Esetében nem esett messze az alma a fájától, hiszen Bakos Károlyt, a mexikóvárosi olimpia bronzérmes súlyemelőjét édesapja, az örökös magyar bajnok, Bakos János vezette be sportágába. Tizennégy évesen kezdett a Budapesti Építőkben, később a Testvériségben, Csepelen, ismét a Testvériségben, majd a BSE-ben emelt. Most pedig – néhány hétre a 74. születésnapjától – Székesfehérváron edzősködik.
– Igazi angyalföldi srácként sok időt töltöttem el a grundokon, ahol bandákba tömörültünk, ahol mindenki erős akart lenni. Már 1958-ban dobogóra léptem, s könnyűsúlyban az abszolút első Huszka Mihály mögött a második legjobb eredményt értem el. Az első felnőtt országos összetett bajnoki címemet egyébként 1963-ban szereztem meg.
– Ekkor már javában a 75 kilósok, a váltósúlyúak között küzdött.
– Könnyűsúlyban kezdtem, a váltósúlyt pedig csak 1968-ban, a mexikóvárosi olimpiát követően hagytam el, mert már túlontúl igénybevett és sok volt a fogyasztás.
– Akkoriban a válogatottság egyenlő volt évenként 8-10 hónapos edzőtáborozással, tatai összezártsággal. Hogyan bírta ezt?
– Meglepően jól! Mindig más volt a társaság, én pedig mindenkivel szót tudtam érteni. Az edzéseket követően pedig a rengeteg fiatal lánnyal jól elszórakoztunk. Az 1964-es, tokiói olimpiáról még itthon maradtam, az 1966-os, berlini Eb-n viszont már legelöl csatáztam. Itthon is háborúztunk, én Földi Imre, Ecser Károly és Nemessányi Árpád mellett Veres Győzőt támogattam. Végül Győző lett Orvos Bandi bácsi helyett a kapitány, de sajnos, a kompromisszumokat nem ismerte.
– 1968. több szempontból is fordulópontot jelentett az életében.
– Nagyon készültem a mexikóvárosi olimpiára, ahol végül 440 kilós összteljesítménnyel harmadikként végeztem a szovjet Kurencov és a japán Oucsi mögött. Sajnos én képtelen voltam elsajátítani a beüléses szakító technikát, mert azzal feltehetően még jobb eredményeket lehetett volna elérni.
– Az 1968-as olimpiát követően végképp megunta az örökös fogyasztást…
– Felmentem középsúlyba, Veres Győzőnek pedig beszóltam, hogy meg fogom javítani az összes, korábbi rekordját, ő pedig elküldött engem melegebb éghajlatra. Minden csúcsát megdöntöttem, majd az 1969-es, Varsóban megrendezett vb-n 37,5 kilót javítva az egyéni legjobbomon, 487,5 kilóval összetettben csak testsúlykülönbséggel lettem első helyett második.
– Az 1972-es, müncheni eseményeket már itthonról figyelte.
– A sok sérülés és a fogyasztások idegileg kikészítettek, ezért 1973-ban egy évre abba is hagytam. Elkezdtem gondolkodni, mihez is kezdjek? Akkoriban sokan furcsállották, de dolgozni akartam. Közben még emelgettem, egy alkalommal a csb-n még nehézsúlyban is el kellett indulnom. Emlékszem, három liter tejet kellett meginnom, míg elértem az alsó súlyhatárt…
– Amikor visszavonult, mivel folytatta?
– Már volt edzői papírom, így bementem a szövetségbe munkát keresni. Ajánlották, menjek edzőnek Kaposvárra vagy Székesfehérvárra. Lepöfögtem a Trabantommal Fehérvárra, sétáltam egy jót, majd eldöntöttem, maradok. Tizenhat évet le is húztam az Alba Regiában, miközben Huszics Tibor magyar bajnok, Rédei Béla pedig válogatott kerettag lett.
– A rendszerváltás Bakos Károlynak is új próbákat hozott.
– A súlyemelés megszűnt, a családom viszont szépen gyarapodott. Két házasságomból öt saját gyerekem van, ma már jókorák az unokák is. 1992 óta sok mindennel foglalkoztam. A legtöbbet, tizenhárom tanévet az Árpád Szakmunkásképző Iskola és Kollégiumban töltöttem, ahol szakismeretet tanítottam. 2010 nyarán onnan kellett nyugdíjba jönnöm.
– Immár lassan 30 esztendeje a Fehérvárhoz közeli Zámoly községben él. Mivel telnek a napjai?
– A szokásos tennivalók mellett rendszeresen bejárok a Fehérvári Rugby Clubba, ahol előbb erőnléti edzőként dolgoztam, majd öt éve a klubon belül megalakult a súlyemelő szakosztály. Hat masters és hat serdülő emelőm van, akikkel rendszeresen indulunk a hazai versenyeken. Legjobb emberünk Bódis Szabó Katinka, aki tavaly a németországi Heinsheimben megrendezett masters világbajnokságon a 75 kilósok mezőnyében aranyérmet szerzett. Antal Ottó háromszoros hazai bajnok 62 kilóban. Sajnos, az idei masters vb-t Új-Zélandon rendezik, így valószínűleg csak a stockholmi Európa-bajnokságra tudunk eljutni.
Bakos Károly búcsúzóul még elmondta, hogy a hazai viadalokra azért is jár szívesen, mert azokon rendre találkozik egykori versenyzőtársaival, Földi Imrével, Benedek Jánossal, Bagócs Jánossal, Huszka Mihállyal és Nemessányi Árpáddal is, akik annak idején ugyancsak világszínvonalat képviselő súlyemelők voltak.
(jochapress)
