Magyar szempontból is érdekesek lehetnek azok a hírek, amelyek a portugálok korábban kétszer is Bajnokok Ligája győztes klubban (Juventus, Dortmund) szerepelt játékosáról, a később sok helyen megfordult edzőről, Paulo Sousáról tudósítanak. Sousa ugyanis a Videotonnál is megfordult világkörüli kalandozásai során és itt, Székesfehérváron ugyanazokat a trükköket „adta el”, amelyekkel most a lengyel válogatott szövetségi kapitányaként igyekszik operálni.
Paulo Sousa
Miről is van szó tulajdonképpen?
Ez a vándormadár-típusú szakember állomáshelyei közül többet is idő előtt hagyott ott, hasonlóan, mint ahogy a Videotont is elfelejteni igyekezett – szerződése lejárta előtt másfél évvel. Nem árt felidézni a hatalmas várakozással fogadott portugál szakember legfontosabb cselekedeteit. A Videotonnál három évre szóló szerződése volt, amelyet a második évben „önként és dalolva” megszakított. De már az első évadban is maradandót alkotott, amikor egy barátságos focimeccsen jól lefejelte a Nemzeti Sport munkatársát, mert állítólag nem elég szépen írt róla az illető. Majd mindent elfelejteni igyekezvén, nem ment el a bírósági tárgyalásra. Ismételt bírósági meghívásra hirtelen rájött, hogy mégis emlékszik a történtekre… Amint annak idején elkövettem néhány sort, azt a mondanivalómat ma is fenntartom. Szerintem ugyanis Sousát még azon a „lefejelős” napon szerződésbontással el kellett volna – akár gyalog is – indítani Nickelsdorf felé.
A Vidi vezetősége persze – jó magyar szokás szerint – szemet hunyt az edző sötétsége felett. 2012 tavaszán ugyanis bajnoki cím az első év végén, hatalmas ováció, BL-indulás, Sousa pedig a fellegekben. Egészen a csoportkör befejezésééig, 2013 január elejéig, amikor kiderült: a Videoton nem juthat tovább. Sousa pedig napokon belül bejelentette: családi okok miatt távozni kényszerül. Szerződését az átlagember nem ismerhette, így arról sincs tudomásom: volt-e bármilyen, írásba foglalt retorzió arra az esetre, ha az edző minden érdemi ok nélkül felrúgja a három évre szólt megállapodást?
Sousa tehát lazán és könnyedén elhagyta Magyarországot, a családi okokat pedig ezután New Yorkban igyekezett kipihenni. Elsősorban persze önmaga árulgatásával, miután a helyi Red Bull és közötte a remélt szerződés nem került tető alá. Így fél évvel később Izraelben kötött ki, egy évvel utóbb pedig a svájci Basellel állapodott meg három évre, de onnan egy esztendő múltával megint odébb állt.
A sort még lehetne folytatni egy kínai kanyarral is, ahol őt tanácsolták el idő előtt. Ám segítői valamit nagyon tudhatnak, mert hiába bukott meg Franciaországban is (Bordeaux), hiszen néhány hónapos pihenő után a lengyel válogatott kapitányává nevezték ki. A 2021 januárja óta tartó “kapitánykodás” eredményei sem kerülnek majd Sousa dicsőségtáblájára, hiszen a lengyel válogatott vb-csoportmeccsei végeztével 2022 márciusában egy kétlépcsős, ugyancsak nehéznek ígérkező pótselejtező előtt áll.
Mivel Sousa minden bizonnyal reálisan felmérte a lengyelek valós esélyeit, így megint elővette a „családi ok” nevű kártyát és elengedésért folyamodott, ezúttal brazil szerződéslehetőségre is hivatkozva. Hogy közben érvényes szerződése van Varsóban, az a legkevésbé sem zavarja. Főnöke, a lengyel szövetség elnöke, Cezary Kulesza azonban hallani sem akar Sousa idő előtti szabadításához, így a portugál kapitány eléggé kutyaszorítóba került. A lengyel elnök ugyanis minden bizonnyal azt tartja: vigye el a balhét Sousa, ne pedig egy másik szakember, aki legfeljebb tüzet olthat, de átütő sikerre aligha számíthat.
Az egészből az a ránk vonatkozó tanulság, hogy sokkal keményebb feltételekkel kell(ene) szerződni a külföldi „vendégművészekkel”, mert akkor egészen biztosan Sousánál sem jöttek volna elő a Vidinél oly hirtelenül a családi gondok. Bizonyos pénzeket ellenoldali kötelezettségekhez kellene kötni. Ha pedig valaki az előzetesen megállapodott szintek alatt teljesít, az ne fizetésemelést kapjon, mint például a magyar női kézilabda válogatott dán edzője, Kim Rasmussen, hanem visszafizetési kötelezettsége legyen, ha egy bizonyos minimum szintet nem ér el a rábízottakkal.
A sort még lehetne folytatni, hiszen például a Veszprém férfi kézilabdázóinál a már minden, előzetes célkitűzést alul teljesítő David Davist úgy szerződtették két évre, hogy azután néhány héttel később kirúghassák. Az egykor kiváló balszélső, edzőként semmi különöset felmutató Davis pedig százmilliós összeggel távozhatott, ha távozhatott… Amint azt a korábban idehozott, majd „kicsit” megpuccsolt Ljubomir Vranjes is tehette, aki állítólag több, mint kétszázmilliós bánatpénzzel vonult el, ugyancsak Veszprémből. És ezeket az extra, kútba dobált százmilliókat is a magyar átlagemberek adóforintjaiból költik a teljhatalmú vezetők!
Természetesen minden kontroll nélkül…
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 45
