy nem tudok benne olyan jól korcsolyázni. Még nem döntöttem el, melyik a kisebbik rossz.
– A hétvégén válogatóversenyt rendeznek a Gyakorló Jégcsarnokban. Létezik olyan forgatókönyv, hogy Burján Csaba nem vívja ki a helyét a világkupa-sorozatra utazó csapatban?
– Benne van ez is – például, ha kiesek… Egy-egy embert az edzők is választhatnak, de nyilván nem erre a helyre hajtok.
– Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és Krueger John-Henry védettséget élvez, hiszen az elmúlt két évben rendre jó eredményeket értek el, önnek erre még csak lehetősége sem volt az eltiltása miatt. Bántja, hogy nincs ott a kiemeltek között?
– Nem. Az ember legyen tisztában vele, mit tud, lássa reálisan a helyzetét! Négy éve más volt minden, hiszen volt négy srác, akik annyival jobbak voltak mindenki másnál, hogy nem volt kérdés a csapattagságuk. Azóta viszont a juniorjaink nagyon sokat erősödtek, én meg hol stagnáltam, hol kicsit rosszabb lettem. A hétvégi válogatóversenyen kiderül, a jégre lépők között hol a helyem: a csoport elején, vagy netán már nem tartozom azok közé, akiknek esélyük van bekerülni a csapatba.
– Most a vk-csapatról beszél vagy a váltóról?
– A váltó más. Az, hogy egyéniben valaki megver, nem jelenti feltétlenül azt, hogy váltóban is jobb. Oda stabilitásra is szükség van – hiába vagyok én a leggyorsabb a jégen, ha túl nagy az esélye annak, hogy esek, akkor nem lehet velem számolni.
– Csak mert ön hozta fel az esést: a januári kontinensviadalon és a márciusi világbajnokságon is esett a váltódöntőben.
– Így történt, ez vitathatatlan. De ezzel nem szabad foglalkozni! Ha az ember érzi, hogy stabil a jégen, csak éppen becsúszott a hiba, az nem gond, ha viszont folyamatosan érzi, hogy instabil, az más történet. Az már nem az „odafagyott az ötforintos a jégre, és azon elestem” esete.
– A többszöri bukás után az emberben csak ott van a félsz, hogy úristen, el ne essek – vagy nem?
– Akad olyan versenyző, akiben ez benne marad – én sohasem tartoztam közéjük. Egyéniben nem is nagyon szoktam esni, úgy húsz futamból egyszer, ha megtörténik. Ám egyelőre a váltó kapcsán is jól állok, hiszen az edzéseken egyszer vagy kétszer buktam mostanában. Egész nyáron azon dolgoztunk, hogy még stabilabb legyek a jégen – meglátjuk. Fel kell menni egy váltóra, és meg kell nézni, hogy csúcssebességen mennyire vagyok jó és bevethető.
– Izgul?
– Persze. Olyan nagyon nem szeretem ezt az érzést, de ki szereti? Igyekszem ezt kizárni, és azt is, hogy négy évvel ezelőtt olimpiai bajnok lettem. Mert pusztán ez a tény még nem hozza magával automatikusan, hogy csapattag legyek, de önbizalmat azért ad, ráadásul érzem is, hogy jól megyek – viszont ez sem azért van, mert Pjongcsangban aranyérmes lettem. Kizárólag a jelenlegi teljesítményem számít. Tényleg jól korizik az összes junior, én is kíváncsi vagyok rá, vagyok-e annyira jó erőben, hogy kivívjam a helyem a csapatban. A váltó miatt már inkább izgulok, meglátjuk, tudom-e hozni, mint négy évvel ezelőtt, vagy az évek múlásával elszálltak az esélyeim. Nagyon sokat dolgoztam, mert amíg van sanszom, az utolsó pillanatig keményen odateszem magam, de benne van a pakliban, hogy nem járok sikerrel. Ha valaki jobb nálam, azt elfogadom.
(nso / Kovács Erika)
Post Views: 20
