A 75 éves Kovács Árpád hetente háromszor, ha esik, ha fúj, felpattan a kerékpárjára és elbiciklizik az edzőterembe. Ötven éve jegyezte el magát a röplabdával, azelőtt atletizált. Kiérdemelte a sportmesteri címet, szerepelt a válogatottban, volt tornatanár, edző, Ivan Szkrjabin mellett játszott a megye röplabdacsapatában.
Mint mondja, bár jobban kedveli a nyári olimpiai játékokat, a most Vancouverben zajló sportközvetítéseket még éjjel is nézi. Egyrészt, mert a kárpátaljai sportolók is képviseltetik magukat, másrészt maga a versengés, a győzni akarás izgalma a képernyő elé szegezi.
„Ungváron születtem, 1952-ben felvételt nyertem az állami egyetem biológia szakára, majd három év után átiratkoztam a Lembergi Testnevelési Főiskolára – indítja a beszélgetést Árpád bácsi. – A múlt század ötvenes éveinek második felében a kárpátaljai röplabdások igen jó eredményekkel büszkélkedtek. Az ungvári Dinamo előbb köztársasági, majd országos szinten is remekelt, 1967-ben aranyérmes lett. Számtalan külföldi versenyre utaztunk, így a szomszédos országokba is. Érdekes, hogy Magyarországon abban az időben igen gyenge volt a sportág, és a mi edzőink tanítottak ott.”
Napjainkra a röplabda népszerűsége kissé elhalványult a futball és a kézilabda mellett. De tehetséges fiatal, akivel érdemes foglalkozni, azért még mindig akad. Számtalan mesterjelölt került ki a keze alól, de ma már, sajnos szinte mindegyik a megye határain túl folytatja pályáját. Kovács Árpád, aki mind a mai napig megmaradt ízig-vérig sportembernek, nem rejti véka alá keserűségét, elszomorítja az utánpótlás-nevelés alacsony színvonala, a sport iránt tanúsított passzivitás.
„A jelenlegi megyei röplabdacsapat több mint fele légiós, vagyis nem helyi nevelésű – mondta az egykori tréner. – Ez azzal is magyarázható, hogy gyenge az anyagi-műszaki bázisunk és nincsenek megfelelő edzőink sem.”
Kovács Árpád ötven éve a röplabda megszállott szerelmese. Felesége, Kovács Paula, akivel novemberben az ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték, szintén neves sportember. Vívóként, majd edzőként ért el sikereket. Arra a kérdésemre, ki viszi tovább a családban a sport iránti szeretetet, Árpád bácsi büszkén említi meg a kisebbik fiát, Kovács Sándort. Ő az úszásban, a vízipólóban találta meg önmagát, illetve a legidősebb unokát, Zsoltot, aki a kerékpározást választotta.
XLsport –
Forrás: www.hunvolley.hu
