Ma ünnepli 75. születésnapját a magyar olimpiai mozgalom egyik markáns egyénisége. A Magyar Edzők Társasága a gratuláció mellett egy rövid interjút is kért az ünnepelttől.
– Hogyan került élete középpontjába a sport?
– Előbb vízilabdáztam, majd a Testnevelési Főiskolán a kézilabdához kötődtem leginkább. Mindig is testnevelő akartam lenni, ám az életem másként alakult.
– Mikor dőlt el, hogy nem lesz tanár úr?
– A diplomázást követően első mentorom, Páricska Zoltán hívott a KISZ KB sportosztályára, ahol – a közhiedelemmel ellentétben – nem politikával, hanem tömegsport versenyek szervezésével foglalkoztam. Ott ismerkedtem meg másik, fontos emberemmel, Tibor Tamással. A legtöbbet pedig az élet különböző területein Schmitt Páltól tanultam, neki különösen sokat köszönhetek.
– A MOB későbbi elnökével csaknem huszonhét évet dolgozott együtt.
– Ő előbb a Népstadion főigazgatójaként volt a főnököm, majd a MOB főtitkáraként, később pedig elnökeként voltam a beosztottja. Ez az időszak volt életem legsikeresebb periódusa. Mindig a gyerekeket, a fiatalokat akartam szolgálni. Az első években rengeteg versenyt, vetélkedőt, színes programot szerveztem, a stadionban pedig a nagyközönség bevonásán gondolkodhattam, dolgozhattam. A Népstadionban korábban elképzelhetetlen programokra is sor került: a karácsonyi vásártól a kutyakiállításon át operaelőadásig sok mindent sikerült megvalósítani. Ott ismertem meg a MOB későbbi főtitkárát, Molnár Zoltánt is.
– Az olimpiai bizottságnál is bőven volt lehetősége ötletei megvalósítására…
– Hosszan sorolhatnám, mi mindent sikerült változtatni-újítani. A teljesség igénye nélkül felemlíteném, hogy javaslatomra 1992-től először adott a MOB az olimpikonoknak rendszeres ösztöndíjat. Erre csak azután kerülhetett sor, hogy szívós munkával komoly szponzori hátországot sikerült felépíteni. Arra pedig kimondottan büszke vagyok, hogy az „összekilincselt” pénzekből a törvény adta lehetőség ellenére soha egyetlen forint jutalékot sem vettem fel! Az olimpiai parknak is én vagyok az ötletgazdája. Máig is örömmel emlékezem rá, hogy a MOB kiemelt rendezvényeire, közgyűléseire, a fogadalomtételek lebonyolítására mindig méltó körülmények között került sor.
– 2012-ben váratlanul ki kellett lépnie a MOB-ból.
– Miután minden fórumon maximális dicséretekkel értékelték a munkámat, az akkori elnök, Borkai Zsolt mégis nyugdíjba küldött. Szerencsémre azóta sem unatkozom, mert sportszövetségek és sportszervezetek megkeresésére sokoldalú tapasztalataim átadásával válaszolhattam. Jelenleg is több, függőben lévő felkéréssel rendelkezem, így nem unatkozhatok.
– Elégedett ember a hetvenöt éves Babati Lajos?
– Az vagyok. A sportéletben mindig a fiatalokért dolgozhattam, s ami a legfontosabb: a családom végig mögöttem állt. A feleségem még dolgozik, a fiam és a lányom révén pedig négyszeres nagypapa vagyok.
(jochapress/Jocha Károly)
