2019-ben harmadszor kapta meg az „Év fogyatékosokkal foglalkozó edzője” kitűntetést Beliczay Sándor vívómester, aki immár 1999 óta az általa alapított szakosztály, a Törekvés SE egyik, „féllábbal” már nyugdíjas edzője. A 69. évében járó sportembertől a Magyar Edzők Társasága (MET) néhány, közérdeklődésre tartó kérdésre kért választ.
Beliczay Sándor (fotó: JochaPress)
– Ön pályakezdőként nem a parasportolókkal kezdett foglalkozni. Hogyan jutott el idáig?
– Első, komolyabb lehetőségemet az akkori Újpesti Dózsában kaptam, 1976-tól kezdődően. Onnan tizenkét év után el kellett jönnöm. 1988-ban a BVSC vívószakosztályába kerültem, a vasutasoktól 1999-ben köszöntem el. Mivel korábban már az 1991-ben súlyos balesetet szenvedett tanítványom, Szekeres Pali mellett bele kellett tanulnom a testi fogyatékossággal élő versenyzőkkel történő foglalkozásba, így a terület már ismerős volt számomra. A Törekvésben 1999-ben alapítottam meg a vívó szakosztályt, amely mindmáig épekkel is foglalkozik, párhuzamosan pedig a sérültek igen komoly bázisa jött létre a Bihari úti otthonunkban. Szekeres mindmáig a szakosztályvezetőnk.
– Az eltelt több mint húsz év során komoly sikereket értek el versenyzőik, s ennek az évnek is jogos reményekkel vágtak neki.
– Az olimpiai kvalifikációt kiharcolt magyar női tőrválogatottban Pásztor Flóra révén érdekelt vagyok. Ők a tavalyi, rosszul sikerült budapesti világbajnokságot követően szinte reménytelen helyzetből vívták ki a tokiói részvétel jogát. Most velük ugyanúgy kényszerpihenőn vagyunk, mint legeredményesebb paralimpiai jelöltjeinkkel. Jómagam már ötödik hete nem voltam a vívóteremben.
– Ettől még tarthatja a kapcsolatot versenyzőivel.
– Ez így is történik. Pásztor Flóra fizikai karbantartásához programot adok. Mellette több időnk van az internet segítségével tanulságos asszókat elemezgetni. Ha augusztus közepén meg tudnánk tartani az első edzőtáborozást, már nagyon elégedett lennék.
– A jelenleg 2021-re átprogramozott paralimpián két vívójukkal is érdekeltek lehetnek.
Hajmási Éva
– Osváth Richárd és Hajmási Éva is annyira elől van a világranglistán, hogy a még hátralévő egyetlen kvalifikációs verseny eredményétől függetlenül már részvevőknek tekinthetjük őket. Mindketten kardban is indulnak, arra Erdei Péter készíti fel őket.
– Mi a véleménye az 1976-os, olimpiai bronzérmes női kézilabdázók kezdeményezésére indított, a MOB által felkarolt, a korona vírus elszenvedőinek, kárvallottjainak javára indított gyűjtésről?
– Ezzel én teljes mértékben egyetértek. Más kérdés, hogy az én lehetőségeimen belül immár sok éve a városmajori szívklinikát támogatom, mivel lassan két évtizede visszatérő betegük vagyok. Úgy gondolom, a rendszeres, már idén is megtörtént, érdemi átutalásaimmal ugyanazt a célt segítem, mintha a direkt a MOB számlájára küldeném a pénzt.
(jochapress / Jocha Károly)
