A szakvezetők után a főszereplőkkel is értékeltük a debreceni 3×3-as kosárlabda Európa-bajnokságot. Az ezüstérmes leányválogatottból Gereben Lívia, az ötödik helyet szerző fiúcsapatból a kapitány Kerpel-Fronius Gáspár tekintett vissza a felejthetetlen három napra.
Majer Dániel •A nézők mellett maguk a kosárlabdázók sem felejtik egykönnyen a debreceni 3×3-as Európa-bajnokság hangulatát. A torna után a leányválogatottal ezüstérmet nyert Gereben Líviát és a fiúkkal ötödik helyen zárt Kerpel-Fronius Gáspárt kértük meg, értékelje a szezon egyik fénypontját.
Gereben Lívia (balról a második) már holnap visszamenne • Forrás: facebook
„Nagyon hálás dolog minden mérkőzésre úgy kiállni, hogy az egész lelátó nekünk szurkol. A világbajnokság kudarca még jobban spannolt minket, és szerencsések voltunk, hogy hazai közönség előtt bizonyítani tudtunk” – mondja Gereben Lívia, aki természetesen a címvédőként rájuk nehezedő nyomást is érezte.
„Nyilván nem véletlenül látogattak el ennyien a mérkőzésekre, várták, hogy jó eredményt érjünk el. Mindenkiben nagy volt a bizonyítási vágy, ez már a csoportban látszott. A fehéroroszok elleni meccsen voltunk a legjobbak, minden összejött, szépen is játszottunk.”
A negyeddöntőben aztán elkezdett döcögni a szekér, de rossz kezdést követően összeszedték magukat a lányok, és legyőzték a svájciakat, hogy a meglepetésre elődöntőbe jutó oroszok ellen folytassák. „Svájc ellen érződött rajtunk a megfelelési kényszer, görcsösen kezdtünk, de belejöttünk. Az elődöntő előtt teljesen a spanyolokra koncentráltunk, aznap reggel elemeztük őket videón, átbeszéltük ellenük a taktikát.”
Aztán jött a meglepetés, a spanyolok kiestek az oroszok ellen, a lányoknak pedig minden addigi instrukciót el kellett felejteniük, és felkészülni az új ellenfélből. „Az idő rövidsége jelentett gondot, alig pár óra van két mérkőzés között, amikor azért pihennünk is kell. Mindannyiunk agya a spanyolokra állt, de gyorsan át tudtunk kapcsolni. Erről is szól a profizmus, a nagy számok törvénye alapján pedig előbb-utóbb valahol meglepetés lesz.”
Az elődöntőben viszont szerencsére nem történt meglepetés, ha nehezen is, de döntőbe jutott a csapat. Ott a világbajnok franciák ellen pedig megpróbálta lazábban venni a dolgokat és felszabadultan játszani. „Nem tartottunk tőlük, a szüleink és az edzőnk is azt mondták, hogy a célt már elértük, legyünk boldogok, ne stresszeljünk, élvezzük a játékot.”
Évezték is, egy ponton a címvédéshez is közel álltak, dobhattak a győzelemért, ami végül nem jött össze, szégyenkezni azonban így sem volt okuk. „Persze rossz, hogy nem mi nyertünk, de nincs bennem hiányérzet, mindent megtettünk, a szívünket-lelkünket beleadtuk, a végére azonban kijött a franciák fizikai fölénye.”
Jövőre ismét Debrecen ad otthont az Eb-nek, amelyen, ha minden jól megy, Lívia ismét játszhat. „Már most várom, hogy elkezdődjön. Hiányzik a hangulat, felejthetetlen élmény volt a pár nap. Jövőre pluszmotivációt jelent, hogy visszavágjunk, és hazai közönség előtt nyerjünk.”
Kerpel-Fronius Gáspárban (pirosban) maradt hiányérzet • Forrás: fiba.com
Az ötödik helyen zárt fiúválogatott csapatkapitánya, Kerpel-Fronius Gáspár kissé csalódott, hogy nem sikerült előkelőbb helyen végezniük. A szövetségi kapitány Szarvas Gábor elégedett volt az ötödik hellyel, a játékos azonban többre számított. „Úgy vágtunk az Eb-nek, hogy nyerni jöttünk, de érmet mindenképpen szeretnénk. Az első nap bizonyítottuk, hogy lehet esélyünk, a törökök ellen extra teljesítményt nyújtottunk, és elhittük, hogy lehet keresnivalónk, akár még a győzelemre is képesek lehetünk.”
A címvédő legyőzését követően a lettek sem bírtak a hazai csapattal, a másnapi negyeddöntőben azonban Andorra kifogott rajtuk. „A selejtezőn már játszottunk velük, minden játékosukat ismertük. Nyilván Andorráról nem a kosárlabda jut az emberek eszébe, de tényleg jó csapatuk van, nem is becsültük le őket. Ennek ellenére nem a saját játékunkat játszottuk, egyénieskedtünk, nem úgy fogtuk fel, mint a csoportban, különben nyerhető meccs lett volna.”
Gáspárban maradt hiányérzet, ugyanakkor szívesen gondol vissza erre a pár napra, amelyben annak ellenére, hogy még két évig Debrecen rendezi az U18-as Eb-t, a kora miatt jövőre már nem lehet része. „A vébére rossz élményként gondolok vissza, ez az Eb viszont a hazai közönség miatt felejthetetlen marad. Hihetetlen volt a hangulat, öröm volt átélni. Ugyanakkor motoszkál bennem, hogy ebben a csapatban több volt, nagyon összeálltunk, sok tornán indultunk, barátok lettünk és nagyon sajnálom, hogy ez volt az utolsó utánpótlás-tornánk. Nehéz feldolgozni.”
A folytatásra, a felnőtt 3×3-as válogatottságra, és az ottani, sokkal keményebb, fizikálisabb játékra, úgy érzi, még nem állnak készen. „Sokat kell még dolgoznunk ahhoz, de idővel szerintem a most kiöregedő csapatból mindannyian a felnőttcsapatba kerülhetünk.
