Tarnóczy Ticián 16 évesen debütált az NB III-ban a Diósd színeiben, ezzel ebben a szezonban ő lett a legfiatalabb, aki pályára lépett hazai profibajnokságban. A támadó keményen dolgozott, hogy idáig jusson, a Ferencvárosban is megfordult, de a jövője érdekében a visszalépést választotta.
Nagy-Pál Tamás • A HLSZ adatbázisa szerint az NB I-es, az NB II-es és az NB III-as csapatok legfiatalabb játékosai 16 évesek, összesen öten vannak. Közülük is a legifjabb az a Tarnóczy Ticián, aki novemberben töltötte be a tizenhatot, de nemrég bemutatkozhatott a harmadosztályú Diósd színeiben, bajnoki mérkőzésen. Bár alig néhány percet töltött a pályán a Puskás Akadémia második csapata ellen, rekorder lett, hiszen ebben a szezonban eddig mindenki idősebb volt nála, aki pályára lépett.
Tarnózy Ticián
A csatár saját szavaival így írta le a premier pillanatait: „Amikor az edző magához hívott, összerezzentem. Sprintelni is alig tudtam, annyira megdöbbentem. Furcsa érzés volt, egyben persze nagyon jó. Alapvetően számítottam rá, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, de azért elég ki-ki meccs volt, így nem gondoltam, hogy akkor mutatkozhatom be. Az edző azt mondta, hogy a szélemen nem mehetnek el. Nem is mentek.”
Ticián örömmel fogadta a gratulációkat, de rögtön kemény feladattal is szembe kellett néznie: a csapatban ugyanis a beavatási szertartás szerint a debütálónak a következő edzésen minden társát meg kell vendégelnie egy-egy egész pizzával. „Kedden vittem is a csapatnak. Összesen tizenhét pizzát kellett vennem, köztük sonkásat, kukoricásat vagy bolognaisat.”
Négyévesen kezdett edzésre járni, a televízióból szerette meg a focit. „Arra emlékszem, hogy valaki – arról már fogalmam sincs, kicsoda – hihetetlen nagy gólt rúgott. Azt látva eldöntöttem: én is focista akarok lenni. Az ESMTK-ban kezdtem, aztán jött a Gloriett SE, ahol rengeteget tanultam. Kétszer korosztályos bajnokok lettünk, külföldi tornákon szerepeltünk olyan csapatok ellen, mint a Hertha, az Inter és a Milan.”
Gólkirályi címet is szerzett, így sejthető volt: komolyabb klub utánpótlásában is ki kell próbálnia magát. A Ferencvárosba került, ahol azonban nem találta meg a számításait. „Sajnos, nem sikerült bizonyítanom, legtöbbször cserejátékos voltam. Túl nagy falat volt ennyire fiatalon. De nem törődtem bele, ezért úgy döntöttem: a jövőm érdekében vissza kell lépnem egy lépcsőfokot.”
Így lett a Goldball FC játékosa, ahol azt is megengedték neki, hogy heti két-három alkalommal egyéni edzéseken vegyen részt, hogy még nagyobb ütemben fejlődhessen. „Megkaptam a játéklehetőséget, éltem is vele, és a Vasas Kubala Akadémiára is felvettek. Rögtön bizalmat kaptam, bajnoki címet nyertünk, házi gólkirály lettem. Aztán szemléletváltozáson ment át az egyesület, melybe már nem illettem bele, így tizenöt évesen a Soroksár U19-es csapatának játékosa lettem.”
Ticián továbbra is járt egyéni képzésre, heti több órát, ugyanis belátta: ha komolyan gondolja, rengeteget kell dolgoznia, és bizony sok mindenről lemondania. A munkának meglett a gyümölcse, februárban igazolta le a Diósd felnőttcsapata. „Eleinte szokatlan volt a gyors, erős és dinamikus játék. Emiatt ugyanúgy folytatom az egyéni tréningeket. Próbálom fejleszteni a gyengébbik lábamat. Fizikailag is erősödnöm kell. Ugyanakkor gyors vagyok, és jól is bírom a futást, az ingateszten a felnőttek között is én vagyok a legjobb a csapatban.”
Természetesen a profilabdarúgás nemcsak a pályán érzékelhető nagyobb sebesség és fizikailag erősebb követelmények miatt más, mint az utánpótlás. „Az öltözői hangulat sem hasonlítható össze. A felszerelés a meccs előtt ki van készítve a névvel ellátott helyemen. A meccseken szurkolók buzdítanak. Remélem, minél hamarabb kiharcolhatom a helyem a csapatban, és szeretném stabilizálni is a felnőttek között.”
És most már a pénztárcája sem bánja, ha játszhat. Nem kell pizzát fizetnie.
