A magyar válogatott 1977 áprilisában 17 nap alatt három olyan riválist győzött le a Népstadionban, amelyek közül egy is a becsületére vált volna. A világbajnoki bronzérmes lengyelek, és az Európa-bajnok csehszlovákok elleni siker „csak” barátságos volt, a szovjeteket viszont világbajnoki-selejtezőn verte Baróti Lajos együttese. Nyilasi Tibor három góllal járult hozzá a diadalmenethez.
Baróti Lajos második kapitányi korszaka generációváltást jelentett a válogatottnál. Habár az ősz mester 1975 májusában jókora kudarccal rajtolt, csapata elbukta a bolgárok elleni olimpiai selejtezőt, két évvel később már egyértelműen látszott, hogy a lehető legerősebb keretet hozta össze – köztük Nyilasi Tiborral, aki Baróti Lajosnál mutatkozott be a válogatottban.
– 1973-ban mutatkoztam be az NB I-ben, majd 1974-től folyamatosan pályára léptem a Dalnoki Jenő-féle megfiatalított Fradiban – emlékezett Nyilasi. – Ezzel párhuzamosan felkeltettem Baróti Lajos bácsi figyelmét, és a generációváltás egyik tagja lehettem. Új éra kezdődött, Lajos bácsi fiatalított, és lépésről lépésre kialakította azt a 25 fős keretét, ami neki a specialitása volt. Attól függően, hogy ki milyen bajnoki formában játszott, mindig közülük válogatta össze a kezdőcsapatát.
Nyilasi 1975. augusztus 10-én Teheránban debütált a magyar válogatottban. Bevallottan a szívébe zárta a várost.
– Iránt a szívembe zártam, hiszen 100 ezer néző előtt Teheránban voltam először válogatott – emlékezett az egykori ferencvárosi klasszis. – Másodszor azért fontos, mert 1977-ben is pályára léptünk Iránban, két góllal nyertünk, és az nagy lökést adott. Ettől kezdve nagyobb bizalom volt irántam.
És a csapat iránt is. Tizenkét nappal a teheráni meccset követően Alicantéban értékes eredményt ért el a válogatott, 1-1-re zárt a spanyolokkal, akiknél olyan ászok játszottak, mint Pirri, Camacho, Del Bosque és Juanito. Ezen a találkozón szerepelt először kezdőként a Nyilasi, Pintér, Zombori középpályás sor.
– Lajos bácsi látta mik az erényeim és a gyengéim, és az erényeimet próbálta kihasználni azzal, hogy két olyan fantasztikusan nagy munkabírású, kimondottan jó futballista mellé helyezett, mint Pintér Sándor és Zombori Sándor. Hihetetlen biztonságot jelentettek nekem, mindketten meghatározták a válogatottban nyújtott teljesítményemet. Valami összekötött minket, mert Pintér Sándorral hosszú időn keresztül egy szobában laktunk az edzőtáborokban, míg Zombori Sanyival, 15 éve együtt dolgozunk a Sport tévénél.
1977 tavaszán Baróti öt egymást követő meccsen is a Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth – Nyilasi, Pintér, Zombori – Pusztai, Kovács I, Várady kezdőcsapatot küldte pályára. Abszolút Baróti találmánya volt a tizenegy, hiszen Nyilasi mellett nála mutatkozott be Gujdár, Martos, Kereki, Zombori és Kovács István is. A többiek közül Pusztai egyszer, Pintér háromszor, Tóth József ötször, Várady pedig hatszor szerepelt a Baróti-éra előtti nemzeti csapatban, magyarán ők is nála lettek alapemberek. A rutint Bálint László képviselte, aki 27-szeres válogatottként csatlakozott a Baróti-csapathoz – Törőcsik András is Barótinál debütált, de 1977 tavaszán vámkihágásért eltiltást kapott, így legközelebb októberben léphetett pályára.
A fent említett kezdőcsapat április 13-án, a világbajnoki bronzérmes lengyelek ellen játszott először együtt. Félelmetesen erős alakulattal jött a rivális, Tomaszewski, Zmuda, Kasperczak, Deyna, Lato és Lubanski is pályára lépett a Népstadionban. Hiába, Nyilasi két góljával 2-1-re nyertünk.
– Az első gólnál kiléptem, és ellőttem a labdát hosszú sarokba – idézte fel a meccset Nyilasi. – Aztán a második félidőben labdát szereztünk, és megkontráztuk a lengyeleket. Két lehetőségem volt a labdaátvétel után, belövöm vagy átpasszolom Fazekas Lacinak. Megcsináltam a lövő cselt, és végül én fejeztem be az akciót. Szenzációs eredmény volt, hiszen a világbajnoki bronzérmest győztük le.
Hét nappal később az a csehszlovák válogatott következett a Népstadionban, amely kilenc hónappal korábban megnyerte az Európa-bajnokságot. Ha a lengyelekre azt írtuk, félelmetes alakulattal jöttek, akkor ez a csehekre is igaz. A belgrádi Eb-győztesek közül hatan (Dobias, Gögh, Pollák, Móder, M. Masny, Nehoda) ott voltak a budapesti kezdőcsapatban, nem beszélve Ján Kozákról, akit 1981-ben az év legjobb cseh focistájának választottak. A 42. percben Várady szabadrúgásból vette be a kapujukat, majd a második félidőben Pintér beadását Kovács fejelte be, 2-0-ra nyertünk.
– Az eredmények egyre izmosabbak lettek, egyre jobban összeállt a csapat, mindenki a magyar-szovjet meccs lázában égett – emlékezett Nyilasi, hiszen tíz nappal a csehek elleni sikert követően világbajnoki-selejtezőn a szovjetek következtek. – Tatán voltunk edzőtáborban, és egy nappal a mérkőzés előtt meglátogatott minket egy öttagú sport- és politikai vezetés. Kicsit mindenki félt, hogy mi lesz, katonás rend volt az edzőtáborban. Behívtak minket egy kis helységbe, felállt az egyik vezető és azt mondta, kedves sportbarátaim, holnap a szovjet válogatott ellen játszanak, nagyon kérem magukat – és itt elhűlt bennem a vér – keményen, férfiasan, sportszerűen mindent tegyenek meg a győzelemért, mert ne felejtsék el, holnap, május 1-én, mekkora örömet szereznek az országnak, és annak az egy millió embernek, akik a Hősök terén felvonulnak. Ennyi volt az instrukció.
A szovjetek elsősorban a moszkvai és a tbiliszi játékosokra építettek, a két évvel korábban (éppen a Ferencváros ellen) KEK-győztes Dinamo Kijevből mindössze négyen (Konykov, Burjak, Blohin és csereként Troskin) játszottak. A kapuban Asztapovszkij állt, őt 1976-ban a legjobb szovjet labdarúgónak választották, a Népstadionban azonban kapitális hibát vétett.
– Éles meccs lett belőle, elképesztő hangulat volt a Népstadionban, pattanásig feszült a helyzet a vb és az akkori közhangulat miatt – mesélte Nyilasi. – Nagyon éreztem súlyát, sistergős mérkőzést játszottunk, Martos leradírozta Blohint, szikrázott köztük a levegő, igazi csontzene volt. Sokszor kérdezik tőlem, melyiket tartom pályafutásom legszebb góljának. Ezen a meccsen Asztapovszkij a fejemre ütött a labdát, és rólam csorgott a hálóba. Nem volt szép, de nagyon kedves a számomra.
Nyilasi után Kereki is betalált, ez volt az ötödik gólja a válogatottban, amely 2-1-re nyert. Az eredmény azt jelentette, májusban a vereség is belefér Tbilisziben, ha utána itthon legyőzzük a görögöket: a szovjetek visszavágtak, a helléneket pedig 3-0-ra vertük, így Baróti válogatottja a csoport élén végzett. Ősszel már Törőcsik is visszatért, és következhetett a Bolívia elleni interkontinentális selejtező…
Magyarország-Lengyelország 2-1
