Balogh Norbert pár napja lett a Palermo játékosa, de már a hétvégén pályára lépett bajnoki mérkőzésen, miközben Alberti Gilardinótól tanult. Fizikailag az első pillanattól bírta az edzéseket, a meccsen még szoknia kell, hogy azonnal körülveszik hárman.
Nagy-Pál Tamás • Valószínűleg nincs olyan magyar futballkedvelő, aki az elmúlt napok történései nyomán ne tudná, ki az a Balogh Norbert. Nem csoda, hogy a csapból is a 19 éves csatár folyt, hiszen a Serie A-ban szereplő Palermo nem kevesebb, mint 2.2 millió euróért szerezte meg a játékjogát a Debrecentől.
Az edzőnek gyorsan bizonyított
A közelmúltra visszaemlékezve sokan kézlegyintéssel intézték el: ugyan már, Olaszország a magyar tehetségek temetője. Az előjelek azonban most jobbak, hiszen a megszokottal ellentétben Baloghot nem passzolták le azonnal kölcsönbe valamelyik harmadosztályú kiscsapatba. Mi több: néhány napja volt csupán a klub játékosa, amikor csereként máris bajnoki mérkőzésen szerepelhetett a Genoa ellen.
Sikerült elérnünk Norbit, aki készséggel osztotta meg az első mérkőzés élményeit honlapunkkal:
„Már amiatt hihetetlenül boldog voltam, hogy egyáltalán elindulhattam a csapattal Genovába. Kitűnő volt a hangulat az út során, aztán a mérkőzésen is. A kispadra kerültem, ahol végig azon izgultam, beállhatok-e. Melegítés közben jött az újabb örömhullám, beállhattam húsz percre. Milyen gyors volt a játék! Ahogy átvettem a labdát, hárman megtámadtak. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, a társaim is kerestek labdákkal.”
A meccs nem a legjobban alakult, hiszen 25 percet emberhátrányban játszva 4-0-ra kikapott a szicíliai gárda. Baloghnak persze nyilván nem ez jut eszébe, amikor az unokáinak mesél róla, sokkal inkább az olasz csatársztár, a Bajnokok Ligája- és világbajnoki aranyérmes, Alberto Gilardino. „Ketten voltunk támadók. Gilardino igazi példakép. Korábban még csak álmodoztam róla, hogy ilyen csapattársam lehet. Nagyon jó már csak beszélgetni is vele, hiszen rengeteget tanulhatok tőle. Sok mindent elleshetek a pozíciós játékról vagy hogy mikor rakjam vissza a labdát, vagy forduljak inkább a kapura.”
A kommunikáció azért még nem gördülékeny, hiszen Balogh olaszul egyáltalán nem, de angolul is csak „futballnyelven” beszél. „Nagyon rá kell feküdnöm a nyelvtanulásra. A szabadidőmben mást sem fogok csinálni. Olyan tanárom lesz, aki angol anyanyelvű, vagyis egyszerre tanulhatom a két nyelvet. Remélem, így gyorsan elsajátítom.”
Ennek ellenére a társak egyáltalán nem néztek furcsa szemmel rá, szinte azonnal befogadták. „Az aláírás után először két egyéni futóedzésen vettem részt. Ezután csatlakoztam az egymás elleni játékba. Rendben ment mindent, csak azt furcsálltam, hogy meleg van, és gyorsan kiszáradok. A tréning után mindenki odajött üdvözölni, egy-egy brávó, brávó kíséretében. Gondolom, ez annak szólt, hogy mégsem kétballábas gyerek az új társuk. Ez feldobott, mert féltem attól, hogy fogadnak. Nyilván azt is értékelték, hogy száz százalékot nyújtottam az edzésen, minek gyümölcseként pályára léphettem vasárnap.”
Balogh ráadásul fizikailag is kitűnően bírta az edzéseket. „Pedig az átigazolás miatt néhányat kihagytam. De már korábban is mondták az orvosi vizsgálatok során, hogy terhelhető vagyok. Szerintem azért, mert édesapám génjeit örököltem. Már közel hetven éves, de még mindig igazi parasztember, a szó legjobb értelmében. Hiába volt már gerincműtétje is, mindennap kapál a földeken.”
A társak is befogadták
Édesanyja is adott neki útravalót. „Azt mondta, most válok igazi férfivá. Már érzem, mennyire igaza volt. Aki ismer, tudja, hogy nagyon lelkis vagyok. Ehhez képest most hotelszobában lakom, távol a családtól és a barátoktól, akikkel eddig mindent megbeszéltem. Ez néha borzasztóan rossz. De ilyen a profivilág. A pályán már most is ki tudok kapcsolni.”
A csatár úgy érzi: bár sokak szerint elszáll attól a felhajtástól, ami most körülette zajlik, jól kezeli a helyzetet. „Nem vagyok az a fajta. Csak arra koncentrálok, hogy fokról fokra haladjak előre. Először is szeretnék bekerülni a csapatba, aztán minél többet játszani. Utána, remélem, jönnek a gólok is. De a legfontosabb a folyamatos játék.”
Nem véletlenül: Bernd Storck szövetségi kapitány figyelmét is szeretné felhívni magára. „Rengetegszer hangsúlyozta már: nagyon fontos, hogy mindenki játsszon a klubjában. Egyetértek vele, hiszen anélkül nem tudsz formába lendülni. Remélem, nekem sikerül, és eljutok az Európa-bajnokságra.”
A Palermo jelenleg a tabella 17. helyén áll, még éppen nem osztályozós helyen. A következő fordulóban az Udinese csapatát fogadja, amolyan hatpontos találkozón.
