Barka Emese úgy lett aranyérmes a birkózók múlt hét végén rendezett bakui Golden Grand Prix-fináléjában, a női 58 kg-ban, hogy kétszer is a szakadék széléről sasszézott vissza.
Az szinte szóra sem érdemes, hogy az elődöntőben tíz másodperccel a vége előtt fordított 3-2-re, mert a döntőben 9-1-es hátrányt dolgozott le, és nyert 12-10-re! Az utolsó, négypontos akciójára három másodperce maradt, de ennyi is éppen elég volt.
– Rögtön a sírba akarta tenni a női szövetségi kapitányi poszton most debütáló Gulyás Istvánt?
– Jaj, dehogy! A négy között a svéd lány (a kétszeres Európa-bajnok Johanna Mattsson – a szerk.) ellen szerintem nem is volt gond, végig éreztem, hogy a kezemben van a meccs. Megvolt a taktikám, ami végül be is vált. Sajnos a mérkőzés közben elkövettem egy-két technikai hibát, ezért nem tudtam hamarabb megszerezni a vezetést.
– A döntőben az idei Ázsiai Játékokon ezüstérmes kirgiz Ajszuluu Tinibekova ellen feltehetően nem az volt a taktikája, hogy engedi 9-1-re elhúzni az ellenfelét…
– Ezt tényleg nem így terveztem, de sajnos az első három percben mintha ott sem lettem volna a szőnyegen. Lehet, hogy rosszul melegítettem be, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem teljesen fitten jöttem Bakuba. A múlt héten arcüreggyulladásom volt, emiatt több edzést is ki kellett hagynom, az elutazás előtti tréningen, a mátraházi táborban pedig nagyon betett a combomnak a békaügetés… Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy három-négy napot nem edzek, és izomlázam lett. Éreztem Bakuban is. A döntőben a második menet közepén szerencsére magamhoz tértem, igazából ekkor kezdtem el birkózni. Taktikáról persze ekkor már szó sem lehetett, egyet tehettem: mindent beleadva mentem előre.
– A Nemzetközi Birkózó-szövetség a nap legszebb jelenetének választotta, és az interneten már több tízezren nézték meg azt a négypontos akcióját, amivel megkezdte a felzárkózást.
– A kirgiz lány megpróbált lábra támadni, de megkontráztam, és én dobtam el őt. Ez teljesen ösztönösen jött, nem is tudnám a szabálykönyvbe passzolóan megmondani, tulajdonképpen milyen akciót csináltam…
– A nyáron Bakuban megnyerte az Európa Játékokat is. Mondhatjuk, hogy az azeri főváros most már biztosan ott van a három legkedvesebb városa között?
– Mindenképpen, de Baku egyébként is nagyon szép város. Mivel évekkel korábban is jártam itt, látom, hogy milyen gyorsan fejlődik. Az embernek szinte olyan érzései lehetnek, mintha Dubajban lenne.
– Ha már gazdagság, a mostani aranyérme is jól fizetett.
– Igen, tízezer dollárt kaptam mellé, ennyi pénzt még életemben nem nyertem. A legtöbb az a kétezer dollár volt, amit tavaly szintén ezen a versenyen kaptam, akkor bronzérmes lettem. Az aranyérmesek egyébként az edzőjüknek is nyernek kétezer dollárt, amit oda is akartam adni Gulyás Pista bának, hiszen ő volt itt velem, tőle kaptam az instrukciókat a mérkőzéseimen. Ő azonban azt mondta, hogy ez a pénzdíj nem a szövetségi kapitányt illeti meg, vigyem haza az edzőmnek, Ritter Dilettának. Ez nagyon szép gesztus Pista bától.
– November közepén, a hazai válogatón legyőzte a világbajnok Sastin Mariannát, és ezzel megszerezte a jogot arra, hogy a jövő évi olimpiai kvalifikációs versenyeken is az 58 kg-ban indulhasson. Hogyan látja a kilátásait?
– A vb-n hat kvótát osztottak ki, ebből négyet európaiak szereztek meg, és ez nem jön rosszul nekem a kontinentális kvalifikációs versenyen. Onnan az első két helyezett jut ki Rióba, és még lesz két világselejtező, ezeken hárman, illetve ketten szereznek kvótát. Egyelőre az oroszoknak, az ukránoknak, a fehéroroszoknak sincs, van egy ügyes norvég lány is, akire figyelnem kell, de senkitől sem félek.
(magyaridok.hu / Fábik Tibor)
