Négy évig minden idők legfiatalabb Grand Slam-verseny győztesének számított Boris Becker, aki még 18 sem volt 1985-ben, amikor nyert Wimbledonban. Ugyan Michael Chang 1989-ben megdöntötte a rekordját, ám a szentélyben azóta sem avattak a németnél ifjabb bajnokot. Becker tinisikerét idézzük fel vasárnapi retrórovatunkban.
reb • Decemberben még annak kapcsán olvashattunk a német Boris Beckerről, hogy már nem ő edzi a jelenkor legkiválóbb teniszezőinek egyikét, a szerb Novak Djokovicsot. Ha nem a világhíres tanítvány, akkor a színes magánélet és a gyakori médiaszereplés révén hallhatunk a 49 éves, egykori sztárról, pedig korábbi sikerei apropóján is volna miről beszélni.
Boris Becker 17 évesen nyert trófeát Wimbledonban
Az 1967 novemberében született teniszező 16 évesen, 1984-ben állt profinak, s alig egy esztendőt kellett arra várni, hogy világraszólót alkosson.
Az 1985-ös wimbledoni Grand Slam-verseny előtt a Queen’s Clubban egyesben és párosban is diadalmaskodott, a sikerek pedig remek előjelnek számítottak a füves GS előtt. Igaz, a német tinédzser így sem kiemeltként indult a viadalon. E tény persze nem akadályozta meg, hogy legyőzze azt, aki csak az útjába kerül.
Az első körben az amerikai Hank Pfister, a másodikban az ugyancsak amerikai Matt Anger (Anger egyébként Kuhárszky Zoltánt búcsúztatta a 128 között) nem tudott ellenállni Becker játékának. A harmadik fordulóban a hetedik helyen rangsorolt svéd Joackim Nyström nagy csatára késztette Beckert, aki csak öt szettben, az utolsót 9-7-re nyerve lépett tovább. A 16 között újabb amerikai, Tim Mayotte (16.) és újabb ötjátszmás csata várt rá. A nyolc között a francia Henri Leconte ugyan fogott egy szettet, de nem bírt Beckerrel, ahogyan az elődöntőben az ötödikként rangsorolt svéd Anders Järryd sem.
Becker tehát 17 évesen és 227 naposan élete első GS-döntőjére készülhetett, a háló másik oldalán pedig az amerikai Kevin Curren várt rá. Ha a németre azt mondjuk, elverekedte magát a fináléig, keressük az igét Curren útjára a döntőig, hiszen búcsúztatta Stefan Edberget, az akkori világelső John McEnroe-t, az elődöntőben pedig a világranglista-harmadik Jimmy Connorst is.
Vasárnapi retrórovatunkban egy-egy, sportága szabályai szerint utánpótláskorú sportoló felnőttek között elért, kiugró teljesítményét idézzük fel. Ez az egyetlen rendezőelv, külföldi és hazai sportoló egyaránt szerepel a sorozatban.
Úgy látszott, hogy a rutinos, Beckernél kilenc évvel idősebb Curren élete legjobb eredményét érheti el, csakhogy a vagány német egészen már forgatókönyvet írt. Már az első játszmát megnyerte 6-3-ra, s bár rövidítésben még egyenlített Curren, az újabb rövidítésben már Becker volt a jobb, aki a negyedik játszmát 6-4-re nyerte, s 3 óra 18 perc alatt megszerezte a wimbledoni győzelmet. Sikerével ő volt az első német, aki győzni tudott Londonban, és az első nem kiemelt, aki ott révbe ért. Michael Chang négy évvel későbbi Roland Garros-sikeréig pedig minden idők legfiatalabb GS-győztesének vallhatta magát.
„A győzelmem meg fogja változtatni a teniszt Németországban. Én vagyok hazám első wimbledoni bajnoka, és a németeknek most már van egy idoljuk” – idézte fel Becker döntő utáni nyilatkozatát a BBC.
A sportággal nyolcévesen megismerkedő teniszező valóban nyomott hagyott a német teniszen. Történelmi tette után egy évvel, 1986-ban is nyert az All England Clubban, pályafutása során hat Grand Slam-tornagyőzelemet aratott, a Roland Garroson kívül mindenütt nyert, világelső lett. A bomba erejű adogatásai miatt Bum-bum Borisnak is becézték. A profi tenisztől 1999-ben vonult vissza.
Videón az 1985-ös wimbledoni siker:
Sorozatunk korábbi részei:
Tara Lipinski
” href=”http://www.utanpotlassport.hu/2016/12/18/szocske-mutatvany-europanak/”>Lőrincz Tamás
Nadia Comăneci
Egerszegi Krisztina
