Tíz éven át naponta tűnt fel a képernyőn, december elseje óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma a munkahelye. Sárfalvi Péter világ- és Európa bajnok öttusázó a Hír TV műsorvezetői székét cserélte fel a Hold utcai irodára, ahol egy hónapon át miniszteri biztosként, az átmeneti időszakot követően pedig a működését januárban megkezdő Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkárság vezetőjeként dolgozik majd.
Bruckner Gábor • A világ- és Európa-bajnok öttusázó, Sárfalvi Péter egyelőre miniszteri biztosként dolgozik az utánpótlás-nevelésért, az új évben azonban már a most létrehozott helyettes államtitkárság vezetője lesz. A szervezeti formáról azt mondja az interjúnkban: „Az utánpótlás-neveléssel soha nem foglalkoztak még olyan magas szinten, mint amilyenre most kerül.”
Kiesett a kezéből a telefon, amikor a hívás érkezett, vagy simán lesápadt és megdöbbent?
Nem tagadom, nagyon meglepődtem, amikor dr. Szabó Tünde államtitkárasszony megkeresett a felkéréssel. Az elmúlt egy évtizedet a televíziós szakmában töltöttem ugyan, de máig is inkább sportolónak tartom magamat, és nem titkolt célom volt, hogy egyszer visszakanyarodjak a sporthoz, azon belül a sportirányításhoz. Sportolói múltam miatt azt gondoltam, az öttusában vállalhatok feladatot, de az, hogy a nemzeti utánpótlás-nevelés ügyét rám bízták, minden elképzelésemet felülmúlta. Nagy lehetőség ez számomra, hiszen a terület tényleg a szívügyem, amitől a televízióban sem tudtam elszakadni: hosszú ideje fut már a korosztályos sporttal foglalkozó, Befutó című magazinműsorom.
Egyből igent mondott?
Nem, kértem egy kis gondolkodási időt, majd jeleztem: vállalom. Még csak ismerkedem a hatalmas feladattal, de az már most is világosan látszik, hogy igazi kihívás, nemes küldetés vár rám.
Amennyiben?
Az utánpótlás-neveléssel soha nem foglalkoztak még olyan magas szinten, mint amilyenre most kerül. A minőség, a hatékonyság, a sportolók és a szakemberek érdekei az elsődlegesek, amihez soha nem látott mennyiségű támogatás és minőségi program társul. Meggyőződésem, hogy az újonnan felállított szervezet méltóképpen fogja mindezt irányítani és segíteni.
A terület – sok másikkal egyetemben – a MOB-tól kerül át, vagy inkább vissza a tárcához. Mi az, amit az államtitkárság másképpen csinál majd, mint ahogyan azt az olimpiai bizottság tette?
A Sporttörvény módosításával egy korszak lezárult, előre kell néznünk, és az előttünk álló munkára kell koncentrálnunk. A magyar sport finanszírozási rendszere újra egycsatornássá válik, így a támogatások, a kifizetések ellenőrizhetőbbé válnak és a súlypontok meghatározása is egy kézben összpontosul. A változtatás nem lehet öncélú, eredményekben is meg kell, hogy mutatkozzék.
Elhunyt Sárfalvi Béla
Hetvenöt éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Sárfalvi Béla, egykori öttusázó, öttusaedző, Sárfalvi Péter édesapja, akiről interjúalanyunk a cikkben is oly nagy szeretettel emlékezik meg. A kiváló szakember versenyzőként válogatott kerettag volt, 1974-ben csapatban BEK-et nyert a Csepel együttesével, majd ugyanott lett tréner, később pedig a Bp. Honvédban nevelte a jövő bajnokait.
Gyanítom, amikor az ember az önéhez hasonló pozícióba kerül, legalább magában megfogalmazza, melyek a legfőbb szívügyei. Elárulja?
Elsődlegesnek tartom, hogy a korosztályos sportolókkal foglalkozó edzők megbecsülése a legismertebb szakemberekével egyező legyen, hiszen ők rakják le az alapokat, és ez által nagymértékben múlik rajtuk a magyar sport jövője is. Erre vonatkozóan már készen áll a programunk, januártól a megvalósításon a sor. Ugyancsak kiemelt feladatnak tekintem, hogy valamiképpen megkönnyítsük az utánpótláskorból kikerülő versenyzők átmenetét a felnőttek mezőnyébe, mert még a legjobbak között is ötven százalékos a lemorzsolódás ebben a korban. Hasonlóképpen fontosnak tartom elérni, hogy a versenyszerűen nem sportoló gyerekek is többet mozogjanak, az általános iskolák alsó osztályaiban pedig képzett testnevelők tartsanak számukra testnevelésórákat.
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter a riói olimpiai után bejelentette, hogy nem szűkül az úgynevezett kiemelt sportágak köre, sőt még több pénz jut a tizenhatoknak, mint korábban. Továbbra is tartja magát a terv?
Igen, hiszen a kiemelt sportágak számára nyújtott sportágfejlesztési támogatás, amelynek elsődleges célja a nemzetközi szintű eredményesség javítása, 2020-ig kiszámítható jövőképet biztosít, illetve megteremti a zavartalan, egymásra épülő, programalapú szakmai munkához szükséges feltételeket, akár új sportágak bevonásával is az akadémiai rendszerbe.
A legnevesebb utánpótlásedzők, a különféle sporttudományok képviselői egyöntetűen azt hangoztatják: a magyar sport legnagyobb hibáinak egyike az, hogy korosztályos világbajnokokat akar nevelni, ahelyett, hogy klasszis felnőtt sportolók szisztematikus képzésére összpontosítana. Osztja ezt a véleményt?
Saját tapasztalataim és családi hagyományaink miatt is egyetértek. A Csepelben édesapám volt az edzőm, aki mindig kényesen ügyelt arra, hogy ne égjünk ki idő előtt a társaimmal. Emlékszem, tizenhárom-tizennégy évesen minden versenyt elvesztettünk a kétszer annyit és kétszer olyan keményen tréningező KSI-sekkel szemben, amit én, hiúságomban megbántva szóvá is tettem: ez nem lesz így jó. Apám erre megnyugtatott: de, de, ez így lesz jó. Igaza lett: én később világbajnok lettem, míg az akkori legyőzőim többsége a felnőtt kor elérése előtt abbahagyta az élsportot.
Ahogyan beszélgetünk, szép lassan közösen megfejtjük, miért esett önre a választás…
Mit mondhatnék erre? Igyekszem nem csalódást okozni.