Hiába járnak a világ legszebb tájain az élsportolók, a verseny mellett kevés idejük jut arra, hogy megnézzék a rendező város nevezetességeivel, megismerkedjenek az adott ország kultúrájával. Annak jártunk utána, hogy egyáltalán belefér-e a programba a kikapcsolódás.
Munkatársainktól • „De jó neked, a világ legszebb tájaira, városaiba jutsz el!” – hallják ezt a mondatot a barátaik, osztálytársaik szájából az élsportoló fiatalok, akik szinte a világ minden táján megfordultak már. Pedig előfordulhat, hogy egy-egy viadal alkalmával ők is csak a szállodában kirakott katalógusban látják az aktuális eseménynek otthont adó város nevezetességeit.
Birkózók San Franciscóban…
„Valóban sokan irigyelnek minket, hogy gyakran utazunk külföldre. Pedig a különböző tornákon kőkemény munka folyik, és nem jellemző, hogy marad időnk a városnézésre – mondja Belvon Attila, az U16-os labdarúgó-válogatott szövetségi edzője, aki csapatával nemrég Portóban vett részt nemzetközi felkészülési tornán. – A mérkőzések között ezúttal több pihenőidő jutott, amit kihasználva körülnézhettünk a városban. A legtöbbször egyébként csak a repülőteret, a szállodát és a pályát látjuk a településből, pedig fontos, hogy a gyerekeket ne csak a futballra neveljük, hanem formáljuk a személyiségüket is. Ehhez a kultúra is hozzátartozik, ezt hangoztatta Bernd Storck sportigazgató is az új-zélandi U20-as világbajnokságon.”
Mindenesetre Portugáliában Deczki Máté, az U16-os csapat debreceni kapusa örült a lehetőségnek, hogy – ha csak egy órára is – elmehettek megnézni Porto nevezetes hidját, szobrait, templomait. Mint mondja, szeret megismerkedni más kultúrákkal, ráadásul városnézés közben kikapcsolódhatnak, elengedhetik magukat, így feltöltődve léphetnek pályára a következő mérkőzésen.
Hüttner Csaba, a kajakosok, kenusok utánpótlás szövetségi vezetőedzője azt mondja, a versenyzők részéről megvan igény a kulturális programokra egy-egy viadal, edzőtábor alatt, ugyanakkor nagyon kevés idő jut ilyesmire. A versenyeken lazításképpen esetleg egy-egy délután fér bele rövid városnézés, fagyizás:
…az U20-as vízilabda-válogatott játékosai a kazahsztáni hóhatáron
„Hosszabb edzőtáborozások idején több a lehetőségek, így kirándulásokat szoktunk szervezni a környéken, de volt már példa arra is, hogy a vasárnapot állatkertben, vidámparkban töltötték a versenyzők. Természetesen maguknak is szervezhetnek programot a fiatalok, s az idősebbek azt meg is oldják, de a kisebbeknek még szükségük van kíséretre, ezért jellemzően az edzők is velük tartanak.”
Hajdu János, a leány U17-es kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a tavalyi macedóniai Európa-bajnokság alatt inkább kimaradt a szabadprogramokból, mondván, ne érezzék azt a lányok, hogy minden idejüket az edzővel kell tölteniük. Persze, amúgy is kevés lehetőségük adódott ilyesmire, még úgy is, hogy nem mindennap játszottak mérkőzést, hiszen a világverseny alatt szigorú rend szerint zajlik az élet. A szabadnapok is leginkább az edzés, étkezés, pihenés „szentháromsága” jegyében telnek.
„Az Eb alatt csupán egyszer-kétszer volt három óránál hosszabb pihenőjük a lányoknak – tapasztalta munkatársunk, aki a helyszínről tudósította a kontinensviadal eseményeit. – Ilyenkor leginkább a plázák, a különböző boltok vonzották őket, de szívesen sétálgattak Szkopje belvárosában is. Ami feltűnő volt: a profisportolók egyetlen lépéssel sem szeretnek többet tenni, mint amennyit muszáj. A város egyik látványossága a közeli hegyen található millenniumi kereszt, amelyhez felvonóval utaztunk. A lányok körülnéztek, sok-sok képet készítettek, de rövid idő után leültek a padokra, felbőszítve ezzel a programot szervező csapatorvost…”
…tőröző lányok, Újvidéken, a péterváradi várban • Fotó: Szirmai Benedek
A vívók élete egy-egy világversenyen némiképp szabadabb, hiszen a hat napból csupán kettőn lépnek pástra. Persze, az egyénileg szervezett programjukhoz a csapatvezető, a válogatott edző engedélye szükséges, de ahogyan kollégánk is átélte legutóbb, az újvidéki junior Európa-bajnokságon mindkét fél oldalán adott a bizalom, így a „kirándulások” elé a szakvezetés nem gördített akadályt. Közös programot egyébként inkább délelőtt szerveztek a szabadnapos fegyvernemek szereplői, felmentek például megnézni a péterváradi várba, illetve a vajdasági város sétálóutcáján nézelődtek, ebédeltek. Délután azonban rendre a Spens Arénában szurkoltak a többieknek, illetve iskoláztak mestereikkel, készülve a saját versenyükre.
A birkózóknak már nincs ennyire jó dolguk, hiszen a versenyre való ráhangolódás mellett a fogyasztás köti le az idejüket. Minden percük pontosan beosztott, így a világversenyeknek otthont adó városból vajmi keveset látnak.
„Éppen ezért a felkészítő versenyek és az edzőtáborok menetrendjét úgy tervezzük, hogy azokba mindenképpen beleférjen városnézés és kulturális program – így Lévai Zoltán, a Dorogi NC vezetőedzője, a kötöttfogású juniorválogatott szövetségi edzője. – Amikor vége a versenynek, felkeressük a látnivalókat. Ebben gyakran a vendéglátóink is partnerek, sokszor külön kérés nélkül is végigkalauzolnak minket a látványosságokon. Nagy élmény és motiváció ez a fiataloknak, mert olyan helyekre juthatnak el, ahová rengeteg kortársuk nem. Sokan mondják, hogy a sportolóknak elveszik a gyerekkoruk, ezzel szemben én úgy gondolom, ezerszer több impulzus éri őket, mint azokat, akik nem sportolnak.”
